Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházmegyei számvevőszék (Ihász László)

218 nem nyújt alkalmat befele' és így csak a zsinat olvaszthatná egybe evang. egyházunkat erős, szentesített törvények által egyformán vezetett és kormányzott testületté. 4. Csak a zsinat utján juthatunk el egyöntetű perrendtartáshoz és fegyelmi eljáráshoz. — Mert nemcsak hogy hiányos és tökéletlen a mi fegyelmi szabályzatunk, mely a fenyítő eljárásnak egyes esetekre vonatkozó fokozatait nélkülözi s ez által a bíráskodást nehezíti, de kerületenként más és más gyakorlati eljárást tüntet fel. Hiszen csak nem rég fordult elő az az eset, hogy egy és ugyanazon egyén az egyik kerületben a papi hivatal viselésétől véglegesen eltiltatott, illetve tőle a felszentelés megtagadtatott, mig a másik keiületben minden nehézség nélkül felavattatott s a lelkészi hivatalra kibocsájtatott. 5. Csak a zsinat alkothatna egyöntetű és czélszerű pap- és tanító-választási szabályzatot az igazság és méltányosság alapján. Oly szabályzatot, mely a tehetséget és érdemet is tekintetbe venné s a mindinkább elterjedő választási visszaéléseket, vesztegetéseket és korteskedéseket lehetőleg meggátolná vagy legalább korlátolná. 6. Csak zsinat hozhatna be a templomi és külső szertartások körül tapasztalható eltérések megszüntetésével, szertartásos utasítást, — még pedig külön a magyar, a német és a szláv ajkú egyházak számára. Az a sokféle agenda és agendaellenesség nem szolgál templomi és külső vallásos szertartásaink diszére. — A hány egyház, csaknem annyiféle a szertartásos eljárás. A lelkész, ha a szomszédba megy szolgálatot tenni, előbb tudakozni kénytelen, hogy „mi itt a szokás." Ez oly abnormis állapot, melynek megszüntetése egyházi életünk kiáltó szükségét képezi. 7. Csak a zsinat segíthetne Ínséges egyházaink, papjaink, tanítóink, s az országos törvény követelményeinek megfelelni alig képes középiskoláink, nyomorán. A gyámintézet, bár áldásosán működik, csak enyhítgeti az égető sebeket, — gyökeresen gyógyítani azokat nem képes. — Nekünk is közalap kell, milyet evang. reform, testvéreink teremtettek magoknak. Szegény sorsú híveink elég súlyos terhet hordoznak, a midőn saját egyházaik szükségleteit fedezik, — papokat, tanítókat fizetnek, templomokat, elemi iskolákat építenek és fentartanak, esperességi és kerületi pénztárakba évi illetékeket fizetnek. — Nem volna méltányos dolog, hogy ezenkívül a középiskolákat is ők magok tartsák fen. Közmegadóztatás kell nekünk s ennek alapján közpénztár, oly egyetemes alap, melyhez minden tagja evang. egyházunknak hozzájáruljon. 8. Végre csak a zsinat volna hivatva arra, hogy módot találjon az egyház rokkant hivatalnokai vagy azok özvegyei és árvái ellátása vagy nyugdíjaztatására. Nem illő dolog, hogy az egyház-egyetem e tekintetben mitsem tesz. — A kerületi, esperességi özvegy-árva-intézetek csekély segélyt nyújthatnak, — ezt sem a hálás egyház adja hű szolgáinak vagy azok családjának, hanem legnagyobbrészt a papok magok adják azt magoknak, a mennyiben ezen intézetek tőkéi az élő és működő lelkészek, nélkülözés és lemondás közt megtakarított filléreiből alakulnak. Nem szükséges még több részlettel indokolni a zsinat szükségét, és ha még felemlítjük azoknak aggodalmát , kik attól tartanak, hogy a zsinat könnven dogmatikai villongásokra adhatna alkalmat s ezeknek ellenében hivatkozunk az e tekintetben békés lefolyású evang. reform, debreczeni zsinatra ; akkor, úgy véljük, eléggé ajánlatossá tettük a zsinattartás szorgalmazásának ügyét arra, hogy tisztelt hitrokonaink teljes buzgósággal karolják fel az ügyet, közegyházunk elvitathatlan javára. A pestmegyei ág. hitv. evang. esperesség nevében Láng Adolf, Földváry Mihály, főesperes. esperességi felügyelő. Egyházmegyei számvevőszék. Folyó évi junius-hava 28-án, a győrmegyei esperességnek ^vi közgyűlésén a következő indítványt tettem : „Állítson fel az egyházmegyei közgyűlés — a mostani számvevőség helyett — egy öt tagból álló számvevőszéket oly hatáskörrel, melyben az, az esperességi pénztár megvizsgálása mellett, a gyülekezetek gazdasági ügyvitelére is felügyeljen, illetőleg azoknak mindennemű vagyonkezelését — az egyházmegyei elnökség, illetve az egyházmegyei közgyűlés elé terjesztendő jelentéstétel mellett — ellenőrizze." Indítványom bizottság elé utasíttatott, melynek jelentése szerint fog a jövő évi közgyűlés a felett határozni. Minő leend e bizottság jelentése, természetesen nem tudhatom; de felőle kedvezőt reménylek. S mert indítványom czélszerűsége felől annyira megvagyok győződve, hogy állítani merem, miszerint annak elfogadása esetén a gyülekezetek körében sok miseria megszünend, sok abnormitásnak eleje lesz véve; azért bátor vagyok, azt a nyilvánosság elé is hozni s erőmhöz képest agitálni annak elfogadása és általánossá tétele mellett. Indítványom tárgyalásánál — nem akarva azzal argumentálni, hogy az már más felekezetnél is létezhetik — első kérdésül az áll elő : váljon szükséges-e a számvevőszék felállítása, mikor az esperességi pénztárra vonatkozólag létezik a két tagból álló számvevőség , az egyes gyülekezetek pedig úgyis számadásra vonják pénztárnokaikat, illetőleg gondnokaikat, s e mellett az egyházmegye elnökségének joga van a gyülekezetek vagyonkezelésébe is beletekinteni ? A számvevőség úgy, a hogy van, elegendő lehet az esperességi pénztár ellenőrzésére; indítványom azért ezt csak a dolog egyszerűsítése végett érinti, mivel a számvevőszék felállítása esetén, feleslegessé lesz a jelenlegi számvevőség, miután ennek dolgait az is végezheti. Indítványom tulajdonképen a gyülekezeti vagyonkezelésre vonatkozik, mi egyházi életünk szervi elágozásai folytán oly kívánatos és szükséges fejlemény, mely nélkül egyházi életünk czéitudatos egysége, — autonomicus kölcsönhatása hiányos. Az egyházmegyé-