Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Prot. egyházi képviselők a felső házban (Dohnányi Lajos)

Harmadik évfolyam. 10. szám. Pozsony, 1885. évi márczius 7. EVANGELIKUS EGYHÁZ IS KOL Előfizetési ár : Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TBSZTYÉNSZZT FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 1er., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Protestáns egyházi képviselők a felsőházban. (Dohnányi Lajos). — Felsőbb leánynevelés és még valami. (Farbaky József). — „Főtisztelendő és tiszteletes* ....!(— r) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. Protestáns egyházi képviselők a felsőházban. Nem lévén alkalmunk a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslatnak reánk vonatkozó részéről, a tárgyalások befejezéseig, akár kerületileg, akár egyetemes gyülésünkön nyilatkozhatni, nagyon helyesen történt, hogy e fontos tárgy egyházi lapunk hasábjaiba bevezettetett. Én méltányolni tudom azok nézetét is a kik e törvényjavaslat mellett tudtak lelkesedni. Hiszen első pillanatban, minden protestáns emberre kellemes benyomása gyakorolt ugyanaz, mert ugy látszott, mintha közelednék azon idő, melyben nekünk is végre valahára, másokkal egyenlő mértékkel szolgáltatnék az igazság, hogy az 1848 : 20. és 1868: 53. t. czikkekben foglalt magasztos elvek megtestesülni fognak! De a gyakorlott néző csakhamar kijózanul. En nem akarok ugyan pessimistikus szemmel tekinteni a törvényjavaslatra, de ugy hiszem, hogy felette időelőtti azok öröme, a kik már most jogos kívánalmaink teljesítését reménylik. A törvényjavaslat említett passusa jövőjének elbírálásánál, ha nemis vesszük tekintetbe azon előzményt, mely a polgári házasságról szóló, a képviselők házában nagy lelkesedéssel fogadott törvényjavaslat főrendiházban tárgyalása alkalmával inscenáltatott, sem azon értekezleteket, melyek közvetlenül a mostani törvj. beterjesztése előtt, az ország prímása és a miniszterelnök meg b. Sennyey Pál között folyának, sem a vallás s közoktatásügyi m. kir. miniszternek n. tétényi beszédjét —melyben — nem mint a felekezeti áramlatok fölött álló országos auctoritás, hanem mint a katholicismus legprononciáltabb hírnöke s dicsőitője szerepelt, figyelembe kell vennünk minden esetre magán az országgyűlésen tényezőkként küzdő elemeket és csakhamar láthatjuk mily hosszadalmas, bokros és tövises utat kell végeznie a törvényjavaslatnak, hogy törvény legyen belőle. S ily viszonyok közepette, daczára annak, hogy maga gr. Apponyi Albert is szellemdiis beszédében kivánatosnak mondja, „hogy a felekezetek a felsőházban képviseltessenek," a lehetőség kizárva nincs, hogy a jelzett passus oly árnak szemeltetett ki, melyet a kormány — válságos perczekben más engedmények fejében — feláldozni kész. Ily eshetőség fájna nekünk, de egyházunk viszonyaira messze kiható befolyással még sem bírhatna. Míg hazánkban a status et ordines rendszere mindkét házban létezett és a róm. katholicismus egyeduralma törvényleg korlátozva nem volt, addig igenis, nagy fontossággal birt az egyház képviseltetése, sőt gyakran ez paralyzálta a nemzet akaratát. A parlamenti kormány mellett, a status rendszer részbeni megtartása valóságos anomalia s e vegyes házasság, a parlamentarizmus kifejlődésével, kell hogy végét érje. Akár hogyan akarnók a dolgot palástolni, az események kérlelhetlen logikája mutatja, hogy az állam és egyház közötti viszony, végleges megoldásához közéig. — Vagy talán Schlauch szatmári püspök beszéde — más valamit jelez? A természet törvényei nem engedik, hogy egy és ugyanazon területen két fennhatóság megférhessen, ezen phj^sikai igazság legközelebbi postulátuma : hogy az állam, a természeti jog szerint őt megillető fennhatóságát proclamálva, a róm. katholicismust is a maga természetes felekezeti medrébe visszaterelje, hogy valamennyi vallásfelekezet egyenjogú, önálló, egyformán szeretett, egyformán védett gyermeke legyen, szabad, nagy, hatalmas hazánknak! Mindez azonban távolról sem ellentéte azon hitemnek : hogy a vallásosság — mint az erkölcsi erő legfensőbb szentesítőjének fejlődése s terjedése, azon egyedüli alap, mellyen államok és az emberiség biztosan s erősen állhatnak. Es ha az egyház nyomásától felszabadult állam, a vallásszabadságot, a felekezetek önkormányzatát, egyenjogúságát s viszonosságát hirdeti s ezen világhódító elvek követelményeit egész következetességgel keresztül vezeti,