Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A papválasztás (Tolnay József)

•283 zott a két ünnepelt férfiú egyházunk jobbjai részéről. Ily eklatans bizonyítékai mellett a közelismerésnek, — lehetetlen pirulva nem vonulnia vissza minden, legszelidebben mondva, fonák rágalomnak, gyanúnak, egyszóval rosz akaratnak ! S valóban, ha végig tekintünk azon negyedszázad történetén, végig azon a munkán, melyet a kerül, elnökség hűséggel párosult ügyszeretettel e 25 év alatt végzett, lehetetlen, hogy találkozzék valaki a ki e munkától az elismerést megtagadná; a mint hogy a fenti, saját hitsorsosok részéró'l jött elismeréshez csatlakozik a legfelsó'bb helyről jött elismerés is, mind két érdemekben gazdag férfiút több ízben is részesítvén legmagasabb kitüntetésekben. — A kerület pedig hálás elismerésül egy-egy művészi becsű ch'szkötésü Luther-Dorée-féle bibliát, nyújtott át ez örömnap emlékére az ünnepelteknek. Hadd álljon itt e történetnek lehető rövid vázlata, a következő — sa főt. püspök úr által előterjesztett jelentésből vett adatokban. E 25 év alatt 27 egyházker. gyűlés tartatott; kánonsjzerüleg meglett látogatva mind a 8 esperesség. Uj egyház keletkezett 10. Uj templom épült 18, melyek nagy része a püspök által személyesen szenteltetett fel. E 25 év alatt meghalt 58 lelkész, felavattatott 99, hitjelölti vizsgát tett 277 theologus. Életbe lépett a kerületi rendtartás ; megnyittatott a magyarhoni ág. hitv. evang. theol. akadémia Pozsonyban. Lezajlottak a pátens izgalmai. — Látott az egyház a sok ború után jobb napokat is; megünnepeltetett az ág. hitvallás negyedfélszázados, — József türelmi rendeletének egyszázados, Luther születésének négyszázados emlékezete. A kerület anyagi helyzete a mostoha idők viharos járása daczára is tetemesen javult. Az egyet, egyház három oly tekintélyes alapítvány birtokába jutott, melyek alapítóinak neve élni fog evang. egyházunkban örökké : Baldácsy, Zsedényi, Reischel. Mindezekben nem kis szerep jutott egyh. kerületünk elnökségének, s midőn ezúttal is hálás elismerésünkkel adózunk a jubilált férfiak iránt, óhajtjuk, hogy a kegyelemnek Istene engedje soká élvezniök, az általok elhintett magnak gyümölcseit ! Az ünnepély lefolyását egyébiránt a következőkben adjuk. Fentmondott napon a reggeli órákban a kerület egyházi és világi tagjai a pozsonyi főiskola könyvtártermében összegyülekezvén, innen a szép számmal összegyűlt közönség részvéte mellett a német templomba vonultak a gyámint. ist. tisztelet megtartása czéljából. A tulajdonképeni ünnepély ez után kezdődött ismét a könyvtárteremben, mely ezúttal zsúfolásig megtelt. Bevezetésül a pozsonyi dalárda „Veni Sancte* énekkel nyitotta meg az ünnepélyt. Utána Ritter K. pozsonymegyei esperes tartotta üdvözlő beszédét, — melyet lapunk homlokán egész terjedelmében közlünk. E beszéd után — melynek végén az elnökség többszörösen kitörő éljenekkel fogadtatott — következett Nóvák Sámuel tótnyelvü üdvözlete. Majd felemelkedék helyéről Prónay Dezső báró s elmondá a szokottnál is melegebben szívhez szóló beszédét az ünneplők szűnni nem akaró tetszésnyilvánulásai között. A kenetet pedig megadá mindezekhez főtiszt. Karsay S. ároni ihlettel előadott üdvözlete. Az ünnepély magasztossága nem egy szemből az örömnek és meghatottságnak könnyeit fakasztá, de a megindultság tetőpontját érte el akkor, — mikor nevezett főpásztor magyar őszinteségével püspöktársa kezét megragadva mondá : „Reszket ugyan már — de tiszta és meleg!" Leirhatatlan e pillanat hatása — s nem volt szem, melyben a legmelegebb szeretet nemes könnyei ne csillogtak volna ! — Olvastattak ezek után az üdvözlő iratok a bányai és tiszai kerület részéről ! Következett az elnökség válasza. A világi elnök úr „családi ereklyéjének" avatá fel a szerény emléktárgyat, s mint jó harczos fegyverét úgy ő az ereklyéjét hagyományozza gyermekeinek. — A bár rövid, de gyújtó beszéd után a püspök úr adá terjedelmes képét 25 évi működésének, melynek egyes részleteit fentebb kivonatoztuk. Az ünnepély méltó befejezést nyert a dalárda által elénekelt „Erős várunk" — énekben. * * * Még csak néhány szóval kivánunk megemlékezni az ünnepélyt követő díszebédről, — a mely a jelenvoltak tömeges részvéte mellett tartatott meg. A teritékek száma 98 volt. Ettünk és ittunk, ettük pedig az evangyéliomi szeretett, testvériség, egyházunk iránti önfeláldozás és buzgóság édes kenyerét és ittuk az igazi magyar barátság, humor és kedély lélekvidámitó italát. Az ötödik fogásnál megindult a szellemes pohárköszöntések árja, melyek mindvégig a legvidámabb hangulatban tartották a résztvevőket. Első a püspök úr mondott toasztot a királyra. Az egyetemes felügyelő az ikerelnökségre. Trsztyénszky F. a magyar kormányra, Samarjay Prónay báróra, Nóvák S. Karsayra; SzentIványi igen szellemesen a kerületre. Felköszöntötték a helybeli polgármestert, kapitányt, róm. kath. papságot sat. — Az idő gyorsan eltelt — de a jelenvoltak egy felejthetlen nappal gazdagabban távozták a szép ünnepélyről, újult erővel készülendők a kerületi gyűléshez, melynek lefolyására más helyen szól értesítésünk. —a. A papválasztás. Nem akarok sem a „szabad kézről", mely sok választásnál működik, sem a fokozatos előléptetésről, melynek minden választást helyettesítenie kellene, — nem akarok én ezeknek a dolgoknak, melyeknek mindegyikéről volt már szó e lapokban, sem egyikéről, se másikáról szólani; nem akarom a kerületeknek ide vonatkozó határozatait se megváltoztatni : nekem csak ahhoz az eljárás-módhoz, melyet a pap választásnál, illetve kandidációnál követnek, volna néhány szóm!