Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Tiszai superintendens canonica visitatiója

•250 tesebbé tegye, elvezetve őt a Rózsamenházhoz, a tarpataki vízesésekhez, a „kilátásához, továbbá 0- és Alsó-Tátrafüredre, valamint az épülőfélben lévő új-tátrafüredi ev. templomhoz is, melynek lelkes Nehemiása ő maga, s melynek ügye az ő nemes szívéhez most még annyival inkább oda forrott, mert korán elhúnyt ifjú szép hitvesének drága tetemei nyugszanak alatta — és szíves készséggel mutogatva s magyarázgatva meg hírneves fürdőjének európai színvonalon álló összes berendezését, — s végül Eperjesen Mérey Aurél kollégiumi helyettesített felügyelő, Duka Robert ezredes és helyettesített egyházi felügyelő, Rödler Ágost, Kosch Frigyes, Reisz Victor tekintélyes polgárok, Hazslinszky Erigyes gymnásiumi igazgató, Haitsch Lajos, Ludmann Otto, Husz Ármin gymnásiumi, Zsarnoviczky István tanítóképezdei tanárok, dr. Schmied Gyula országgyűlési képviselő, Both Gyula kir. törvényszéki bíró, Kubinyi Albert egyházi felügyelő, dr. Mosánszky Győző egyházi másodfelügyelő, Kovácsi János városi ügyész, Nóvák Mihály lelkész, Jeleni k-Almássy István érdemdiis és épen az eperjesi látogatás befejező napján az egyházak és a prot. tanügy sokáig pótolhatatlan kárára elhúnyt kollégiumi felügyelő, ki bár súlyos betegsége folytán sem a hivatalos visitatio teendőiben részt nem vehetett, sem püspök urat házánál vendégül nem fogadhatá, nem engedte magától elvitatni, hogy — közkedvességű barátja Kubinyi Aurél által helyettesíttetve magát — a magas vendéget és kíséretét, a berki leányegyházból visszatértében, az eperjesiek kedvencz kirándulási helyén, a szép fekvésű, kellemes, hathatós vizű, üde levegőjű czemétei fürdőben fogadja, illetőleg fogadtassa kedves vendégeiil, aztán Pulszky Géza, a vidék egyik legtekintélyesebb földbirtokosa, ki saját fogatát küldte be püspök úrért, hogy őt egy délen át zselefalvai szép birtokán, házánál tisztelhesse, ők mind mind, s illetve szeretetreméltó családjaik vetekedve siettek a szeretett főpásztor és kísérete irányában szívélyes és lekötelező vendégszeretetüket tanúsítani, mig a vidékiek által is sűrűbben látogattatni szokott pártfogósági nagy gyűlés napján, junius 29-én az eperjesi 2 egyház s a kollégium ugyancsak a magas vendég tiszteletére a városi tánczteremben fényes és kitűnően sikerült banquette-et rendeztek, melyen a város és vidék színe java, a többi között Matyasovszky Tamás főispán , Palugyay Gusztáv kir. törvényszéki elnök, Furman Nándor városi polgármester, a sorhadbeli és honvédségi helyőrség parancsnokságai stb. valláskiilömbség nélkül, a térfogatára nézve párját ritkító termet egészen betöltött nagy számban vett részt. Ha vólt valami, ami a szíves vendéglátóknak öröméből levont, úgy az legfeljebb azon körülmény lehetett, hogy a kiváló ritka vendéget oly húzamosan, mint óhajtották volna, nem sikerült kedves házi körükben lekötniök, megmarasztalniok. — De a főpásztor tudja s egy perezre sem feledi, hogy az egyházlátogatás napjai a gyülekezetekre, intézetekre s híveire nézve ünnepi napok ugyan, de ő rája magára nézve a komoly és súlyos felelősséggel járó munka napjai s azért az előre kitűzött perezben az óra pontosságával sietett hivatalos teendőinek folytatására, bármily esengve marasztalták volna is és előhaladt kora mellett, valóban bámulatos a kitartás és rugékonyság, melylyel fáradtságos teendőit nap nap után végezte, reggeli 7—8 órától jóval délen túlig, d. u. 3-tól 7-ig sőt 8-ig is, anélkül hogy kimerültségnek vagy unottságnak csak legkisebb jelét is adta volna, annyira át van hatva a kötelességérzet szellemétől, annyira csüng hivatásszerű feladatán lelkének, keblének egész melegségével. Csak látni és hallani kellett őt, hogy az ember őt szeretni, tisztelni és nagyrabecsülni tanúlja. Mily éber mindenekre kiterjedő gondos figyelemmel vezette a sokszor hosszúra elnyúlt tárgyalásokat, — mily féltékeny gonddal tette meg intézkedéseit az egyházi vagyon biztosítása és szaporítása érdekében ott, ahol annak szükségét látta, — mily kegyelettel emlékezett meg az egyházak és iskolák elhúnyt és élő jótevőiről, — mily lelkesen tudta a híveket — eddigi buzgalmuk elismerése mellett — további áldozatkészségre buzdítani, p. o. mikor B a tízfal ván a kerületi árvaház javára a mult ősszel eszközlött gazdag eredményű gyűjtést, Szalókon, Nagy-Lomniezon és leányegyházaikban a templom belsejének — oltárnak, szószéknek, keresztelő állványnak — a hívek adakozásaiból teritőkkel, szőnyegekkel stb. történt gazdag feldíszítését oly modorban méltánylá, mely jövőre is csak ösztönül szolgálhat, — mily felvillanyozólag hangzott ajkairól a hivatalbeli hűség elismerésének szava, midőn p. o. a gyülekezetek hű pásztorait megdicséré, felhiván a híveket, hogy azok mint érdemes lelkiatyáik iránt gyermeki bizalommal és tisztelettel viseltessenek; vagy midőn az eperjesi kollégiumban befejezett hivatalos látogatás után a jeles tanári karral szemben úgymint amely minden tekintetben a kor színvonalán áll, nemkülömben a kollégium ügyeinek vezetésére s annak igazgatására nézve a pártfogósággal s a derék igazgató Hörk József tanárral szemben teljes megelégedését fejezte ki, hálával emiékezve meg e mellett a többszörös és tüntető bizalomnyilvánítás mellett történt marasztás daczára is visszavonúlt kerületi felügyelő Bánó József s a halálosan beteg (azóta, miként említem már ki is szenvedett) helyi felügyelő JelenikAlmássy Istvánnak — az egyházi közélet e két jelesének — bokros érdemeiről s azon szíves készségről is, melylyel ez utóbbit, hosszas betegsége alatt Mérey Aurel kir. törvényszéki bíró helyettesíteni szíves volt ; — mily kiváló tapintattal intézte el az itt-ott felmerült nehézményeket, — minő élénk érdeklődést tanúsított a majdnem naponként megújúló iskolai vizsgálatok alatt, mily atyai nyájassággal ereszkedett lè a kedves kicsinyekhez és emelte őket magához, mennyire tudta a szakavatott hivatásszerű tanítóknak, p. o. egy-egy D a n i s z J á n o s nak Menguszfalván, K1 í m e k Györgynek Nagy-Szalókon, M e r t s c h Mihálynak Nagy-Lomniczon. Schweitzer Jakab lelkésztanítónak Forbergen, Csink Jánosnak, Vandrák Vilmának s főleg Gáspáry Jánosnak Eperjesen érdemeit méltánylólag s továbbra is buzdítólag kiemelni, — mily apostoli hévvel intette, kérte az anyákat, lettenek légyen azok az igénytelen falusi hely földnépe közül valók vagy előkelő városi hölgyek, hogy gyermekeiket istenfélelemben neveljék, megdöbbentő színekkel festve a veszélyeket, melyeket a mai kor hitetlen áramlata szivök e legdrágább kincseinek jövőjére nézve magában rejt, — mily emelkedett szellemben inté az eperjesi kollégiumban a joghallgatókat a szent igazság tántoríthatlan védelmére, a theol. hallgatókat az Isten országának itt e földön önfeláldozással való terjesztésére, a tanítóképezde növendékeit az egyház vete-