Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az ima (Nitschinger Pál)

178 fejlődés. Más az egész szervezet. A párhuzam nem annyira hasonlóságok, mint inkább különbözőségek kimutatására alkalmas. A mi apáink igen okos emberek voltak. Tudták, hogy a szegénység küzdelemmel jár; de mert magas eszményi czél lebegett szemeik előtt, inkább a szegénységet választották, remélve, bogy eljövend az egyenlőségnek, a testvériségnek és szabadságnak azon kora, melyben igazság fog szolgáltatni utódaiknak. A katboliczizmus kétségtelenül nagy hatalom; de ereje nem annyira egyházi életében, mint inkább anyagi gazdagságában áll. Annak a rendkivüli szervezetnek, melyet evangelikus lapunk többször hangsúlyozott, valódi ereje és titka a nagy gazdagságban rejlik. A püspökök százezrekkel rendelkeznek; százezren várják tőlük boldogulásukat. Ki ne venné észre, bogy ez nem szellemi kapocs? Ki ne tudná, hogy ahol ez az anyagi erős kapocs összetört, ott a katholiczizmus nagyon alászállott. A protestántizmusnak főereje szellemében van. Szegénysége mellett is érvényesítette magát. Es ha igaz, hogy az egyház szellemi és erkölcsi testület, akkor a prot. egyház létele biztosabb, mint ama hatalmas egyházé. Annak a nagy egyháznak jogi természete felett lassankint tisztulnak a nézetek, és ba a nemzet többsége tisztában lesz vele, bekövetkezik nálunk is az, a mi más kath. államokban történt. Megjegyzem végül, bogy mikor a protestantizmus szegénységét, függetlenségét és jövőjét hangsúlyozom, ezzel épen nem azt akarom mondani, mintba anyagi gyarapodásra nem volna szükségünk. Tudom, hogy anyag nélkül a szellem sem érvényesítheti magát. Mikor a „papzsák"-ról szólok, szerkesztő úr engedelméből csak azt akarom jelezni, hogy némelyek nem a kellő módot választják annak megtöltésére. Zsilinszky Mihály. Az ima, mint fontos nevelési eszköz a tanító kezében. A tanító bit és vallás nélkül hasonló azon evangyéliombeli emberhez, ki házát a homokra építé; hasonló a magnélküli dióhoz. Már hogyan is nevelhetnők növendékeinket erkölcsösen s vallásosan, ha magunk is lelki sötétségben élünk, igazi keresztyén élet, hit és szeretet nélkül? A szó csak tanít, a példa vonz, nevel. Naponként, sőt óránként beszélhetünk növendékeinknek az Istenben való hitről, Krisztus nemes példájáról, az igazi keresztyén életről; ha mi magunk nem mutatunk legjobb példát, ha mi magunk csak szájjal s nem szívvel-lélekkel vagyunk keresztyének, úgy tanítványaink csakhamar azt fogják mondani: „Beszélhettek ti nekünk, minek kövessünk? Hiszen magatok sem éltek úgy, a hogyan taníttok." Isten segítsége nélkül mindenben szűkölködünk. Azért múlhatlanul szükséges, hogy a tanító naponként forduljon Istenhez segítségért, naponként imádkozzék gyermekeiért. A földmíves szánt, vet, gondozza földjét, de hiába minden munkája, ha onnan felülről nem jön áldás, ha a Mindenható nem küld napsugarat és esőt. Úgy van a tanítónál is. A tanító hathat példával, taníthatja, dorgálhatja és a körülményekhez képest meg is büntetheti növendékeit, de azok csak akkor fogják igazán szeretni és követni, ha a jóságos Isten kegyelmét birja. Isten kegyelmét pedig csak úgy nyerheti el a tanító, ha „szüntelen" imádkozik. Sajnos, hogy korunkban oly csekély erőt tulajdonítanak az imának! Sajnos, hogy tanító és szülő oly ritkán használja a nevelési eszközök legjobbikát, az imát! Engedjék meg azért, kedves kartársak, hogy a következőket figyelmökbe ajánljam : I. A tanító minden nap kérjen munkájára áldást. Pestalozzi naponként így fohászkodott: „0 Yater, gieb mir Gnade, dass ich ganz meinem Werke, ganz diesen deinen Kindern, die durch deine Hand mein sind, lebe, und unzerstreut und unzerrissen mich meinem Werke weihe!" Ily forró könyörgés és szent fogadás által elnyerjük a szent lélek erejét, melynek „gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, jóság, hit, alázatosság, mértékletesség." (Gal. 5, 22.) így bármely akadályt könnyen legyőzhetünk, akármily ínségben mindig közel lesz az Ur keze. Ily imával egyengetjük kicsinyeinknek azon utat, a melyen bejöhetnek Istennek országába. És ha elvégeztük napi munkánkat, menjünk be a mi titkos házunkba és ajtónkat bezárolva, könyörögjünk gyermekeinkért, ajánljuk Jézus oltalmába. Ezen csendes, titkos imának hatása észrevehető lesz tanítványainkon, szeretettel, tisztelettel, hálával fognak nemsokára körülvenni. II. A tanító nagy gondot fordítson arra, hogy növendékei a betanított imákat meg is értsék, és hogy otthon is ren desen imádkozzanak. Rövid, gyermekies hangon irt imádságok magyarázása és begyakorlása a tanító legelső és legfontosabb teendői közé tartozik. Nehéz munkára talál a tanító akkor, ha meg akarja tudni, vájjon növendékei otthon imádkoznak-e vagy sem. Sok szülő nem akarja a tanítót munkájában támogatni, nem ért vele egyet, tehát sok jó intézkedésnek elrontója. Itt szigorúság és következetesség nagyban segítik a tanító fáradozásait. „Gyermekem, ma nem tudod a leczkédet. Már elfelejtetted azt, a mit Lutherről tanultunk? (Wohl gebetet, ist halb studiert.)" Ilyen és hasonló intéseket meleg, atyai hangon egy napon sem mulaszszon el a tanító. Kérjük, a midőn csak alkalom nyilik, gyermekeink szüleit, hogy ők is intsék, buzdítsák gyermekeiket az imádkozásra. De leghamarább majd csak akkor érünk czélt, ha iskoláinkban is megmutatjuk, hogyan kell imádkozni. Tehát III. növendékeinkkel szorgalmasan gyakoroljuk az imát. A tanítási időt kezdő és befejező imádságon kivül tanítás közben is imádkozzunk. Ha elvégeztük p. o. „Jézus a keresztfán" czimü bibliai történetnek tárgyalását, így szólhatunk : „Jertek, kedves gyermekeim, boruljunk le lélekben Golgathán, kérjük a jó istent énekben és imában, hogy mind az, a mit a haldokló Krisztustól ma tanultunk, mélyen bevésődjék szivünkbe." (T. i. hogy mi is mindig megbocsássunk ellenségeinknek ; agg, elhagyott szüléinkről mi is úgy gondoskodjunk, mint a keresztre feszített Krisztus stb. stb.). Egy másik eset. Meghalt egy iskolai fiu. „Lássátok,