Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Keressük a baj forrását (Gaal M.)

392 Mit nyertünk vagy mit értünk el ezen ítélet által? Megszabadult az ország vagy a társadalom ezen veszélyeseknek bélyegzett ifjaktól? Hiszeu itt maradnak a hazában. A polgári hatalom nem száműzi őket. Vagy talán meggyőztük őket vétségük nagysága felől? Hiszen nyilvános declaratiókban utasítják vissza az ellenük emelt vádakat; idegen lapokban részletesen beszélik „az inquisitio" lefolyását. Martyrok gyanánt rokonszenvesen fogadják őket azok is, a kik eddig nem ismerték. Nem hiszem, hogy az Ítélet azt akarta volna elérni. De elérte. Sőt elért többet, nevezetesen azt, hogy azok az ifjak és azoknak minden rokonsága halálos ellensége lesz a magyarságnak és a pozsonyi főiskolának! Ez az egy bizonyos. Ez, uraim, az eltaszítás és gyülölségterjesztés politikája. Pedig nekünk még a muszkából is magyart, vagy legalább magyar barátot kellene csinálnunk, ha öntudatos politikusok lennénk. Annál inkább kellene megtartanunk és megmentenünk saját hitsorsosainkat, a kiken különben is minden kóbor újdondász szeret egyet-egyet rúgni, ha lehet. A pozsonyi politikai lapok kétségtelenül tudják, mi czélból fújják a pánszlávizmus üszkét; de azt hiszem, hogy nem szereztek még maguknak annyi érdemet a haza iránt, hogy jogosítva lehetnének a lutheránusokról oly hangon beszélni, a mint azt naponta tapasztaljuk. Az olyan sajtó véleményére nem sokat lehet adni, mely minden tót szó hallatára idegessé válik; de azt, hogy a presburgi német burgerek nemcsak a kávéházakban, hanem a város házán is németül beszélnek, hogy több német lapot tartanak fel, mint magyart stb., nem látja. Pedig meg lehetne kérdezni, hogy mennyivel hazafiasabb dolog németül beszélni és irni, mint tótul? Mennyivel kisebb veszedelem a pángermanizmus, mint a pánszlávizmus? Deák Ferencz mondá egykor: „Nincs nehezebb dolog, mint sötét napokban világosan látni: mint megtartani az ítélet és kedély nyugalmát akkor, mikor körülöttünk üres jelszavak által felkorbácsolt szenvedély dúl. A ki e tulajdonokkal bir, azt bátran állíthatjátok a legfőbb törvényszék birájává és az ország főkormányzójává. " Ha Deáknak ezen szavait a mi egyházi viszonyainkra s jelesül az általam minden csalhatatlansági igény nélkül tárgyalt nemzetiségi kérdésre alkalmazzuk, azt kell mondanunk, hogy igazat mondott! Világosan látni és nyugodtan ítélni, nehéz feladat. Zsilinszky Mihály. Keressük a baj forrását. (Reflexiók Szeberényi Lajos Zs. czikkére ) A fenti czím alatt Szeberényi L. Zs. úr a pozsonyi pánszláv tanulók ügyét teszi vizsgálódása tárgyául, és a baj forrását kutatván, azt a gymnáziális nevelés rendszerében találja, s orvosságul a valláserkölcsi nevelésnek nagyobb felkarolását ajánlja. Hogyha Dániában rothad valami, szabad a bűz okát keresni, s annak eltávolítására javaslattal fellépni. A konzíliumban olyan tanács is felmerülhet, mely a bajt talán gyökerében nem orvosolja, de annak enyhítésére sokat tehet. Azért kicsinyelni az ilyen tanácsokat nem lehet szándékunkban. Van azonban valami Sz. L. Zs. úr czikkében, a mi különös álláspontra való törekvést árul el, s — bár szerényen megjegyzi, hogy a tévelyhez soha sem szándéka feltétlenül ragaszkodni, — úgy gerálja magát, mint a ki az igazság nevében a pánszláv tanulóknak pártját foghatja, mint olyanoknak, kik a rosz gymnáziális rendszernek, a tanárok kényszerének, a tanulótársak kíméletlenségének, s a testvérek kémkedésének áldozatai. Szerinte — hogy hasonlatával éljek — kár volt azokat a fanyar vaczkorokat lerázni az evang. akadémia és lyceum fájáról, hanem valami ojtásféle műtétet kellett volna ott alkalmazni. Miután ez egyrészt indirect vád hazai intézeteink, a tanári kar, és a magyar érzelmű tanulók ellen ; másrészt a pánszláv tanulók bűnét némi martiromság fényében akarja ragyogtatni : azt hiszem, kötelességünk ez ellen erélyesen felszólalni s a czikkírót — a hol megérdemli — tisztelettel rendre utasítani. Először is a gymnáziális rendszer nem oka némely tanulók pánszláv érzelmeinek, mert ha az volna, akkor pánszláv — teszem — Szarvason is teremne. A pánszlávizmus konkolyát az absolut hatalom hintette el közzénk (azon elv szerint : divide et impera), s most egy hazán kívüli hatalom ápolja bizonyosan politikai érdeke czéljából. Vagy az volna oka a pánszlávizmusnak, hogy a gymnáziális nevelés magyar? Hát ugyan mi eredménye lett azon nagylelkűségnek, hogy még egy Zsedényi is alapítványt tett tót gymnázium létesítésére? Az, hogy ott a pánszlávizmus ; a magyargyülölet még jobban felburjánzott, s most évtizedek kellenek, hogy az ott ápolt csemeték átnemesíttessenek, vagy kiirtassanak. Azok a szent-mártoni és nagy-rőczei tanulók (czikkiró szerint „menekültek" vagyis emigránsok) nem hiába verődnek együvé egy helyre s olyanra, hol az ethnographiai helyzet kedvező, s hol az ellenőrzés nehéz; rendszer van abban, valamint abban is, hogy ily helyen vannak bizonyos Kutlik Vendelek, kik a nyájat (salas) szervezik és fanatizálják. Ha nincs csábító, nincsenek csábítottak. Volt egykor Eperjes, Beszterczebánya is ilyen fertőzött hely, sőt tanulókoromban Selmeczen is gyűjtött egy tanár maga köré ilyen exisztentiákat, míg Breznyik a tanárt s ezzel együtt a salast is ki nem füstölte. Mert akármit mond Sz. L. Zs. úr, de ezen üzelmeket tűrni nem lehet. Rákfene ez az evang. egyház testén, melyet — ha máskép nem lehet — metszéssel is el kell távolítani. Nem lehet ezt tűrni nem csupán magyar politikai szempontból, de az igaz hazafiság és egyházszeretet szempontjából sem. Miután czikkiró a „politikai" hazafiságot annyira perhorrescálja, csak megérintem, hogy hazánknak kulturális előmenetele, tehát jövője függ attól, hogy az itt lakó különféle nemzetiségek, melyek egymagokban irodalmat és így műveltséget nem teremthetnek, a magyar műveltség befogadására a magyar nyelv elsajátítása által képesekké tétessenek, nem is említve, hogy a magyar nemzettől bár csak nyelvileg is elvált népelem a haza vesztére törő hatalomnak örökké anyagúi kínálkozik, melyet a haza egysége ellen alkalmilag felhasználni igyekezend. De ha már czikkiró találmánya szerint lehet „valláserkölcsi" hazafiságról is szó, akkor engedje meg, hogy ez ne jelentsen kozmopolitizmust vagy a magyar miveltség és intézmények iránti hidegséget, s akkor mi is megengedjük, hogy a hazfi-