Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az új főrendiház és a mi egyházunk (Dohnányi L.)

202 egyházuk jólétét, fényét emelni : most pedig falujok szük határán kivül alig tud róluk valamit a világ s ők maguk is örülnek, ha szegény palástba burkolt személyökkel senki sem bíbelődik. Mennyi elzüllött nemes erő, elásott kincs! s ki látja kárát? elsősorban ők maguk, másod sorban az egyház és közügy. Méltóztassék Budapest, Csaba, Szarvas stb. aránylag fényes ugyan, de kevés paplakaitól eltekinteni s belátogatni Sáros, Turócz, Trencsén stb. szegény papi viskóiba s fog találni elég Hugo Viktor ecsetére érdemes, tragikus helyzetű munkásokat, kik meggörnyedt vállaikon a tudomány tárházát, horpadt mellökben a nemes szív és tiszta vallásos jellem kincstárát hordozzák s hiszem, hogy nemesen érző szive tisztelettel fog az élet martyrjainak adózni. Távol legyen tiszttársaimtól s tőlem is, hogy az útszél porában hivalkodó koldusok módjára, szánalomra s alamizsnálkodásra buzdítandók, mutogassuk sebeinket. Nem! Mi dolgozni tudunk, akarunk és szeretünk; de szegény, részben segíteni nem tudó népünkkel helyzetünkön segíteni nem birunk. Mi azt kérjük; kérjük, ismételve mondom, saját egyházunktól, hogy a munkakedvet lohasztó, erőinket csüggesztő életgondokon könnyítsen; kérjük ezt saját egyházunk érdekében, hogy osztatlan erőnk teljességét az egyháznak és hazánknak felvirágoztatására szentelhessük. A tisztességes szegénységtől nem félünk, de ennek ott legyen határa, hol maga a tisztesség is véget ér s kezdődik az emésztő gond. Igaza van Nagyságodnak, a jobb jövő előidézése nem függ egyesek- vagy ujság-czikkektől, hanem minden illetékes tényezők közreműködésétől. Sőt még azt is elfogadom, hogy magában véve a püspökök és egyházfelügyelők jóakarata sem elég az üdvösségre, de mindnyájoknak a népnek és elöljáróknak, a lelkipásztoroknak és tanítóknak összműködése mégis csak lendítene valamit az egyház és iskola hivatalnokainak állapotán s ha az ujságczikkek felébresztik a közérdeklődést, álmából felrázzák a szunyadó közszellemet, összpontosítják az egy czélra törekvők erejét: nem veszett kárba a fáradság, nem dolgozott hiába a nyomtató gép. Hogy az államtól mit várhatunk? azt tudjuk, megtanítottak reá évszázados küzdelmeink a múltban, számos, legkevésbé sem biztató tünetek a jelenben. — A szervezetében egy akarat nyomán járó erős, a fényében és gazdagságában óriási befolyással biró róm. kath. egyházzal egy alapra állani, kivált akkor, midőn azt országosan ismert, a haza és egyházunk terén kiváló szerepű, történelmileg és jogilag képzett saját férfiaink is állítják, eszünkbe nem jő, sőt nem is jöhet. — Megnyugszunk sorsunk szigorán, de a mit a törvény biztosit, mire az 1848. évi XX. törv.czikk feljogosít, arról 1885-ben lemondani talán mégis több volna a szerénységnél. — Ezt kívánni jogunk, sőt kötelességünk. Nagybecsű levelének többi pontjaira elvárjuk a választ azoktól, kiket illetnek. — Ha már közénk jött, nem veszi rossz néven a testvérek őszinte nyilatkozatát. En pedig kérve-kérem : szíveskedjék necsak akkor, midőn országos gondjaitól szabadul, hanem közben is, bármikor bekopogtatni kis kunyhónk ajtaján. — Szives látásról biztositja a szerkesztő. Az új főrendiház és a mi egyházunk. Azon kérdés, mely hosszabb időn át foglalkoztatta a magyarhoni protestáns világot — nyert tehát immár törvényes elintézést. A főrendiház reformját értem, és ezzel kapcsolatosan, az evangelikus vallásfelekezeteknek benne való képviseltetését. Letárgyaltatott, — elintéztetett a feladvány, de magának az ügynek végleges megoldásától még mindig távol vagyunk, — ez csak elodáztatott. Mi megtettünk részünkről mindent, — a mit az ügy krisztallizácziója s véglegezése érdekében szükségesnek találtunk. 1865. óta szellőztetett e tárgy. — Hozzánk illő őszinteséggel szólottunk hozzá; — a dunántúli egyházkerület már 1867. gyűlésén határozott kifejezést adott a protestánsok abbeli kívánságának, hogy ,.A meddig más hitfelekezetüek főpapjai üléssel és szavazattal bírnak az országgyűlésen, — a mindkét felekezeti evangyéliomi egyház elöljárósága is, — minők az egyetemes felügyelő, kerületi felügyelők és superintendensek, helyeztessenek ezen jognak gj^akorlatába. Ezen egyházkerületi határozat szellemében nyilatkoztak innentúl is jobbjaink világi s egyházi rendből magánértekezleteken, nyilvános gyűléseken, szaklapokban. Ennek alapján kiáltott fel lelkesedve Szabó Béla, „el keli fogadnunk a főházi tagságot!" Es ha [az illető törvényjavaslatba ezen, — mindent magában foglaló egyházkerületi határozatot egyszerűen felveszik, — nem szorultak volna semmi további indokolásra, sem arra, a mi az indokolásban szó szerint kifejezést nyert, de arra sem, a mi általa palástoltatni szándékoltatott. De miután ezen, az 1848 : XX. t.-czikk magaslatán álló határozatból a kormány lealkudni akart olyasmit, a mit önmegtagadásunk nélkül engedni nem lehet, — ugyanazon őszinteséggel kijelentettük Szabó Béla, Guggenberger, Kondoros György s egyebeknek soraival, — kijelentették nevezetességeink a parlamenti vita lefolyásánál : hogy ez lehetetlen, hogy, vagy valamennyi püspökünk legyen, vagy egyikük sem lehet tagja a főrendiháznak, hogy mindaddig, mig más felekezetű megyés püspökök minden további qualificatió nélkül tagjai — a mi megyés püspökeink, superintendenseink és ezektől elválaszthatlan kerületi felügyelőink is — ezen egyedüli qualifieatiójuknál fogva — legyenek tagjai a felső-, illetve főrendiháznak. A vallásegyenlőség s viszonosság fogalmának csak ez felel meg : — és a ki ezen magasztos elvek valósítását keresi ott, a midőn m á s felekezetű megyés püspökök nem, a mi megyés püspökeink s felügyelőink pedig még azt is kötelesek igazolni, hogy egyházi hivatalukban legidősebbek, — az csak oly jogegyenlőséget talál, minő a lucus a non lucendo. Valóban, nem épületes tünemény, hogy daczára annak, hogy a törvj. azon kijelentéssel hozatott az országgyűlés elé: miszerint a vallásfelekezetek viszonossága alkotmányunk legsarkalato sabb alapelvét képezi, úgy hogy lehetetlen ez elvet ki nem terjeszteni azon egyházakra is, — melyek a főrendiházban eddig képviselve nem voltak; — daczára annak, hogy konstatálta-