Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Kis-Honti esperesség

•241 mint jogügyi tanácsos, és az egész kőrútban az egyházkerület főjegyzője, mint tollvivő. Útja, a merre járt, diadahit volt, azon diadalé, melyet az igénytelenséggel párosult érdem nem keres, de amely az illetőt önkénytelenül, sokszor akaratja ellenére keresi fel, s mely ez alkalommal is az őszinte szeretet és tisztelet érzelmeiből kifolyó lelkes tüntetésekben talált kifejezésre. Midőn a főpásztor Svábóczhoz, hol körútját megkezdette volt, közeiedék : a tátraaljai esperesség a XIII. sz. városi esperesség szomszédos egyházai a megye és vidék képviseletében kocsik hosszú. során érkezett, tekintélyes küldöttség várt reá, mely a várva-várt vendég megláttára rivalló éljenekben tört ki. — Ott láttuk a küldöttség élén dr. Szonntagh Miklós esperességi felügyelőt, az újtátrafüredi nagyszerű fürdőtelep teremtőjét, tulajdonosát, ki a főpásztort szónokilag is kidomborodó szép beszéddel üdvözlé, ott az egyházmegyének törketlen erélyű, bár testben megtört, mert egy szerencsétlen esés folytán súlyos lábbajban szenvedő főesperesét, Szalagyi Mihályt, ki bár csak mankójára támaszkodva állhatott meg lábán, nem rettent vissza az út soknemű fáradalmaitól s végig kisérte a főpásztort egyházmegyéje valamennyi egyházain, ott a svábóczi egyháznak jeles, áldozatkész felügyelőjét, a szivélyes modora, rokonszenves egyénisége és a közügyek iránti fáradhatlan érdeklődése folytán közszeretet- és tiszteletben álló Kullmann Jánost, ott Szepesmegye hatóságának képviselőjét, Grlosz Kálmán tátrajárási szolgabíró személyében. És amily lelkesült volt a fogadtatás ezen első alkalommal, olyan volt, olyan maradt az mindenütt, amerre a főpásztort útja vezette : mint drága féltett kincset, adta őt át egyik egyház a másiknak, diszes lovas bandériumok előlovaglása mellett, — melyek között a lovasított egyenruhás tűzoltókból alakúit nagyszalóki a napfényében ragyogó fényes sisakjaival különösen szép festői látványt nyújtott —, a harangok ünnepélyes zúgása, az ájtatos hivek szent zsolozsma-éneke, taraczk-durrogás, trombita-harsogás s a lelkesült sokaság harsány éljenzése között s egy-egy fejedelem bevonulásánál is számot tehető, méreteik és feldiszítésök által egyaránt feltűnést keltő diadalkapuk alatt, — melyek közül a nagyszalóki, mühlenbachi, nagy-lomniczi és hunfalvai különösen kiemelendők — kisérték őt be és ki rajta tisztelettel és szeretettel csüngő hivei s hogy e tisztelet és szeretet mily átalános volt, mutatja az, miszerint abban osztakozni kívántak még azon egyházak is, melyek ezúttal a főpásztori látogatásban nem is részesültek, melyekben ő ezúttal csak keresztül vonult volt. így Poprádon, hol a főpásztor csak vendégül szállott meg, derék lelkészének élén az egyháztanács fogadta tiszteletteljesen a kocsijából kiszállót, estve pedig a jórészt máshitüekből álló polgári dalárda lepte meg őt szabatos énekdarabjaival kellemesen ; így Felkának egész lakossága talpon volt, midőn a főpásztor a városon keresztül vonult, s meglátszott rajta a meghatottság, amint az ottani lélekben még ugyan fiatal, de testileg elaggott érdemdús lelkész, Emericzy Dávid, botjára támaszkodva s egyháza előkelőségeinek élén a város piaczán ott lelkesülten felköszönté, mig a gyöngéd kezekből kocsijára hulló virágok és koszorúk azt majdnem teljesen elboríták; — így tevé a szeretett főpásztor átvonulását emlékezetessé a kis Mühlenbach, melynek hívei szintén érdemes lelkészükkel élükön vártak az átvonuló főpásztorra a község közepén felállítva volt már említettem díszes diadalív alatt; így használta fel az alkalmat átvonuló főpásztora iránti tiszteletének kinyilvánítására a protestantizmusnak egyik régi védbástyája Kézsmárk, hol az új s a régi templom közötti téren az egybegyűlt lakosság és lyczeumi tanulóifjúság kikitörő lelkes éljenei között a nagytudományii Linberger István lelkész — az eperjesi ker. theol. intézet egykori egyik büszkesége —, továbbá az egyház érdemes felügyelője dr. Tátray János és a lyczeum derék igazgatója Grósz Ernő üdvözlék őt tiszteletteljesen. Sőt azon szomszédos egyházak is, melyeket a főpásztor jelenlegi kőrútjában nem is érintett : Strázsa, Sz.-Szombat, Matheócz, Zsákócz, Durand kedves kötelességöknek ismerték, hogy lelkészeik s más küldötteik útján a látogatásban részesült egyházak örömében részt vegyenek. Nem kevésbé emelte a körút ünnepélyes színezetét azon körülméuy is, mely szerint a más felekezetű lakosság szintén egész szívvel osztakozott saját híveink közörömében. Szép kifejezést nyert ez több helyütt abban, hogy a róm. lelkészek tisztelkedtek püspök úrnál s részt vettek a tiszteletére rendezett díszlakomákban, különösen pedig Eperjesen abban, hogy azon nagyszámú fényes küldöttség elén, mely a vasúti kocsiból kiszálló főpásztort a pályaudvaron fogadta, Eperjes városa nevében annak egyik főbb hivatalnoka a rk. Podhorányi Bálint tanácsnok — díszmagyarban — vallásfelekezeti különbség nélkül az összes lakosság hódolatáról biztosította őt emelkedett hangon tartott beszédében s hogy a nagyrészben róm. kath. Sárosmegye, legott megérkezte órájában fényes és tekintélyes küldöttséget menesztett püspök úr üdvözletére, mely küldöttségnek dr. T a h y Mihály megyei főjegyző volt ékesen szóló szónoka és — az alispán távollétében — vezetője. (Folytatás következik.) y f A kishonti ág. hitv. evang. egyházmegye folyó hó 7-én tartá meg közgyűlését az esperesség központján Rima-Brézón. „Maradj meg kegyelmeddel" ének elzengése s helybeli lelkész által szószékről mondott buzgó imádság után, közszeretetben álló felügyelőnk, ns. R u t h é n y i Béla rir szívélyesen üdvözölve a nagy számban megjelent egyházi képviselőket, a gyűlést megnyitá. Főesperes ntiszt. Czéner Pál szkálnoki lelkész úr olvasván nagy gonddal szerkesztett évi hivatalos jelentését köztudomásul hozá, hogy kishonti összes (15), egyházaink a folyó év január l-jével életbe lépett rendezet értelmében újra szervezkedtek s felügyelőiket, gondnokaikat, presbyteriumaikat 6 évi időtartamra megválasztották s feleskették : hogy az egyházak s a rimaszombati egyesült protestáns gymnázium beküldött választó szavazataiból kiderült, miszerint esperességi felügyelővé Ruthényi Béla, főesperessé Czéner Pál (15—15 szavazattal) alesperes pénztárnokká Reguly Pál újra megválasztattak. Jelenté továbbá, hogy az esp. számvizsgáló bizottság az esperességi a papi gyámoldai-, tanító-, özv.-, árva-társpénztári s könyvtári számadásokat teljes rendben találta, mi mellett a bemutatott bizottsági jegyzőkönyvből kitűnt, hogy : I. az esperességi közpénztár 18®4-dik évi vagyonállapota 6205 frt. 45 krt tőn (-f- 36 frt. 85 kr. az előző évhez képest); II. a Kollár-féle könyvtár vagyona 1000 frt. 27 kr. (+ 8 frt. 71 kr.); III. a papi özvegy-, árva-gyámolda