Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Reflexiók Schlauch beszédjére (Szabó Béla) I.

3 kellett azt váltani, hogy ismét mienk lehessen. A mi pénze 1 van, vagy lesz az egyháznak, fordítsa azt saját felekezeti iskoláinak megtartására, az állami iskolák terhét engedje át egészen az államnak. Hozzászóltam e nagyfontosságú kérdéshez, s czélomat értem, ha sikerült nálam hivatottabb tanférfiak figyelmét ez égető és el nem odázható kérdés megoldására felhívnom. Kondoros György. Reflexiók Schlauch püspök beszédének olvasása közben, i. Előttem fekszik a beszéd, a melyet a magyar klérus egyik legkiválóbb tagja mondott néhány hét előtt. Remekműnek kiáltották ki a napilapok is, legalább dialektikáját tekintve, valóban az is. Olvasom és újra olvasom. Körülbelöl olyan benyomást tesz reám, mint egy mesebeli sárkánynak a látása ; ha annak csak egyes részeit látja az ember, külön-külön egymagában mindeniket a mi világunkból valónak, természetesnek látja ; csak ha az egészet átpillantja, látja, milyen sohasem látott szörny alak tulajdonképen. így szedi össze Schlauch is a mi ismert világnézetünk mezejéről az egyes eszméket, gondolatokat, kivánságokat, csakhogy aztán össze-vissza hányja azokat, miszerint végezetre kikerül egy szörnyalak, melyről azt kivánja, hogy, miután egyes részei a mi világunkból valók, fogadjuk el az egészet mienknek. Mai miveltség megvédése, skepticzizmus elleni küzdelem, családi tisztaság megőrzése sat. sat., ki volna az, aki mindebben a legszívesebben segédkezet nem nyújtana? De hogy aztán mindebből a katholiczizmus felvirágoztatása kerüljön ki legfőbb feladat gyanánt, talán mégis egy kis absurdumnak látszik? Mindazáltal sokat lehet tanulni, sokat tanulhatunk mi protestánsok is e beszédből; igaz, hogy épen nem azt, a mire Schlauch úr szeretne megtanítani. Vegyük sorra! Kétirányú törekvést tulajdonít a mai katholiczizmusnak : kibékítését a vallásnak, természetesen a kath. vallásnak, az egyénnel és az állammal : s e két törekvést, igaz katholikus létére, a pápának imputálja. Semmi kifogásunk ez euphemizmus ellen: részünkről úgy is tudjuk, hogy a pápa legfőbb és egyetlen törekvése, elvesztett hatalmának visszaszerzése, nevezze azt kibékitésnek, népboldogitásnak, vagy bárminek. Az első törekvés, a vallásnak kibékítése az egyénnel és családdal, — gj'ámolítására felszólít minden igaz katholikust, még pedig (wie fein!) a mai mivelő

dés nevében. Ügyvédi fogásnak nem rossz. A műveltség megóvása, emelése úgyis a jelszó mostan, a mely után ezrek és ezrek indúlnak. Hanem hát engedje meg a kérdést: melyik miveltséget érti? A katholikust? Hol található az? A kath. semináriumokban ? Még a zárdákat sem merjük megnevezni; még azokban is, a hol van miveltség, az nem katholikus és egy egyházellenes szellő fuvallatára a katholiczizmus keserű tapasztalatokat tehet még e tekintetben. Csak hogy ő nem erre a semináriumi miveltségre gondol, nem, hanem a mai általános miveltségre. De hát mi köze a katholiczizmusnak a mai miveltséghez ? Hozzájárult-e, még csak a legcsekélyebb mértékben is annak létesítésére? Van-e a mai világot mozgató eszmék között még csak nyoma is a kath. világnézetnek, Munkácsy képeitől le az utolsó felolvasásig, mely szabadon, nem felsőbb rendeletre tartatik? Belgium, Franczia-, Olaszországot aligha fogja Schlauch úr a miveletlen országok közé sorolni. Honnan magyarázhatja meg tehát, hogy épen ezen par excellence kath. országok leghevesebb összeütközésbe jöttek a kath. egyházzal és leghatározottabban szakítottak vele? Én csak is egyből tudom azt magamnak megmagyarázni. Abból, hogy, míg más, vegyes vallású országokban a miveltség, a mint haladásában a katholiczizmusba ütközött, egyszerűen elkerülte azt és a protestántizmus útjára tért; addig ezen tisztán kath. országokban ez nem történhetett; minden oldalról ott állott a katholiczizmus bástyája, ha tehát megfenekleni nem akart, át kellett törni e bástyafalon. A mai mivelt világnézetnek tehát a katholiczizmushoz semmi köze, az határozottan protestáns, ha nem is névleg, hanem lényegileg egész határozottan. Avagy az önkormányzati, egyenlőségi, szabad kutatási sat. sat. eszmének nem e a protestántizmus a szülőanyja, mely azokat ép a kath. egyházzal szemben hangoztatta és azokon a jelenlegi miveltséget felépítette ? Hogyan lehetne tehát a mai miveltségnek érdekében a katholiezizmust védelmezni? Sőt ellenkezőleg . . . De a püspök úr nem állit vaktában; ő neki egy erős érve is van annak bizonyítására, hogy ép a katholiczizmus hivatott a mai czivilizátió megvédésére. És ez érv : a katholiczizmus feladata a czivilizátió védelme, mert e czivilizátió az evangyélium törvényes gyermeke. — Nagyon ügyes gondolatcsúsztatás ; csakhogy a ki közelebbről nézi ez érvet, önkénytelenül elkiáltja magát: „si tacuisses . . „saját fegyvered fordul ellened". A püspök úr érezte, hogy nem mondhatja: a mai czivilizátió a katholiczizmus gyermeke ; könnyen szemébe nevettek volna ; azért hát más nevet használ katholiczizmus helyett az evangyélium nevet. Tökéletesen igaza van a mai czivilizátió az evangyéliom gyermeke. Csakhogy aztán evangyéliom és katholiczizmus nem mindegy ám, hanem a katholiczizmus is csak gyermeke, még pedig messze tévedt, gyermeke az evangyéliomnak. Anyja neki az evangyéliom, csakhogy nem telt annak öröme gyermekében; korán kimutatta a rokonczátlan sarj kigyófogait és nem sokára tilos utakra tért és messze tévelyedett a szerető anyától ; a másik gyermek, — nevezzük czivilizátiónak, az emberiség józan eszének, emberi nem haladásának, — sokszor igyekezett visszavezetni a helyes útra a tévelygőt, de miután látta, hogy hiú minden fáradsága, hagyta szaladni, maga meg más helyes útra tért. Most, hogy a tévelygő gyermeknek rosszul megy a dolga, a másik testvér segítsége után kiáltozik, viszontsegítséget igérve. Csakhogy az lemondott róla teljesen és aligha fogja segíteni, hacsak bűnbánóiag nem tér vissza édes anyjához, az evangyéliomhoz. Azt pedig aligha teszi, mert akkor nem római kath. egyház többé. Igyekezett a kath. egyház egy külön, maga izlése szerinti czivilizátiót teremteni, csakhogy csúfos Éudarczot vallott és fáj neki, hogy az a másik, az javában virágzik és virágzik — nélküle, sőt ellenére. Miután pedig vessző, biboros-süveg, máglya s több aféle gyöngédség által nem lehet már annak szivé-