Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Skolnik ügye Nógrádban

29 a mellett a protestántizmus világtörténeti fontosságát, s azon nagy hatását, melyet a mai kor polgárosodására gyakorolt, ignorálja: szabad nekünk is a róm. katholiczizmus szerepét az emberi nem művelődésében értékére leszállítanunk. „A katholiczizmus a haladás vallása!" Nem volna meglepő, ha ezen állításért a magyar kultusminisztert egyenesen Rómából rendre utasítanák. Ily eretnek tant hirdetni egy zsidóból lett róm. katholikus előtt! Hiszen még az új dogma elfogadása is azzal indokoltatik, hogy abban semmi új nincs, mert „ubique, semper, ab omnibus creditum est". Igen ! haladt a róm. katholiczizmus is, mert tökéletes megállás és mozdulatlanság az eszmevilágban nem létezik; de e haladás nem a róm. katholiczizmus lényegéből, hanem a mai polgárosodás ráhatásából fejlődött, s annak inkább a világi hatalomhoz való viszonyát érinti, a mennyiben őt is a szellemi fegyverek igénybe vételére utasítja: ámde belső lényegében ott áll, a hol a középkor folyamán megcsontosodott — az ő non possumusával és infallibilitásával. Ha ama jámbor nagybirtokos zsidó a haladás iránti szeretetből lett róm. katholikussá, akkor ugyan cseberből vederbe esett. Mert a zsidóság igenis haladt, a mennyiben tűzáldozatai megszűntek, babonái megapadtak, a Talmud békói meglazultak, s egykori hierarchikus szervezete valódi demokratikus irányba fejlődött: de a róm. katholikus hitkényszer elvileg máig is fennáll, és csak gyakorlati megvalósítása ütközik akadályokba, hála a protestáns irányú polgárosodás ellenálló hatalmának ! „Összes polgárosodásunk abból (a katholiczizmusból) indul ki mint gyupontból" — mondja tovább a nagyméltóságú keresztapa. Hát hiszen, ha a Duna forrását keressük, megtaláljuk Eschingennél: de legalább is merész vállalkozás lenne a Dunát megapasztani az által, hogy forrását Eschingennél betömjük. Abba a polgárosodás folyamába — nem tagadjuk — a róm. katholiczizmus is szolgáltat egy eret, de a mai polgárosodást nagyon sok, a róm. katholiczizmusnál sokkal hatalmasabb befolyások tartják dagályában. Talán nem kellene feledni a felületes kulturtörténésznek sem, hogy az újkor hajnala a görög és római remekírók tanulmányozása által közeledett el, sa hitjavitás s ebből származott szabad vizsgálódás folytán hasadt fel egészen. Minden vallási vagy bölcseimi állandó irány szül bizonyos polgárosodást, példa rá az egyiptomi, a görög, római, sőt a khínai polgárosodás. A római katholiczizmus polgárosodása az ő egyeduralma idejére esik, a sötét középkorba az ő szentjeivel, ereklyéivel, szerzeteseivel, máglyáival s absolut pápájával. Az újkor polgárosodását, a humanizmust, tolerantiát, szabadelvűséget, demokratiát a protestantizmus joggal vindikálja magának, mert ezen polgárosodás nem a római katholiczizmus segédkezésével, hanem annak ellenére jött létre, és mint szellemi hatalom sz. Péter római kőszikláját már is megingatta. És ezekből kitűnik a miniszter lír azon állításának tarthatatlansága is, miszerint „a katholiczizmus magasztos tanai és elvei oly szilárd alapon állanak, hogy, ha kizárólag néha mutatkoznak is némi ellentétek a tudomány vívmányai és a katholiczizmus tanai között, elenyésznek azok, minél inkább szűrődnek le a tudás nagy elvei." Bizony különös római retortán kellene leszűrni a valódi tudás nagy elveit, hogy azon ellentétek, melyek a tudomány vívmányai és a római katholiczizmus tanai közt fennállanak, valóban elenyészszenek. Talán egy kissé azokat a tanokat is le kellene szűrni, hogy valamiféle mixtum compositum létre jöhessen. Ámde az ily processust nem engedi meg a pápai tévmentesség, mely az újkor minden tudományos vívmányának nyíltan hadat üzent. Úgyde a tudomány nem scholaszticzizmus többé, mely a dogmák által hagyná magát rendszabályozni; s az anathemák daczára forog a főid, s meggyőződés szülte hitökben keresnek üdvöt a föld lakói. Schlauch után most Tréfort zengedezi s római katholiczizmus világot újjá teremtő hatalmának dicsőségét, még pedig olyképen, hogy az evangyéliom, chrisztianizmus, protestantizmus helyébe a katholiczizmust substituálják. Mindenesetre sajátságos jelenség! Bizonyosan hiszik, hogy a mai vallási közönyösség sokat eltűr, s mivel a lényeget alig ismeri, a csillogó külsőt az újkor szélső áramlatai ellen panacea gyanánt ab invisis elfogadja. Tudjuk, hogy Tréfort franciscanus confrater, ismerjük őt mint philosemitát, nyilvánvaló az ő főkegyurasága a plébánusok jövedelmeinek protestáns birtokosok általi gyarapításában : de most új alakban tűnik elő mint proselytáskodó, mint az újkor tudományos vívmányainak ócsárlója, mert szerinte a szellemóriások háromszázados munkája oda lyukadt ki, hogy az mind leszűrhető egy szenteltvíztartóban. G a ál Mihály. B S L í

1 Ö L D. A gyülekezeti felügyelők kérdéséhez. Az én igen tiszt. Marhauszer barátom — ki a kérdést e lap f. é. 2-ik számában felvetette, mint az czikkéből is kitetszik, tapasztalat és tények által indíttatva tette azt. Tette azt pedig igen helyesen, mert a kérdés valóban fontos, úgy hogy másnál sem lehetett már idegen. Helyesen tette, mert igaza van. Ha a legtöbb gyülekezetben van és kell felügyelő, — miért nincs vagy miért ne kellene mindenütt? Megmutatja ezt czikkiró a tolna-baranya-somogyi esperesség életéből felhozott adatokkal, indokolja azt a gyülekezeti ügyek különféleségével. Mindezekkel olyan igazat mond, a melynél fogva nem mondhatok ujat, mert ha nem volna szükséges, akkor nem is volna gyülekezeti felügyelő sehol. Tehát nem segítek neki érvelni. En egyszerűen azon felhívására akarok néhány szót mondani, a melyben lelkes buzdítását úgy fejezi ki: „Ne várjunk püspöki vagy esperesi felhívást, hanem nézzünk körül s válaszszuk ki jeleseinket egyházunk számára." Joga van a gyülekezetnek püspöki vagy esperesi felhívás nélkül is, — tehát mondhatná: „ne várjunk . . ."; kötelessége is volna minden gyülekezetnek. — tehát ennyivel is inkább mondhatná: „ne várjunk ..." — de! Hogy igen sok helyen nincs gyülekezeti felügyelő, annak bizonyára igen sok oka van. Épen azért mindenekelőtt óvást tennék az ellen, nehogy valaki lelkészeinket gyanúsítsa azzal : hogy így könnyebben elnököl, dirigál tesz — azaz, hogy nem tesz a lelkész. Ez ellen határozottan tiltakozni fogna minden ev, lelkész velem együtt, a ki tudja, hogy nem haszonleső bérlője, hanem gondos és hű