Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nyílt levél Draskóczy Lajos lelkésztársamhoz (ifj. Jeszenszky K.)

1 398 a szász kerülettől, de kérdhetjük ; mi jogon igényel és nyer ez többet egymaga, mint három magyarhoni ev. egyházkerület összevéve? Ha igaz azon állítás, hogy a szászok a pátens idején az absolut hatalom iránt tanúsított odaadó loyalitásukkal szereztek érdemet a tetemes segélyre, akkor talán a mi egyházkerületeink felszólalása is — az egyetemes gyűlés által — a segélynek a szászokéval arányban felemelésére vonatkozólag megérdemli a figyelembe vételt a magyar kormánynál azért, hogy ők a pátens visszautasításával s az autonomiához való hű ragaszkodással buzgón egyengették az alkotmányos aera előtt az utat. Egyetemes gyűlésünk kérvényének kedvező elintézését joggal várhatjuk; biztosítja ezt mind a kormánynak, mind az országgyűlésnek igazságszeretete. * * * Előfordult a gyűlésen a zsinat ügye is, és pedig úgy, hogy ismét szépen visszakerült az archívumba. Az 1884-i egyetemes gyűlésen ugyanis, a dunántúli kerület részéről benyujtatott a zsinat megtartását sürgető indítvány. Ez kiadatott a zsinati bizottságnak, mely jelentésében oda nyilatkozott, hogy a zsinat nem sürgős. A folyó évi egyetemes gyűlés elfogadta e jelentést s ezzel napirendre tért a zsinat kérdése felett. És pedig a dunántúli kerület nem ok nélkül indítványozza a zsinat megtartását. Elérkezett már az ideje, hogy az uj viszonyokkal szemben zsinatilag szervezkedjünk, hogy teljesítsük hazai evang. egyházunk geniusának követelését : ,,dng uni 7iov gtío". A szellemnek, hogy nyilatkozhassék, hogy építhessen — ez életben — szervezetre van szüksége. Magyarhoni evang. egyházunknak e szervezete hiányzik, s így voltaképen még csak fogalom, mely nélkülözi az őt kifejező tárgyat. Szükséges, hogy hazai evang. egyházunk méltó képviseletéül határozatképes egyetemes gyűlés szerveztessék. Mindnyájan óhajtjuk, hogy egyetemes gyűlésünknek legyen tekintélye, súlya kifelé, hogy üdvös hatást gyakorolhasson egyházügyeinkre lefelé. De be kell vallanunk, hogy e feladatának, úgy mint pusztán tanácskozási forum mindig kisebb mértékben lesz képes megfelelni: sőt minél nagyobb körben terjed el azon meggyőződés, hogy e gyűlésen csak sokat tanácskoznak, de nagyon is keveset határoznak, annál inkább veszt befolyásából és vonzerejéből. Ha semmi más ok nem volna felhozható a zsinat mellett, eléggé indokolja összehívását ezen egy feladat : az egyetemes gyűlés munkakörének szabályossága s határozatképességének megállapítása. Az egyetemes gyűlés eszméjét átvettük a múlttól, mint egyházaikotmányunk folyományát, de kötelességünk ezt a viszonyoknak megfelelőleg tovább fejleszteni s úgy szervezni, hogy az egyesülés szülte erővel elvégezhessen oly feladatokat, melyek egyházunkra nézve nagyon fontosak, de a melyeket az egyes kerületek különkülön nem képesek megoldani. Gyurátz Ferencz. Nyilt levél Draskóczy Lajos lelkésztársamhoz. Ked ves barátom! Az „Evang. egyház és iskola" f. évi 47-ik számában Veres József tiszttársunkhoz egy nyilt levelet intéztél, melyben ,,szándékosan és meggondolva" az én igénytelen nevemet is említéd oly megjegyzések kíséretében, melyek mig egyfelől baráti szemrehányáskép hangzanak, másfelől súlyos vádakként nehezednek lelkemre. Engedd meg, hogy ezen körülmény alapján e nyilt levelet intézhessem Hozzád. Isten látja lelkemet, hogy ezzel sem „háborúságot csinálni" sem senkit „bántani" nem akarok. Csak a helyzetet kívánom tisztázni, hogy egymásba ne ütközzünk, kik egy czél felé haladunk. Midőn a szarvasi esperességi gyűlés után soraidat vettem, melyekben a csorvási ügy felől tőlem kívánt hírlapi „nyilatkozat" szerkesztése végett találkozásra felhívni szives voltál azon indok alapján, hogy én „sem bölcs sem tapintatos" nem vagyok és hogy ha nyilatkozatomat felsőbb jóváhagyás nélkül bocsátom közre, bizonyosan hibát fogok elkövetni : pillanatig sem kételkedtem a felett, hogy Téged ezen önfeláldozó lépésednél azon „szeretet" és „testvériesség" érzelmei vezéreltek, melyeknek nyilt leveledben Áchim esperes úr irányában oly „tündöklő" és „szíveket hódító" bizonyságát adni elég nagylelkű valál. Azonban visszaemlékezve a szarvasi esperességi gyűlésen történtekre, lehetetlen volt be nem látnom azt, hogy én felajánlott szívességedet szerénytelenség nélkül igénybe nem vehetem. Fel kellett tennem ugyanis, hogy Te szeretetreméltó egyéniséged egész hatalmát fogod használni azon czélra, hogy engem Achim esperes úr irányában a tiedhez hasonló hódoló nyilatkozat tételére bírj. Ámde gondolod-e, hogy ha ugyanazon nyilatkozatok, melyekkel nyilt leveledben lelkesült szereteted tárgya, az esperes úr színe elé járultál, — az ismeretes epizódok után egy tőlem, ama bizonyos „megvetéssel" visszautasított — vád értelmi szerzőjeként lettem az esperes úr által feltüntetve s jegyzőkönyvileg megörökítve, kívánt hírlapi kijelentésben láttak volna napvilágot : nem-e a byzantinizmus szinében tűntem volna fel maga azon t. férfiú előtt, a kinek általad kiemelt személyes erényeit és érdemeit szívesen elismerem, — de kinek a magyarosodás problémájával szemben elfoglalt álláspontját s erre nézve ..primusi" minőségben vallott és követett elveit ma is túlságosan conservativeknek tartom s azok ellenében az én szabadabb felfogásomat hangoztatni az evangyélmi lelkiszabadság biztosította jogomnak és hazaszeretetem parancsolta kötelességemnek ismerem. Hogy azonban félre ne értessem sietek hozzá tenni, hogy én Achim esperes úr hazaszeretetét távolról sem vonom kétségbe. Hazaszeretet és magyarosodás két dolog. Amaz a kebelnek szent érzeménye, melyet feltételeznünk kell mindenkinél, ki azt vallja s cselekedeteivel annak ellenkezőjét nem bizonyítja. A magyarosodás egy társadalmi kérdés, melynek megoldási módozata felől különféle nézeteink lehetnek a nélkül, hogy azért eg}

7más hazafiságát gyanúsítanunk kellene. S miután én ép e tekintetben az Áchim esperes úrétól eltérő nézetek nyilvánításáért előtte kegyvesztetté tettem, — nem akaratomon múlt — hanem a fentebb említett sajnos körülménynek rám nehezedő kényszerűségén, hogy óhajodnak eleget nem tehettem. így történt, hogy a te hozzájárulásod és Zsilinszky Mihály esp. felügyelő úrnak lett előleges bemutatás nélkül — a mire kértél — a saját eszemtől telhető őszinteséggel közzétettem igért „nyilatkozaf'omat a „Pesti hírlap" f. évi szept. 30-ki számában. Ebben a csorvási nyelvkérdésre vonatkozó tényállásnak előadása után. ezeket mon-