Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházmegyei számvevőszék (Ihász László)

219 nek — mint akár felülről, a gyülekezetek fölé állított közhatóságnak, akár alulról, mint a gyülekezetek szerves életképessége folytán kifejlett intézménynek — mindenképen ismernie, tájékozottnak kell lennie részeinek, a gyülekezeteknek gazdasági — ez esetben fizikainak mondható — erejével; s kötelessége ezt minden körülmény közt ápolni, senyvedéstől, romlástól megóvni. E végett teljes tájékozottsággal kellene birnia az egyházmegyének a gyülekezetek törzsvagyona felől, tájékozva vagyonának évi ügyvitele felől. A jelenlegi tájékozottság csak abban áll, hogy egy-egy gyülekezet bejelenti vagyonának esetleges toldalékát, szaporulatát, az egyházmegyei pénztárnok pedig feljegyzi az illető gyülekezet köztartozásai körül tett befizetéseit vagy hátralékait. — Arról pedig, hogy egy-egy gyülekezet miért marad hátralékban, bejelentett vagyon szaporodás mellett is miért szegényül? senki kérdést nem tesz, mint tán valami feleslegesről, vagy azon jóhiszemben, hogy az illető gyülekezet úgyis ellenőrzi magát otthon, s szegényedése meg nem akadályoztathatott kényszerűség vala. Pedig hát az a gyülekezeti ellenőrizés elégtelen valami; mert ott nem csak könnyen, de akárhányszor könnyelműen is megadják a felmentvényt, a törzsvagy ónnak jövedelmeztetését hanyagon veszik, lelkészeik, tanítóik fizetéseit üres biztatásokkal sokszor hátralékba tudják, saját fizető tagjaik évi tartozásait rendetlenül folyatják. És ezek megtörténhetnek ott is, hol az illető lelkész népszerűsége, békessége koczkáztatásával is rendet akar; hol pedig a lelkész népszerűségét koczkáztatni nem akarja, hol rajta erőt vesznek, vagy hol ép — de ezt ne bántsuk — : ott folynak a dolgok lefelé. Míg egyszer csak az esperesség azt hallja, hogy egy-egy gyülekezetben belviszály dúl, hogy egy-egy gyülekezet tönk szélén van, hogy egy-egy gyülekezet abnormitásokra is kész, — hogy magán segíthessen. — És ily kínos tapasztalat folytán valamely alakban kimondja az esperesség az illető gyülekezetre a maga kárhoztatását. Pedig a vád az esperességet is terheli; mert az esperesség csak követelt, de sohasem ment az illető gyülekezetnek segélvére a maga folytonos figyelmével, folytonos jó tanácsával, folytonos ellenőrzésével s kellő időben hasznossá válhatott szigorával. Ezek pedig oly erkölcsi testületeknek is kötelességei, melyek a magok alkatrészeivel csak valami formai összeköttetésben vannak; hogyne volnának hát kötelességei az esperességnek, mely az egyes gyülekezetekkel lényegileg, fizikailag függ össze? De hát mire való az egyházmegyei elnökség? Nincs-e ennek joga, sot kötelessége az egyes gyülekezetek gazdasági ügyvitelére felügyelni? van joga és kötelessége; de az elnökségi felügyelet elégtelen. Nem is említve, hogy több szem többet lát, az egyházkerületi rendszer, 290. §-ában minden tiz évben kötelezi az elnökséget a gyülekezetek meglátogatására. Minden 10 évben tartani pedig formális egyházlátogatást s vizsgálni meg a gyülekezetek vagyoni ügyvitelét, 9 évre pedig magára hagyni azt, a czélnak talán még sem felel meg. Akarja pedig az elnökség évenként teljesíteni felügyeleti jogát a számadások bekövetelésével, ezek meg vizsgálatát sem oly körültekintéssel nem teheti, mint egy öt tagból álló bizottság, sem másnemű elfoglaltságai mellett nem képes arra annyi időt fordítani, mennyi az ily vizsgálat és ellenőrzéshez okvetlen szükséges. Ezért konstatálni merem, hogy a gyülekezetek önellenőrzése mellett : 1. a gyülekezetek vagyoni körülményeinek teljes ismerése miatt; 2. a gyülekezeteknek önügyei könnyenvevése miatt ; 3. a gyülekezetek sok viszályának elejevevése miatt ; 4. a gyülekezetek vagyonosodásának fejlesztése miatt ; 5. az egyházmegyei elnökség felügyeletének elégtelensége miatt; Az egyházmegyei számvevőszék felállítása szükséges. A másik kérdés, indítványom tárgyalásánál, szerintem : megegyezik-e az a gyülekezetek autonómiájával, beleillik-e az egyházkerületünk rendszerének keretébe ? Én — bevallom a gyülekezeti autonomiát nem úgy értem, hogy a gyülekezetek a maguk elzárkozottságukban — mintegy titokban — vigyék ügyeiket ; nem úgy értem, hogy az sértve lehetne, ha saját organumai előtt feltárnia kell beléletét, kivált, ha azok az ő javára czélzó működést kezdeményeznek; nem úgy értem, hogy az egyházmegyének csak akkor volna szabad beleszólni a gyülekezetek belügyeibe, mikor már nagy a baj, annak elejét venni pedig nem volna neki szabad. — De a gyakorlat sem így érti, midőn az esperesség az egyes gyülekezeteknek különféle ügyekben kéretlenül utasításokat ád, hozzájuk hívatlanul kiküldetéseket eszközöl, tőlük egyrőlmásról jelentést követel, egyben-másban eljárásukat rosszalja vagy helyesli. De az egyházkerületi rendszer sem úgy érti, midőn a 32. §. b) pontjában hozzájuk iskolavizsgálókat küld, cl) pontjában „a számadások megvizsgálására nézve intézkedik," f) pontjában a közsegélyezés fejlesztése czéljából utasít. Hogy pedig a cl) pont nemcsak az egyházmegyei — mint a gyülekezetek közös — pénztárára vonatkozik, hanem az egyes gyülekezetek pénztáraira s igy vagyoni ügykezelésére is, állítom; mert a 278. §. azt mondja, hogy a gyülekezeti pénztárnok esküje Ugyail az, mely az esperességi pénztárnoké; erre vonatkozólag pedig a 308. §-ban formulázott eskü határozottan kimondja, hogy „a reám bizott pénztárt kapott utasításom és az esperesség intézkedése szerint. . . kezelem. " Továbbá a 287., 288., 289. és 290-ik §§. utasításai mellett a 19. §-ban jogot ád az egyházmegyei elnökségnek a gyülekezetek közgyűléseinek jegyzőkönvveit megtekinteni. E megtekintés pedig bizonyosan nem abban áll, hogy az egyházmegyei elnökség meggyőződjék, ha az a jegyzőkönyv quart, vagy