Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Vanyarcz
11 2000 írtért vett egy urasági épületet, melynek egyik nagy termét imaházzá, a többi helyiségeket iskola és tanítólakká átalakította. 1836-ban ezen épület összedőlvén, a kis, de lelkes evang. sereg egy díszes templom építéséhez fogott. 1838-ban el is készült, 38,000 frtba került! 1840-ben felépült az iskola és a tanitólak 2000 frtért. 1852-ben megszereztetett egy 12 változatú 1400 frt. árú orgona. 1875ben vett a gyülekezet egy harangot 1000 frtért. 1876-ban elvált az eddigi anyagyülekezettől, Rajkától és anyásíttatott. Leányegyháza a 380 lélekből álló nagyon szegény Oroszvár. 1877-ben 3800 frtért épített lelkészlakot; legközelebb vett 4600 frton 35 hold jóminőségű szántóföldet, melynek évi haszonbére 518 frt., mint tiszta nyereség az egyház pénztárába foly. S ha az utóbbi időben az epidemikus kórság, a kivándorlási láz e kis egyházban is nagyobb mérvet ölt, mint kívánatos volna, a gyülekezet léte azért veszélyeztetve nincs ; csak a gazdálkodni nem tudó s nem akaró elem távozik! Birtokuk idegen vallásúak kezébe nem kerül. Bár apadt a lélekszám, a vagyonosodás gyarapszik. Általában téves az ezen becses lapokban is már többektől hangoztatott nézet, mintha az elviselhetlen közterhek kényszeritenék híveinket a tengeren túl jobb hazát keresni ! — Csak az élvezetvágy és munkakerülés által tönkre ment gazda hagyja itt csendes kis faluját és édes hazáját. E kis kitérés után visszatérve a N.-Járfalui gyülekezethez, bizonvára visszhangra talál hitrokonaimnál az őszinte óhajom : Adjon a jó Isten sok ily törekvő gyülekezetet szeretett protestáns egyházunknak ! Nagy tűzvész Vanyarczon. — Márczius 31-e gyászbetiikkel marad feljegyezve a vanyarczi evang. anyaszentegyház történetében. A virágzó állapotban lévő gyülekezet temploma, ma ostrommal bevett s elpusztított várhoz hasonlít, melynek kormos falai között a megrendült, de meg nem tört hivők serege meghatóan énekli egyházunk győzelmi énekét: „Erős várunk az úr Isten"! — A nevezett napon reggeli 7 óra után egy szalmával fedett házban tört ki a tűz s délnyugati irányban egyenest a templom, paplak és iskolák felé vette romboló útját. Az egyház lelkésze s tanítói kétségbe voltak esve. De a kegyelem Istene könyörült rajtok, a tűz-ár már el is haladt a templomon túlon s azt hitték az imádság háza meg lesz kiméivé. Egyszerre azonban a láng visszacsapott a templom mellett álló szalmafedelű házról s a templom zsindelytetőzete égni kezdett, s néhány perez múlva az egész templom lángban állt, menyezete csak hamar beszakadt, úgy szinte a karzat is, az orgona, a padok, az oltár leégett, — csak a kőből épült szószék hirdeti az egykori boldogságot s megelégedést. A torony leégett s három harangja megolvadva alá zuhant. Az egyház egyik tanítójának lakása alig van tiz lépésnyire az égő templomtól, s a tanítóné nehéz betegen fekszik benne s nem tud menekülni. A férj kiragadja az ágyból, kocsira teszi s egy jó barát segítségével kivonszolja a tűzvonalból. Az érkezett segítség megmenti az iskolát, a közel fekvő paplak s másik iskola is megmarad. A pusztító vad elem mindent megemészt, a mi útjába esik s csak is a temető mellett állapodik meg, itt már nincs mit pusztítania .... Az elhamvadt házak száma 14 és a templom ! Biztosítva csak ez és három ház volt. — Valóban szomorú, szivet megrendítő látvány! Es még egy emberi élet is esett áldozatúl. Az urasági kertész neje egy ólban égett meg, melyből — lúdját akarta kimenteni; öreg férje, a ki meg akarta szabadítani, erős égési sebeket kapott. — A gyászoló gyülekezet, a húsvéti ünnepeken, az isteni tiszteletet a templom kormos falai között fogja megtartani. A kegyes híveket az egyik kastélyból elhozott csengetyü, mely a templom előtt egy akáczfára van akasztva, fogja egybe hívogatni, mig a kormos Sión hamvaiból nem fog feltámadni .... Ez Isten segítségével, a lelkes s áldozatkész Uraságok, a buzgó nép és buzgó vezérei hű és kitartó fáradozása folytán, — a jótékonyság igénybevétele mellett — remélhetőleg rövid időn, legalább részben, meg fog történni. — A megejtett vizsgálat adatai szerint a nagy szerencsétlenséget egy 4 éves zsidógyermek okozta, ki egy talált gyufát meggyújtott .... A kár nagy, bár eddig nincs felvéve. Isten óvjon meg minden gyülekezetet hasonló csapástól! Nekem volt részem benne. Azért is felhívom hitsorsosainkat az adakozásra. Bisdat, qui cito dat! — A jókedvű adakozót szereti az Isten! II. Kor. 9, 7. Melczer Gyula, acsai ev. lelkész. Segélyadományokat szívesen elfogad s nyilvánosan nyugtáz a szerkesztőség. Egy tragédia. Felső-Szeli 1885. april 4. — Folyó hó 1-én borzalmas hír futotta át vidékünket, hogy a kajali kápláni expositura segédlelkésze, tiszt. Horémusz Sámuel, virradóra, a lelkészlak előtti kertben lévő kazlak egyikénél halva találtatott, nyaka mély vágással elmetszve, jobbjában véres borotvakés, zsebében töltött revolver. — A hir nem volt túlzó. — Sőt az is minden kétségen kivül bebizonyult, hogy a megboldogult önmaga végezte ki magát. — Megrendítő! mint tehette ezt egy lelkész? azért elmondom röviden az előzményeket, melyek a szomorú esetet előkészítették. A megboldogult a mult éven nagy lelki csapásokat szenvedett. Alig temette el anyját, már nemsokára egyik kis gyermeke koporsóját kellett kikísérnie a temetőbe, a kit nemsokára az édes anya is, a megboldogultnak hű felesége a gyermekágyból követett a sírba. — Igy maradt magára egyetlen kis fiával s a kik őt közelebbről ismerték, tudják, hogy e gyermek volt szemefénye, vigasztalása, reménysége. — Mult hó közepe táján nejének dajkáját temette a megboldogult s itt a hű cseléd felett harmadfél óra hosszat beszélt — észre sem véve, hogy múlik az idő, mig ő visszatért fájdalmait panaszolta. — Az idő rossz volt, ő megbetegedett, — s utána teljes önkívületi lázas betegségbe esett. — Szervezete eltompúlt, mell- és agybántalmak gyötörték — s mint az orvosi bonczolás minden kétségen kivül bebizonyitá — teljesen önkivüli állapotban elvégezte borzasztó tettét, megölte magát. — A kárhoztatás nem dobhatja rá kövét. — Hű lelkész, becsületes ember, szerető apa, rendezett viszonyok közt élő jó gazda volt : mindez csak igazolja az ő öntudatlan öngyilkosságát. Temetése folyó hó 2-án délután 5 órakor ment végbe. Jelen voltak Szilárd János úr a felső-szelii anyaegyház lelkésze, Rásó Mihály alesperes úr, alsó-szelii lelkész, Kovács Pál pusztafódémesi lelkész úr, továbbá Szabó Zsigmond deákii ref. lelkész úr, — valamint a
