Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Főrendiház reformja az országgyűlésen

85 anyja Bartkolomaeidesz — Eördögh Karolina, vezetékneve szintén ösmeretes evang. családnév. — Elemi kiképeztetését a szülei háznál nyerte, gymnasiumi iskoláztatását Pesten Melczer Lajos tanár nagybátyja oldala mellett kezdé, majd Szarvason és Selmeczen befejezvén, Pozsonyban a theologiát végezte. Ezután Pesten jogot hallgatott, honnan Új-Verbászra tanárnak ment, itteni egy évi működése után pedig a hallei egyetemet kereste meg tanulmányainak kiegészítése czéljából. Innen hivatott meg a b.-csabai algymnasiumhoz tanárnak, holott is 20 évig áldásosán működött, míg végre f. 1885. évi febr. 23-án a Mindenhatónak tetszett őt magához szólítani. Melczer Kálmán mint tanár az ő nyájas és türelmes bánásmódjánál fogva tanítványainak szeretetét teljes mértékben birta s ezen alapon képes volt ő — akinek külömben is hajlamra volt a költészet iránt, mit több sikerült alkami költeményeiben igazolt — különösen a magyar irályozás terén tanítványait az algymnasiumi követelményeket szinte meghaladó mértékben kiképezni, pedig e részben nehézségekkel is kellett küzdenie, mert sok tanítványa tót földművelő' szülők gyermeke volt. Ugyancsak nyájas és összeférő természete következtében a csabai társadalomnak oly kedves embere volt, akinek ellensége talán egy sem, de barátja annál több volt; ennek köszönheté, hogy a Csabaiak bizalma őt az „úri casino" tisztviselőjévé és a „csabai népbank-egyesület" számvizsgáló bizottságának elnökévé tette. Temetése f. évi febr. 25-én ment végbe nagyszámú közönség, a tanári kar s a tanuló ifjúság részvéte mellett. — A gyász-szertartást nagyságos és főtisztelendő dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi püspök úr végezte az összes ág. evang. és róm. kath. papság jelenlétében. Gyászbeszédének János 6. 63 alapján főtétele ez volt : „a lélek az, mely megelevenít, a test nem használ semmit!" Szívből fakadó beszéde elmondá, hogy „e szomorú alkalommal nem a vigasztalás beszédes szavaival, hanem az őszinte részvét érzelmével állunk e koporsó közelében". Különösen kiemelte, hogy a főtételéül választott apostoli mondás kivált azoknál bizonyúl be, akik másokat tanítottak, oktattak, s hogy : „minél nehezebb, annál fenségesebb azon munka, melyet a hű, lelkiismeretes tanár végez a maga körében". A sírnál Horváth János gymn. igazgató intézett egy részvétteljes s mindnyájunkat kőnyekre fakasztó búcsúszót ahhoz „aki, úgymond, ne csak fiatal életéhez kötött reménységünket, hanem annak a szeretetnek a folytatását is vigye magával, melyet a jólelkű tanítvány az ő jólelkű tanárától meg nem tagadhat, meg annak a szeretetnek a folytását is, meltyel a jó barát — munkatársnak az ő jó barát — munkatársa szívesen, önkénytelenül is adózik. Ezen kettős szeretetből szövődjék meg azon állandó, a multat a jelennel összekötő emlék-szivárvány, melynek egyik vége e síron, másik az algynasiumon nyugodjék!" Elköltözött ő . . . s a ki oly sok szülőnek segített gyermekei fölnevelésében, itt hagya két neveletlen árvát fiatal özvegye nehéz gondjaira. — Többi rokonai között nt. Melczer Gyula acsai lelkész úr testvérét siratja benne. Nyugodjék békességben! B.-Csaba, 1885. márcz. 4. Valentínyi Jenő. BELFÖLD. A főrendiház reformja az országgyűlésen. Kilenczedik nap (febr. 19). Kovács Albert: „Mocsáry szerint az, hogy egyházi férfiak állásuknál fogva vegyenek részt a felsőházban, ellenkezik azzal az elvvel, hogy az egyházat az államtól el kell választani, sőt magával a keresztény elvekkel is. — Szóló egyáltalában nem tartja magyar felfogásnak, hogy az egyházat az államtól külön kell választani. — Mocsáry nézetét sem kath., sem prot. szempontból nem tartja elfogadhatónak; inkább egy modern áramlat szüleménye az, mely uralomra nem juthat, s mely ellenkezik a magyar nemzet geniusával. Szóló kijelenti, hogy őt a kormányjavaslat jobb részei is, nevezetesen az egyházpolitikai téren, ki nem elégítik ..." Pulszky Ferencz: „A czímzetes püspökök kizárása mellett van, bár tart tőle, hogy a kinevezés hátsó kapuján bejutnak oda, a honnan kirekesztettek." Tizedik nap (febr. 20). Komlóssy Ferencz: „Protestál azon állítás ellen, mintha a czímzetes püspökök állása nem volna egyéb, puszta czímnél, mi semmi jogokkal nem jár." Mártonffy Károly: „Végűi kijelenti, hogy a reformot egyelőre csak a czímzetes püspökök (és a főispánok) kizárására kellene szorítani, mert ez megfelel a közvéleménynek és biztosítja a főrendiház függetlenségét is." Tisza Kálmán: „De uraim, másik czélja ezen törvényjavaslatnak. Miután tegnap megtámadtatott, bővebben szólok róla : fenntartani a kapcsot az állam és az egyház között, de fenntartani úgy, hogy egyúttal a jogegyenlőség követelményeinek elég tétessék, és a harmadik : kihagyva a törvényjavaslatból a nem élethossziglani kinevezést, behozni az élethossziglani kinevezési rendszert. A mi az elsőt illeti t. ház, bár már tegnap is említtetett egy igen t. képviselő úr által; de uem tagadhatom meg magamtól sem, hogy én is kifejezzem azon nézetemet, hogy az egyházat az államtól elválasztani akarni én szerintem sehol sem helyes; Magyarország viszonyai közt pedig indokolatlan valami volna. Sok igaz van abban, bár nem teljesen igaz, a mit azon képviselő Űr mondott, hogy ezt egy nagy államférfiú politikai szükségnél fogva, mint eszközt vette egy időben kezébe; mondom, ez igaz, csak annyiban nem felelt meg nyilatkozata szerintem az igazságnak, hogy más államokban is látjuk régi idő óta az egyház és az állam ezen elkülönítését és elszigetelt állását keresztül vive, de mit látunk azon államokban? Látjuk azt, hogy állam és egyház, melyeknek a szent közczél, a nép boldogsága érdekében támogatniok kellene egymást, állam és egyház nem csak hidegen, de mint ellenségek állanak egymással szemben és igen sokszor a nemzetet azon helyzetbe hozzák, hogy vagy hazafiúi kötelességeik miatt vétsenek az egyház ellen, vagy lelkiismereti kötelességük miatt az állam el£en. Ily helyzetbe hozni a magyar nemzetet, Magyarországot semmiféle theoria végett kedvem sem volna. Ezért tartom helyesnek és szükségesnek, hogy igenis az érintkezési pont a kettő közt megmaradjon.