Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Felsőbb leánynevelés és még valami (Farbaky J.) I.

74 csakis a legfőbb felügyeleti jogot tartván fenn a maga j számára : akkor nem lesz többé okunk panaszt emelni aziránt, hogy kerületi elnökeink, mint illyenek a felső házban szavazattal nem birnak. Akkor nem a kegyelem keskeny ösvényén fognak ők beeresztetni a házba, hanem a jogalap, a közszükség s közérdek ugy hozván magával — ott lesznek ők mindnyájan a többi felekezetek képviselői között — s szavazataik nem számláltatni, hanem mérlege 1tetni fognak. Erre ugyan tiszt. Kondoros ur azt válaszolná : de praesenti gaudet ecclesia. Igaza van, de én csak jelezni akartam a legrosszabb esetet s nagyon szivesen veszem, ha a tapasztalás megczáfol. Ez azonban csak a tjavaslat módositása mellett volna elérhető. Félszeg intézkedések mindég több kárt, mint hasznot szoktak eredményezni. A tjavaslat jelzett passusát pedig az eddig nyilatkozók egyike sem mondván kielégítőnek, igen nagy a kérdés, ha váljon nagyobb szolgálatot tesznek-e a protestántismusnak a jelenlegi szerkezet védői, vagy — habár akaratlanul — annak ellenei? A szerkezet ignorálja közjogi alapunkat, ignorálja belszervezetünket, — s teszi ezt — csupa opportunitásból. A római curiának volt is, van is szüksége a primátusra, hiszen ez hatalmi állásának egyedüli alapja. De a protestántismus, mely nem a csalhatatlanságot, hanem a korszerű haladást tűzte zászlójára, mely a szellem- s lelkiismeret szabadságát, a felvilágosodást s miveltséget közvagyonnak tekinti, — nem szorult reá többé. Nálunk a püspök és püspök között nincs külömbség, — ők mindnyájan egyenlők. Hogyha tehát szükséges, vagy kívánatos, vagy méltányos, vagy jogszerű, hogy a protestáns püspökök is vegyenek részt a törvényhozásban, akkor ne kettő, három, hanem valamennyi hívandó meg a közös munkához. Három kerület bárminő atributumokkal ruháztatnak is fel képviselői — még mindég, — nem az egyetem. Es ha például csak két vagy három püspök birna 5. illetve 4. közül a törvény nyújtott jogosultsággal, ki legyen az, a ki őket classificálja? ki legyen, a ki képes megalapítani azon hyperqualificatiót, a mely szerint A. képesíttetnek minősíttetnék, — B. pedig — nem? A tjavaslat kinevezési alapra lévén fektetve, annak pártolói a dolgon talán ez uton gondolnának segíteni. De miután a protestántismus — a mit tszt. Kondoros urnák is tudnia kell, — az ily kinevezési rendszert a priori perhorrescálja, miután egyházunk egész épülete a választási, még pedig a legtágasabb választási alapra van fektetve, ama exoticus növénynek kertünkbe való átültetését felette válságosnak tartanám. Törvényes elnökségek s képviselőkkel biró kerületeink az ily kinevezett képviselőkhöz bizalommal nem viseltethetnének, azokat képviselőiknek soha, hanem legfeljebb a kormány bizalmi fér fiainak tekinthetnék. Protestáns jogalapból indulva tehát újból és újból csak azt mondhatjuk : vagy valamennyi püspök legyen, vagy egyikük sem lehet tagja a felső háznak. Tertium non datur! Es ha a törvényjavaslat a részletes tárgyalások folyamán oly értelmű módosítást nem nyerend, miszerint a mindkét felekezetű evangélikusok kerületi elnökei hivatalszerű tagjai a felső háznak

; akkor ugyanaz irott malaszt reánk nézve, eredeti szövegezésének önfentartási ösztönünknél fogva hasznát nem szabadna vennünk, és csak uj adattal szaporíttatnék azon sajnos tapasztalásunk : hogy hosszú 35. éven át még magának a kormánynak sem volt komoly szándéka, az 1848: 20. t.-cz. valósítása tekintetében egy lépéssel előre nyomulni! Dóhnányi Lajos. Felsőbb leánynevelés és még valami. i. A tiszai egyházkerület múlt évi — Nyíregyházán megtartott közgyűlése, szeretve tisztelt felügyelője Péchy Tamás ő Excellencziája e tárgyra is kiterjeszkedő elnöki megnyitó beszédjének gyújtó hatása alatt javaslatkészitő bizottságot küldött ki a felsőbb leánynevelés előbbre vitele tárgyában. Az ügy a legjobb kezek között van, de közérdekű voltánál s nagyfontosságánál fogva nem vélek vétkezni, ha itt a nyilvánosság előtt is koczkáztatok annak érdekében néhány töredékes eszmét; — hátha egyike-másika beválnék?! A kitűzött czél, márha csak átalános közművelődési szempontból tekintjük is, dicséretére válik a tiszai kerületnek. — Ideje, hogy mi protestánsokúi, kik a haladás és felvilágosodás szent jelszavait írtuk zászlónkra s kik e jelszavak érvényesítésére az ifjú nemzedék egyik felének, a finemü ifjúságnak érdekében, évszázadok óta, különösen a középiskolák terén — itt-ott talán helyi érdekek által is kelletenél inkább elforgácsolva, de mindenesetre dicséretes buzgalommal s az összhazára kiható áldásos eredménynyel — annyit áldozánk, tegyünk már az ifjú nemzedék másik — eddig aránylag meglehetősen elhanyagolt — felének érdekében is valamit s igyekezzünk leányainkat is a haladó kor hovatovább fokozódó igényeinek színvonalára emelni. De kerületünknek, ezen határozata meghozatalánál, emez átalános közművelődési czél mellett még egy más sajátlagosan „házi" (felekezeti) szempont is lebegett szemei előtt : az önvédelem szempontja. Ezt nem lesz nehéz kimutatnom. Az idéztem határozat egy előbbi, névszerint az 1880. évi — dobsinai — ker. gyűlésen hozott határozatra hivatkozik, mely ezen határozat ismét kerületünk lágbuzgalmú püspöke főt. Czékus István úr főpásztori évi jelentése bevezetésének ezen passusában találja fel forrását — méltók e szavak, hogy ma, ötödfél év múltával is meghallja azokat az egész prot. világ — : „Ily szellemi szükség továbbá az, hogy nagyobb, fő„leg pedig azon városainkban, melyekben a róm. kath. egy-