Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az aszódi gymnasium (Endreffy János)
134 hol a vár épen hatalmat, szellemhatalmat szemléltet; — s hozzá teszem, hogy az „erős" nem födi a német fest-et, amaz tudvalevőleg stark- nak felelvén meg, a miért én itt a vért jelzőjéül szerepeltetem („erős vért"). Minden netán feltűnendő részletre nézve nem igazolom magamat : tessék annak, ha életre való, saját homlokán hordania az igazolást. — Ha a Il-ik versszakban úgy látszanám, mint a ki egy kicsit szolgailag megtartottam a Luther-féle christologiai kiszínezést, — megvallom, ebben nem mernék merészt játszani ; de bezeg aztán kárpótollak az azontúli sorok sőt képek merészen magyaros kiszínezésével, egész odáig, hogy a „wollten uns gar verschlingen" — kifejezte roham szinte szemlélhető lesz. — Még egyet. Luther mind a négy versszak zársorában egy-egy hitigazságot hangoztat csattanóul. En úgy gondolám, hogy e csattanókat a mű fordításban mind értelmileg, mind rhythmikailag kifejezni, s nem ellapítani vagy szétfolyasztani kell. — Node ne folytassuk. Sapienti sat. Ha arravalónak látod, úgy közlöd. Ha egyebet nem, annyit talán elértem, hogy kísérletemmel újabb anyag és inger leend szolgáltatva képesebbeknek a próbálkozásra. — Minden jót. Szarvason april 15-én 1886. Mélyen tisztelő híved Az aszódi gymnasium, E becses lap 11-dik számában „Reflexió a Budapesti Hirlap 52-dik számának Hanyatlás czimű czikkére" czím alatt egy vezérczikk jelent meg, melynek írója avatott tollal s evang. egyházunk iránti meleg érdeklődéssel és jóakarattal foglalkozik a fenti politikai lapban világgá bocsátott ama hirhedt váddal, hogy a luth, papság szellemi színvonala hanyatlott. Az egész czikkben csak egy az aszódi gymnásiumra vonatkozó kegyetlen passus érintett engem kellemetlenül s bizonyára fájhatott mindazoknak, kik a gymnasium sorsát intézik és felvirágozását óhajtják. E passus a következő : „Mi értéke lehet az olyan gymnásiumoknak, mint volt p. o. a szt.-lőrinczi, ozsgyáni, gyönki, és még most is az aszódi, melyek csak koldulás útján tengenek .... egy kezdő fiatal tanárnak szüksége van, hogy magát folyton képezze, de hol talál ehhez módot az ilyen harmadrendű rustikus városkában stb." E sorok így, ridegen odavetve nagyon alkalmasak arra, hogy az olvasó közönség nem érdemlett kicsinylő véleményt tápláljon az aszódi négyosztályü gymnásium felől s talán könnyen arra a félreértésre is vezethetnek, hogy az aszódihoz hasonló kis gymnásiumok tanárai a szellembénító szegénység miatt nem is képesek, hivatásuk magaslatára felemelkedni. — A netán keletkezhető félreértések kikerülése végett szükségesnek látszik tehát az aszódi gymnasium életéből egyet-mást föleleveníteni, feleletképen ama kérdésre : Mi értéke lehet az olyan tanintézetnek, mint az aszódi? Az aszódi gymnasiumnak múltja van. „Latin iskola" czímmel már* 1787-ben létezett, 1834-ig megerősödött s ez évtől kezdve egész 1867-ig a tanulók száma évenkint 40-re tehető. De már a következő évben egyszerre 7 l-re s azóta évről-évre emelkedett a létszám. így pl. az 187 4/ 5-dik iskolai évben 102, 187%-ben 114, 187 6/ 7-ben 125, 188 3/ 4-ben 104 volt a tanulók száma, mindig több száznál! Ez adatokból kétségtelen, hogy az aszódi gymnásium a leglátogatottabb négyosztályú gymnásiumok közé tartozik. Elejétől fogva mostanig a legtávolabb vidékekről járatták és járatják a szülők ide gyermekeiket. — Mért teszik ezt, mért kerülik a fővárost, mért adnak előnyt e kis mezővárosi gymnásiumnak a nagyobb városi, vagy éppen fővárosi tanintézetek fölött? Bizonyára nemcsak azért, mert az aszódi gymnásium olcsóbb, hanem mindenek fölött azért, mert itt a felügyelet nagyobb. Igazán mondják az aszódiak államsegélyt kérő folyamodványukban : „Aszód kis városka, melynek lakosai patriarchális viszonyban vannak a náluk elszállásolt tanulókkal. Minden tanuló folyvást szem előtt van s egy lépése sem marad ismeretlen. Ez rendkívül megkönnyíti a tanulókra való felvigyázatot. Az intézet tanárai e patriarchális szellemtől áthatva minden egyes tanulót tehetségei s minden sajátsága szerint egyenként ismernek s minden egyes tanulóra annak tehetsége s természete szerint hathatnak. Napról-napra tudják, minő fokon áll minden egyes tanuló s a hanyatlókra, a hanyatlás okait ismerve, sokkal könnyebben lehetnek javító hatással, mint azon nagyobb intézetekben, hol csak a rideg classificatió tünteti föl a tanulók ismereteinek fokozatát s erkölcsi állapotát. Ez alapította meg főként intézetünk hitelét s szerezte meg jó hírnevét; ez az oka, hogy gyakran kapunk a fővárosból is tanulókat, előkelő családokból, melyek egészségi tekintetből s erkölcsi felügyelet szempontjából küldik hozzánk gyermekeiket." Hány szülő nem taníttathatta volna gyermekét, ha az aszódi gymnásiumba nem küldheti, a melyről tehát elmondhatni, hogy hézagot pótol, annyival inkább, mert Szarvastól Sopronig, Pozsonyig és Selmeczig nincs ág. hitv. evang. középiskola. — Hogy maga Aszód mezővárosa is igen sokat köszön a gymnásiumnak, nem szükség bővebben fejtegetni. Csupán arra utalok, hogy ha ez az intézet hézagot nem pótolna és életre való nem volna, már régen elsöpörték volna az idők viharai. De inkább megerősödött az idők folyamán és sohasem virágzott úgy, mint napjainkban : föl van emelve díszes, emeletes épülete, melyen egy márványtábla büszkén hirdeti, hogy itt tanult három éven át 1836—1837- és 1838-ban a nemzet legnagyobb lyrai költője : Petőfi Sándor; van alnmneuma, vannak ösztöndíjai, tanulóinak száma meghaladja a százat, maga az esperesség, kerület és egyetem pártfogolják és hathatósan ajánlják a 2500 forintos államsegélyre, s most kellene a falakat bontogatni, most volna e gymnásium értéktelen, haszontalan holmi? A „Reflexió" czimű czikk írójának fentebb idézett szavai azt a benyomást is tehetik az olvasóra, hogy az aszódi tanárok, nem lévén módjukban „ily harmadrendű rustikus városkában magukat tovább
