Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Tiszai superintendens canonica visitatiója

•249 Kiszács. Nag y tiszteletű Szerkesztő úr! Becses lapja 29. számában Szeberényi Lajos Zs. úr, anélkül, bogy megnevezne, kétszer is foglalkozik csekély személyemmel. Ennek folytán tisztelettel kérem, szíveskedjék megengedni, bogy meg nem érdemelt sértései ellen magamat védelmezhessem. Az első helyen reám vonatkozólag írja : „Azon hazafiaskodó párt ellen szólaltam fel, mely a politikai lapokban magyarfalással, hazaárulással vádolja lelkész-társait; de saját egyházában, — amint egy ily párttag nyíltan bevallá, — hívei vasvillával üdvözlik a magyar szót." — Mit vallottam én nyíltan be, azt pár sorba szorítva röviden elmondhatom. — Az 1882. évi bányakerületi gyűlésen épen ifj. Jeszenszky Károly lépett fel egy indítvány nyal, mely kötelességévé akarta tenni minden tót és német lelkésznek, hogy az iskolai ifjúsággal külön magyar isteni tiszteletet tartson, és oda hasson, miszerint idővel a tót és német isteni tisztelet egyházában feleslegessé váljék. Ekkor én először négy szem közt kértem ifj. J. K. urat, lenne szíves, indítványától elállani, mert annak gyakorlati haszna úgy sem lesz, és csak ártani fog azon ügynek, melynek használni akar. — Miután ő, ezen tanácsom daczára, mégis megtette indítványát, és kitűnő szónoklatával sok tapsot aratott, és én hiába vártam, hogy hamis érvei ellen egjnk-másik Szeberényi felszólal : kötelességemnek tartottam kijelenteni, kogy ifj. J. K. indítványa, törvénynyé szentesítve, talán áldást fog hozni a békési és pesti esperességekre, de a többi esperességekben ez idő szerint nem lesz végrehajtható; és ha mi bácskai papok, oly gyermekekkel, kik vagy épen nem, vagy csak igen keveset tudnak magyarúl, a templomban magyar isteni tiszteleteket akarnnák tartani, úgy megeshetnék rajtunk, bogy saját híveink vasvillával kikergetnének a templomokból; — és bár ezen szavaim miatt Tatay szarvasi tanár, Haviár Dani, i:j. Jeszenszky Károly és mások nemcsak kéményen, hanem sértőleg és gyanusítólag is megtámadtak, és ámbár a tulajdonképeni szlavofilok közül egy sem tartotta tanácsosnak száját kinyitva, az igazság mellett tanúskodni : én mégis, a végszó jogával élve, ifj. J. K. indítványa ellen másodszor is felszólaltam, és legalább azt bírtam kivívni, hogy az egy évre visszavettetett, illetőleg az esperességekhez nyilatkozás végett leküldetett. Most három év múlva, mintha csak érvényt szerezni akarna a német példabeszédnek: Undank ist der Lohn der Welt, — azt írja rólam Szeberényi L. Zs., hogy én nem a hazafias, hanem a hazafiaskodó párthoz, tehát egy hitvány párthoz tartozom, — és mint ezen pártnak tagja bevallottam volna, — miszerint saját hiveim vasvillával üdvözlik a magyar szót!! — Ezen erőszakos félreismerés és félremagyarázás ellen védekezni én méltóságom alúlinak tartom. A ki egyházamban megfordult, tudhatja, hogy Urban László tanítónk évek óta négy tantárgyat magyar nyelven ád elő, és eddig nem akadt ember, ki ez ellen felszólalt volna; sőt földmives hiveim közül többen a helybeli zsidó-iskolába küldik gyermekeiket, csak azért, mert ebben a tannyelv tisztán a magyar, és igy rövidebb idő alatt elsajátítható. Czikke végén ismét reám vonatkozólag írja Szeberényi L. Zs. tiszttársam: „e napokban pedig egy bácsmegyei lelkész újból hazaárulással vádolta egyházi e 1 ől j á r ó i t, e gy inkább(!) zuglap jellemű lapban." — Hogyan lehessen soraimból a hazaárulás vádját kiolvasni, azt én bizony nem értem ; nekem ugyan eszem ágába sem jutott elöljáróim ellen más vádat emelni annál : hogy se nem látnak, se nem hallanak, ha az 1882. évi egyetemes gyűlés 5. pontjának érvényt kell szerezni, hanem ezen törvényt irott malasztnak hagyják elsatnyulni. — Végre kijelentem, hogy a Budapesti hírlapot „inkább zuglap jellemű" lapnak nem tartom; de ha a Sz. L. Zs. tiszttársamnak ezen tekintetben szigorúbb elvei vannak : ugyan minő névvel kell illetnie a „Národnie Noviny" czímü hírlapot? Hát lássa : kifogásolt elöljáróim épen a „Národnie Noviny" bácskai levelezőjét, Lehoczky Károly, lalityi tanítót méltatták a zsedényianumra, holott ezen segélydíjért egész sora a jeles, de hazafias irányú tanítóknak eddig hiába folyamodott. Jó, hogy szegény Zsedényi nem értesülhet Lehoczky kitüntetéséről, mert bizony a sírjában megfordulna. — Befejezésül köszönetet mondván nt. szerkesztő úrnak szívességéért, maradtam 1885. jul. 24. tisztelője Steltzer Frigyes, ev. lelkész. BSLFÖLD. Czékus István tiszakerületi püspök egyházlátogatási körútja. II. Hogy ily kedves, ily óhajtva várt vendég fogadásánál a hagyományos magyar vendégszeretet meg nem tagadta magát, az magától érthető s az illető lelkészi családokon kivül, melyeknek körében a magas vendég több-kevesebb — ideig — Meleki Andor svábóczi testvérünknél 2 napig, Bartal Andor testvérnél Batizfalván 4 napig, Székely G-yula testvérnél Nagy-Lomniczon 2 napig, Sztehlo János főesperes testvérnél Eperjesen 16 napig, (a főpásztor kisérője Nóvák Mihály testvérnél ugyanott ugyanannyi ideig) tárt karokra és nyájas otthonra talált : a forbergi egyház, mely magas vendégét és kíséretét a szomszédos, sötét fenyvesek tövében kiesen fekvő tátraházai fürdőben helyezte el, a világiak közül pedig Kullmann János svábóczi egyházfelügyelő, aki úgy tudta intézni a dolgot, hogy a főpásztor egy fél napot s egy éjet házánál, Poprádon töltsön, később pedig, mint ugyancsak az ő vendége, Grréniczről visszajövet szintén egy félnapot s egy éjet a Poprád város tulajdonát képező regényes fekvésű virágvölgyi nyaralóban, — továbbá Lucsivnán Várady Szakmáry Donát, ki a főpásztort és kíséretét egy délen át saját kies fürdőjében fogadta vendégül, — Nagy-Szalókon Weszter Jakab gondnok, a hovatovább tágasb körben ismeretessé váló és nemcsak belföldiek, de már a külföldiek által is szívesen felkeresett Weszter — park tulajdonosa, — Hunfalván Grün Jakab gondnok, a ki a főpásztort szállított díszes négyes fogata számára külön ezen alkalomra kiválóan szép és gazdag uj szerszámot rendelt meg, — Új-Tátrafüreden dr. Szonntagh M i k 1 ó s esperességi felügyelő, ki minden tőle telhetőt megtett, hogy magas vendége számára az ottan töltött egy napot mentől élveze-