Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Bizalmas levelek a szerkesztőhöz (Zsilinszky M.) I.
Harmadik évfolyam. 23. szám. Pozsony, 1885. évi junius 6. EVANGELIKUS EGYHÁZ ts ISKOL Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — ki. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 , 50 , Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FEEENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Bizalmas levelek a szerkesztőhöz. (Zsilinszky Mihály). — Az ima. (Nitschinger Pál). — Lelkészi fizetéseink javítása. (Brózik Titus). — Nekrolog. — Belföld — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Bizalmas levelek a szerkesztőhöz. i. Nagytiszteletű Szerkesztő Ur! Most, midőn az országos gondoktól kissé szabadulva, az egyházi ügyekkel Í3 lehet foglalkoznom, első kötelességemnek ismerem, hogy Ígéretemhez képest, elmondjam nézetemet némely napirenden levő egyházi kérdéseink felett. Erre bőséges tárgyat szolgáltat nekem becses lapjának néhány czikke, mely nagy kérdések feszegetése mellett az én csekélységemre is kiterjesztette figyelmét. Ön tudja, hogy nem vagyok túlságosan érzékeny ember. Szívesen, sőt örömmel olvasom mindazt, ami egyházunk javának előmozdítása czéljából iratik, még akkor is, ha egy vagy más nézettel nem érthetek egyet. De másfelől nem hallgathatom el nézetemet akkor, mikor tapasztalom, hogy valaki — bár jó szándékból — oly eszméket penget, melyek sem az egyház egyetemének, sem egyeseknek üdvére nem lehetnek. Ha becses lapjának több számát átfutom, azt tapasztalom, hogy nagyon előtérbe tolúl benne a „papzsák". — Nem a tárgy maga, hanem annak tárgyalási módja ügyetlen és éppen azért czélra nem vezető. Mert ugyan mi lehet czélja azon tisztelendő uraknak, akik oly nagy szegénységi bizonyítványokkal állanak elő, mikor egyes parochiák csekély jövedelméről panaszkodván, izetlenűl országvilág előtt mutogatják „hájas csizmájokat ..." zsibárusnál vett foltos nadrágjukat és elernyedt gatyájukat" ?! Mit akarnak azzal elérni, ha családjuk nyomorát mutogatják, és mindezt csakis csekélyjövedelmöknek tulajdonítják? Nem gondolják meg, hogy az olvasó közönség őszinte szánakozás mellett, kíváncsivá tétetik az illető egyének jelleme, szorgalma és törekvései iránt. Nem gondolják meg, hogy az ily modorú panaszokkal a nagy közönség Ítéletét vonják fejökre. Tisztességes családokban a szennyest nem szokták az utczán mosogatni. Külömben is az utczai közönség sohasem fog segíteni az illetők baján. Van annak más utja módja. — Tessék az illetőknek a helyes módhoz : a hivek és a főhatóságok forumához fordulni, ahol aztán minden körülmények számbavehetők. — Ujságczikkekkel nem lehet nagyobb fizetéseket kieszközölni sehol sem ; még a katholikusoknál sem. Ott is a püspöki kar és a kormány illető közege közösen keresik az alsóbb papság jövedelmének javítására szolgálható eszközöket. Ez igen nagy fontosságú kérdés. Összefüggésben áll egész egyházi szerkezetünkkel. Autonomikus szervezetünknél fogva a kormány nem avatkozhatik belügyeinkbe. Püspökeink és felügyelőink ugyanazon oknál fogva nem rendelkezhetnek egyes gyülekezetek pénztárával és jövedelmével. De bölcsességükkel és vallásos lelkesedésükkel hathatnak a hívekre; és eszközölhetnek segélyt oly gyülekezetek számára, melyek nem képesek lelkészeiknek és tanítóiknak kellő fizetést biztosítani. Csakhogy a segély igazságos elosztása nagy körültekintést igényel. Nagyt. szerkesztő úr bizonyosan volt már tanúja az oly jeleneteknek, midőn egyes szegény gyülekezet papja mind a két kezét odatartotta az adomány felé, s minthogy tapasztalta, hogy a segély évről-évre szaporodik, ő maga felhagyott az apostolkodással. Kényelmesebbnek találta a segélyt, mint a rendes fizetés kiérdemlését. Ha illőnek találnám, a tapasztalás könyvéből igen sok példát tudnék felhozni erre. De nem teszem; csak figyelmeztetni kívántam becses lapjának 21. számában az önmagáról „Szegénységi bizonyítványt" irt névtelen lelkész urat az érem másik oldalára is. Higyje meg, igen hasznos dolog az, ha egy-egy kérdés minden oldalról megvitattatik. Mert csak úgy lehet helyes ítéletet mondani valamely gyülekezet szegénysége felett, ha tudjuk hozzá : mennyire szegény vagy gazdag szellemileg annak lelkésze; ha tudjuk, hogy az a lelkész kevés egyházi funktiói mellett üresen maradó sok idejét mire használja, mire fordítja!? Különösen sokat tévednek lelkészeink abban, hogy párhuzamokat vonnak az ev. és róm. kath. lelkész dotatiója között. Igaz, hogy a munka egyféle, hogy mind az evang. mind a kath. lelkész az Isten országának terjesztésére van hivatva. De más az államhozi viszony. Más a történelmi