Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Per diversitatem linguarum (becskereki Jeszenszky)

Negyedik évfolyam. 4. szám. Pozsony, 1886. évi jannár 23. E Y A NGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre ,. . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára : 12 kr. o.e. /VLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. az. Felelős szerkesztő s kiadó : TR.SZT-STÉISrSZIKI^r FEEENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr. Tartalom : Per diversitatem linguarum. (Becskereki Jeszenszky). — Dispensationalia. (Doleschall S. E.) — Lutheránus leviták egykor és most. ( r )— Irodalom. — Nekrolog. —Belföld. — Külföld — Vegyesek. — Pályázat. Per diversitatem linguarum, E becses lapoknak m. é. 47. sz. vezérczikkében, mely a pánszlávizmussal vádolt pozsonyi tanulók feletti Ítéletre reflectált, több rendbeli téves okoskodás között azon bibliaellenes és valóban nem keresztényi felfogás merült fel, hogy „a nyelvek sokfélesége átka az emberiségnek," — minek bizonyságául közelebb az állíttatik, hogy ezt hazánknak múltja és jelene is igazolja. Ez igénytelen sorok czélja kimutatni az illető felfogásnak téves voltát, hogy aztán helyesebb, keresztényies szempontból foghassuk fel hazánknak nyelvi vagy nemzetiségi viszonyait. Czikkíró azt állítja, hogy az özönviz utáni egynyelvű emberi nemnek állapota áldásos volt. S mivel indokolja ezen állítását? azzal, hogy ügymond : „önhittségükben" égig érő tornyot akartak építeni. Tehát oly állapot, mely önhittséget szül, czikkiró szerint áldásos lehetett az emberiség történetében. — Hogy Jehova nem így vélekedett (hiába „az ő gondolata nem a mi gondolatunk, különösen czikkiróé nem), jele, hogy neki ez az áldásos állapot, melynek oka az egynyelvűség vala, nem tetszett, mert megszüntette azt, illetve többnyelvűvé változtatta. Azt pedig bajos elhitetni s még nehezebb bebizonyítani, hogy a mit Isten szent tetszése szerint s bizonyosan csak bölcs és üdvös czélból tett, — mint pl. ez esetben a nyelvek megzavarása, jobban mondva megosztása : átka volna az emberiségének. — Azt meg csak nem tételezhetjük fel Jehováról, — jóllehet még akkor bosszúállást is gyakorolt a bűnös emberiségen, hogy csupa irigységből (mi méltóságával össze nem fért volna) rontotta volna meg az embereknek jó dolgát (mely gyarlóság tudjuk csak a sátánnál vagy legfeljebb a pogány isteneknél találtatott). Egyébiránt mi is lehetett tulaj donképen az a nagy boldogsága annak a még egynyelvű emberi nemnek? Alkalmasint nem valami irigylésre méltó, mert képezte légyen bár gazdagság és hatalom, mint czikkiró gondolja, ama egynyelvű világbirodalomnak boldogságát és dicsőségét; de ezen boldogságuk igazi nem lehetett, mert mint szerző is elismeri, az önhittség démona vett rajtuk erőt (a mi a nagy gazdagságnak és hatalomnak rendes szövetségese); s továbbá, mint sejtenünk lehet, egy ily kiterjedt világuralom nem lehetett el némi zsarnoki kormány nélkül sem, a mire nagyon emlékeztet épen az a felhők regióiba nyúló torony alias gtila, a milyeneket a rabszolga zsidókkal és más meghódított népekkel épittettek a pogány zsarnok fejedelmek. Ha czikkiró bele nem lovalja magát azon kedvencz eszméjébe, hogy a soknyelvűség átka az emberiségnek, akkor a bábeli nyelvzavarból épen egy igen izlése szerinti, nemcsak keresztényi, de hazafias eszmét is vonhatott volna le. Ugyanis ha jobban megfontolta volna a dolgot, azt találta volna, hogy Isten a nyelvek összezavarásával rectius megoszlásával az emberi nemet sem megátkozni, sem megbüntetni nem akarta, hanem az emberek gyarlóságához képest csak korlátokat állított fel; nevezetesen azt akarta, hogy az egynyelvű emberi nem külön nemzetségekre oszolva külön hazát keresve, külön nyelvvel vagy nemzetiséggel birjanak; vagyis hogy az ember legyen hazafi és ne világpolgár, a mivé bizonyára leendett volna, ha a czikkiró szerinti áldásos állapot, illetve az ő eszményének megfelelő egynyelvű s az egész emberi nemzetséget magába foglaló bábeli világuralom fennmarad vala. Erre mutat a nyelveknek új testamentomi megoszlása is az első pünkösd alkalmával, midőn Istennek az egész emberi nem üdvére megjelentett szent lelke nem valamely világnyelven, hanem minden nemzetek nyelvén közöltetett az emberek lelkével. Külömben még akkor is, ha czikkirónak volna igaza, ha csakugyan meg lett volna átkozva az emberiség a soknyelvűséggel : nem lenne szabad elcsüg-