Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Bizalmas válasz (szerkesztő)

Harmadik évfolyam. 26. szám. Pozsony, 1885. évi junius 27. EVANGELIKUS Elf HAI és ISKOL Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ n negyedévre . 1 „ 50 » Egy szám ára: 12 ki . 0. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. / £3>$C!£5<5s Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Bizalmas válasz. (A szerkesztő). — Az uj főrendiház és a mi egyházunk. (Dohnányi Lajos.) Vegyesek. — Pályázat. — Irodalom. — Belföld. — Bizalmas válasz. Nagyságos Felügyelő Ur! Köszönettel vett s örömmel közlött leveleire a magam részéről, talán némi önigazolásul is, szabad legyen a következőkben röviden válaszolnom. Egyeseknél ép úgy, mint testületeknél mind a jólétnek, mind a haladásnak, javításnak alapföltétele az önismereten alapuló czéltudatós munkásság. — Midőn e lapok szerkesztésére vállalkoztam, egy oly közlönyt kívántam szeretett egyházunknak nyújtani, mely a kölcsönös érintkezés, eszmecsere, buzdítás által a fentebb jelzett czélnak megfeleljen. — Nem birtam s nem birok a vezérlő szellemek aspiráezióival; szerény lakunkban, szerény, de a közügy s egymás iránt melegen érző baráti kört kívántam összegyűjteni, melyben szellemi anyánk hű ápolása mellett, gyermekeinek szeretetteljes gondozásán fáradozzunk. — A szerénynek vágya teljesült. A kis lak áll. Nem utcza, még udvar sem; baráti rokonszivek nyitott ablakú társalgója ez, melyben kiki szabadon vallja nézetét, elmondja szive bánatát, a szeretet melegénél vigaszt, irt keres. — Hogy talál-e? nem kérdezem : — mint testvéreim úgy én is a jó remény fejében teszem s hiszem, hogy e közös reményünk meg nem szégyenít. Hiszen már magában véve : enyhül a bú ha osztva van s nem lehetetlen, hogy azok a magasan állók is meghallják, ha akarják, a nyitott ablakon kiáradt hangokat mind amellett, hogy azok nincsenek sem a zöld asztalnál ékesen elmondva, sem egy alázatos folyamodásba foglalva, vagy hivatalosan felterjesztve. Magasztos őseinknek idealizmusa, szent örökség egyházunk függetlensége. — Amazt követni, ezt megőrizni lélekemelő feladat, édes kötelesség. — Nem is hiszem, hogy lelkésztársaim között akadna egy is, ki az egyiptomi húsos fazekak után esengene vagy egy tál lencséért eladná jogát. Erről szó nincs. — A nyomor enyhítéséért .olal meg az, kinek a nyomor fáj; mutatja sebeit, kit ége °k. — Testvéreihez, hitrokonaihoz szól s nem idegenek

1- nem a föld hatalmasaihoz. — Nem árulják elveiket, nem „londanak le hűségökről, nem : az életteher könnyítését kérik az édes anyától, egyházuktól. — Nem kívánnak osztozkodni bőségben uszó, boldogabb testvéreik vagyonán s nem irigylik tőlük helyzetök előnyeit : — részvétre hívják fel őket, meg kívánnak elégedni a morzsalékokkal, melyek a gazdagok asztaláról hullanak. — De meg vagyok győződve, hogy vigyen bár fel a sátán m a egy nagy magas hegyre bennünket, s megmutatva e nagy világot s annak dicsőségét, mondaná : mindezt nektek adom, ha leborulva imádtok engemet : valamennyien, az a „háj ás csíz májú", „foltos nadrágu" testvér épugy, mint azok a „fényes, dúsan javadalmazó" egyházak lelkipásztorai egyszóval, lélekkel Urunkkal Idvezitőnkkel feleinők : Eredj el Sátán : mert meg vagyon írva : A te Uradat Istenedet imádjad és csak őtet szolgáljad. Nagyságod hivatkozva tapasztalataimra mondja: „bizonyosan voltam oly jelenetnek tanuja, midőn egy szegény gyülekezet papja mind a két kezét oda tartotta az adomány felé, s minthogy tapasztalta, hogy a segély évrőlévre szaporodik, ő maga felhagyott az apostolkodásal. Hát én bevallom tudatlanságomat s őszintén kimondom, hogy ily papot nem ismerek. Sőt tovább megyek és kijelentem, hogy még képzelni sem birok oly önérzetes embert, annál kevésbé papot, ki alamizsnakenyéren örömest tengesse nyomorult életét s a nyert falat jogán, kötelességének teljesítése alól feloldottnak érezze magát. Igenis oly papokat ismerek, kik évről-évre huzakodva ugyan és orczapirulással segélyért folyamodnak. Teszik azt, mert tenni kényszerülnek. A nyomor nem hagyott alább, de a család növekedtével növekszik; az ellentálló erő hanyatlik s a homlokon a redők szaporodnak. Ismertem és ismerek oly papokat, kiket az isteni gondviselés kiváló képességöknek, nemes törekvésöknek s emelkedett életfelfogásuknak daczára a nyomorral való folytonos küzdelemre kárhoztatott. Kik egy félreeső, kis gyülekezetben, a társadalomtól elzárva emésztik fel önmagukat. Kik a vett s hiven kezelt isteni kegyadományok alapján hivatva voltak szellemökkel széles kört bevilágítani,