Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyház rendezet a tiszai kerületben (Zimann János)

Harmadik évfolyam. 21. szám. Pozsony, 1885. évi májns 28. EVANGELIKUS EGYHÁZ ts ISKOLA Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — ki. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. r Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos peiit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : kiilön 30 kr. Tartalom : Az egyházrendezet a tiszai egyházkerületben. (Zimann János.) — Egyházi énekeskönyveink. (Polevkovics Gusztáv.) — Szegénységi bizonyítvány. (—sz ) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Az egyházrendezet a tiszai egyházkerületben. Az „Ev. Eg}'ház és Iskola" f. évi 18. számában a fentebbi czím alatt néhány adat olvasható arra nézve, mily módon léptetik életbe egyes egyházak, különösen a Szepességben a tiszai egyházkerület új rendezetét, mely f. évi januárius l-jétől kezdve általánosan kötelező erővel bir a kerület összes egyházi és iskolai ügyeit illetőleg. Az olvasottak és egyes közvetlen tapasztalások birják e sorok iróját a következő megjegyzések tevésére. Több évig tartó, komoly, fáradságos munkálkodás és érett meggondolás eredménye az új „Rendezet." Alkotóitól senki sem fogja elvitathatni, hogy egyedül az egyház és iskola java, boldogulása volt az, a mit művök által elérni czéloztak. Míg mint javaslat tárgyaltatott az egyes egyházközségek által, jogában állott, sőt kötelessége volt minden egyes egyházközségnek és egyeseknek is hozzászólani, intézkedéseit megbírálni, némelyek megváltoztatására vagy épen elejtésére törekedni. Ez meg is történt. Nem tartottuk múlhatlanul szükségesnek az esküt az egyháztisztviselői részéről ; a különben is nyilvános jellegű osztályvizsgálatokon kivül, feleslegeseknek találtuk még külön ünnepélyes vizsgálatok tartását; egyes egyházak neheztelték, hogy pénzügyeik kezelése esperességi ellenőrzés alá kerül stb. Mindez rendén volt annak idején és helyén; ma befejezett ténynyel állunk szemben. A „Rendezet" ismételve keresztül ment autonom törvényhozó testületeink minden illetékes fórumain, az egyházkerület többsége törvényerőre emelte és így összes intézkedései törvényes kötelező erővel birnak mindaddig, míg módosításuk nem eszközöltetik ugyanazon egyházi alkotmányos uton, melyen hozattak. A vitának tehát vége; a „Rendezet" végrehajtása, életbeléptetése tartozó kötelesség. Ha ezt nem teszszük, vagy nem birunk fogalommal a törvény szelleméről, vagy a mi még rosszabb volna, nem élne bennünk a törvény iránti tisztelet, mely minden társadalmi életközösségnek múlhatlan alapja. A törvényes rend barátai ennélfogva csak sajnálattal olvashatják, hogy egyes egyházak a „Rendezet" félre nem érthető intézkedései ellenére elvetik az esküt, sőt még az ünnepélyes fogadást is a megválasztott egyházi tisztviselők és a presbyterium részéről; hogy vonakodnak új presbyteriumot választani vagy tiltakoznak a 349. §. ellen, mely az esperességnek ellenőrző befolyást biztosít, és pedig a szerzett szomorú tapasztalások alapján jogosan és helyesen, az egyes egyházak vagyoni kezelése felett. Az ily mulasztás, vonakodás, tiltakozás megegyeztethető-e a törvények szellemével? Es ha az állam joggal bünteti a fennálló törvények átbágóit, az egyházban mindenki azt és annyit tarthat-e meg a törvényből büntetlenül, a mi és a mennyi neki épen tetszik? Végkövetkezményében pedig hová vezet az ily eljárás? Ha néhány egyháznak szabad a törvény intézkedéseit önkényesen hatályon kivül helyezni, ugyanaz a jog illet meg mindnyájunkat s ha többen követik a rossz példát, oda jutunk, hogy alkottunk ugyan nagy gonddal fáradsággal törvényt, de nincs ki megtartsa. Meddig törvény a törvény; .,hol az exact pont, mely határt tegyen?" kérdhetjük Madách Imrével. A mily joggal ellene szegül az egyházközség az egyházkerület rendezetének, midőn az esküt elveti, ugyanazon joggal nem fogja elismerni törvényes felügyelőjének vagy más tisztviselőjének bármely egyháztag azon egyént, ki a törvény követelte esküt nem teszi le. Különben az eskütétel a magyar protestáns egyházban nem valami új, eddig talán még ismeretlen intézkedés. Püspökeink, egyetemes felügyelőnk, kerületi felügyelőink esküt tesznek, több helyen a presbyteriumok és tanácsbirák ág. hitv. ev. és ev. ref. hazai egyházainkban. Az állam megköveteli minden hivatalnokától és szolgájától. Ellenérvül felhozható, hogy a „Rendezet" oly egyénektől követel esküt, kik nem élethossziglan, csak bizonyos meghatározott időre választatnak bizalmi állásukra és hogy oly egyéneket választunk, kikben feltétlenül megbízunk.