Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházpolitika (Szeberényi Lajos Zs.)

Negyedik évfolyam. 2. szám. Pozsony, 1886. évi január 9. EVANGELIKUS EGYHÁZ ËS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára : 12 kr. o. é. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. az. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FEEENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Egyházpolitika. (Szeberényi Lajos Zs.) — Fent és alant. (Gaál Mihály). — Nyilt levél. (Draskóczy Lajos). II. — Belföld. — Külföld — Vegyesek. Egyházpolitika, A háború viselésnek két módja van. Az egyik bizonyos tekintetben respektálja a humanizmus törvényét, amennyiben ha a csatatéren győztes maradt, felszedi az ellenfél sebesültjeit is s azokat ép úgy ápolja, mint saját sebesült fiait. Ez a mód humánus. A másik, ha győzedelmeskedett, katonái bosszújának szabad tért enged s nem bánja, ha azok még a sebesülteknek sem adnak kegyelmet, nem bánja, ha azok még a veres kereszttel jelzett házakba is berohannak, hogy kiirtsák az ellenséges fajzatot. Ez a mód barbár. A jelen modern igazságszolgáltatás még a legnagyobb bűnöshöz is védőt enged, sőt ha önként nem akad, akkor hivatalból nevez ki olyat. A modern törvénykezés ezen intézkedése egészen keresztyén szellemű; mert azt akarja, hogy a hatóság Istentől nyert kardja csak az igazán gonoszakat sújtsa. íme ezen nézpontok alapján, ha Gaál Mihály úr sorait tekintem, lehetetlen észre nem venni azt, hogy ő engemet elitéi s hazafiasságomat kétségbe vonja, mivel mertem a „pánszláv" tanulókat védeni, pártfogásomba venni (lásd az „Ev. egyh. és isk." 49-ik számát). Apagyilkost s kínzott állatokat, melyek védelmére egyesület alakúit szabad védelmezni, a törvénv parancsolja azt; de akire kimondatott az a szó „pánszláv

0, azt még védeni sem szabad, mivel a védő maga is elitéltetik. Kerestem az evangyéliomi szellemet G-. M. úr papi soraiban; de azt sehol sem leltem fel. Azok is élőbizonyítékai azon inkább bizonyosabbá váló s reám nézve szomorú igazságnak, hogy az evangelikus egyház elvilágiasodik s maga kezd esni azon bűnbe, mely ellen egykor oly hatalmasan küzdött. Az ifjú téved, az iijú küzd és kevés az olyan, aki a világ első megnyiltakor a harczban meg nem sebesült. A férfiútól elvárható, aki maga is küzdött s elhagyta a gyermeki dolgokat, hogy a küzdő ifjút nem akarja megsemmisíteni, hanem őt a harcz új nemére figyelmeztetve, ha lehet, győzelemre segíteni. Igaz, hogy vannak férfiak, kiket az Isteni kegyelem különösen őrzött s a test és lélek harczában nem szenvedtek vereséget — ezek szigorúbbak. Ilyeneknek azonban jó lesz megfigyelni, hogy a győzelem nem az ő érdemük, hanem Istené! Igaza van Zsilinszky Mihály esperességi felügyelő úrnak, amidőn figyelmeztet azon irányzat veszélyes voltára, mely az érzelmeket vizsgálja s azok alapján hoz Ítéletet. Összehasonlítja ezen irányzatot azzal, mely egykor apáink felett oly könnyelműen itélt s küldte őket sorra a számkivetésbe s a bitófára és börtönbe. Sokszor halljuk apáink véres üldöztetését fennen hangoztatni s nem vesszük észre azt, hogy mi közöttünk az a szellem kezdi felütni sátorát. A „legszentebb Istenanyja Mária ellenségei" helyébe más szót teszünk ; de az eszközök s az eljárási mód ugyanazok. Az a pár szó, melylyel G. M. úr állítólagos „mesémet" magyarázza, nagyon jellemző. Nem is figyeltem volna arra a kitűnő magyarázásra, ha nem volna az hű képe a benső embernek. Hű kátéja az a magukat „hazafiasaknak" nevező urak gyanúsítási módszerének. Minden szó jó tőke náluk s meg van rá a büntető s elitélő paragraphes. Ezen s ehhez hasonló Ítélettől s gyanusítgatásoktól meg nem ijedtem s meg sem fogok ijedni. Én a valláserkölcsi hazafiasság alatt nem értem a haza s a magyar nemzet intézményei iránt való hidegséget, csak azt tartom, hogy a hazafiasság teljes harmóniában legyen a keresztyénséggel és hogy keresztyén elvek uralják azt. Megvallom és ebben igaza lehet G. M. úrnak, én nem igen szeretem emlegetni a hazafiasságot, kérkedni avval meg pláne nem tudnék, annak tudatában, hogy én arról saját lelkiismeretem és Istent kivéve senkinek sem tartozom számot adni, nem különösen olyanoknak,