Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi énekes könyveink (Polekovits G.)

162 E sorok irója is ezen nézetet vallotta. A tapasztalás azóta meggyőzte, hogy az eskü itt sem felesleges. Az egyházközség saját szervezetében, az egyházfelügyelő kötelességei közt olvasható, benne van a tiszai egyházkerület rendezetében is: a felsőbb egyházi hatóságok határozatait, rendezeteit végrehajtani és végrehajtatni tartozik. Es mégis mit tapasztalunk? Épen az egyházközség tisztviselői eszközlik a közgyűlésen, hogy a magyar ág. hitv. ev. egyetemes gyűlésének mult évi október havában hozott egyik határozata hatályon kivül helyeztessék. Esküt tett tisztviselők ezt nem tehetnék. A bányai egyházkerület előtt épen ezen eset szolgálhatott okul, hogy a közel múltban szerkesztett egyházi bíráskodási tervezetébe vétségnek vette fel az egyetemes gyűlés határozatainak figyelmen kivül való hagyását. A mi pedig azt a 349. §-t illeti, csak javára lesz az egyházaknak. Analog eset itt is van. A községeket és városokat a megye és a kormány ellenőrzik vagyoni kezelésükben. Végre pedig a más felekezetbeliek, látva azt, hogy törvényeket hozunk magunknak, nagyra vagyunk autonómiánkkal, de a törvényt az tartja meg, a ki épen akarja, csak gúnyos mosolylyal szólhatnak autonómiánkról. Egyes helyeken megvan még a felekezeti szűkkeblűség, protestánst a városi képviselőtestületbe a felvilágért nem választanának. Erre nézve ily nyilatkozatok is voltak hallhatók : „nem kellenek — már t. i. a protestánsok — ujjat húznának a főispánnal és miniszterrel, mint ujjat húznak egyházi legfőbb hatóságukkal is." A megokolás nem helyes, mert felejtik, hogy a főispán vagy miniszter nem igen nézné el intézkedéseinek hatályon kivül való helyezését. Számunk nem tesz egy milliót e hazában, egyetemesen kötelező zsinati törvény nélkül kerületekre vagyunk osztva, ha még a kerületi rendezeten is mindenki annyi rést üt a mennyit akar és mindenki a maga útján jár, nem válhatik egyházunk javára. Ha valahol kell törvényt tisztelni, úgy az egyházban, mint valláserkölcsi testületben kell azt tenni első sorban. A mi a törvények ellenére van, az önkény vagy erőszakoskodás és erkölcsileg senkit sem kötelez. A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület új rendezete, erős, tisztességes, jó új épület. Ellakhatunk mi abban jó ideig. Ne bontogassuk egyik kövét a másik után, mikor alig építettük fel az épületet, mert összedől és nem lesz hová lehajtani fejünket. Ha kívánni valónk is van egybenmásban, tudjunk várni. Talán a közel jövőben a magyar ág. hitv. ev. egyetemes egyház mást alkot, mely mindnyájunkat befogad, de olyat, mely kivétel nélkül mindenki ízlésének és tetszésének megfeleljen, nem alkotunk soha; tanuljunk lemondani és alkalmazkodni, és mindenek felett tiszteljük a törvényt. Ezt kívánja egyházunk és mindnyájunk java. Z'anann János. Egyházi énekeskönyveink. Magyarhoni ev. egyházainkban több nyelv uralkodván, ezek alatt minden hazai nyelven létező ev. egyházi énekeskönyveket értünk, kérdezvén : van-e ilyetén kérdésünk? Igenis, van; pedig nagyon is égető! S mit kellene, mit lehetne e tekintetben tenni, hogy sikeres megoldását előkészítsük? Ha nem sokat, legalább már valamit, hogy ezen egyházunk beléletére oly fontos és közös ügy végre valahára legalább is megindíttassék, csak a kellő akarat legyen hozzá! E két kérdésre, ha tért engednek számukra, akarnánk felelni. I. Hogy énekeskönyveink kérdése égető kérdés, azt, úgy hiszem, minden jóravaló protestáns lélek érezni fogja. Lássuk csak sorban a szokásos nyelveken irott e rendbeli énekeskönyveinket : a magyart, a németet, meg a tótot. Cseréljük fel a rendet és kezdjük a tóttal mint olyannal, melylyel legrövidebben végezhetünk, nem azért, mintha vele foglalkozni nem akarnánk, hanem azért, mert ehhez legkevesebb hozzászólásunk van. Tény

: hogy e tekintetben legszerencsésebbek tót gyülekezeteink : mert egyrészt klasszikus, formailag bevégzett, azért formáiban többé el nem avulható és másítható csehszláv nyelven szerkesztett és mi több, másrészt meg hiterős evangyéliomi, mondjuk Luther-féle szellemmel áthatott énekeskönyvük vagyon. Ezeknek egyike a régi: „Cithara sanctorum," szerzője után köznéven: „Tranoscius," mely mai napig a legtöbb tót gyülekezetnek sajátja. Vaskos könyv, az igaz, énekeinek száma meghaladja az ezret. Berendezése hiányos és a sok ének között egyik másik meg nem üti a helyes ének mértékét; van közte dagályos, oktató, játszi, édesded egészben és részben, s az egésznek előnyére ki is volna küszöbölhető. De végtére e fogyatkozása számba sem vehető, előnyei mellett. Nemcsak hogy benne van a reformáczió utáni énekszerző legtevékenyebb korszakból valódi ev. ihlettségtől áthatott, német eredetű énekeknek legjava bőségesen — s hiszen ez magva bármily nyelvű énekeskönyvnek — hanem jeles tót szerzőktől bővelkedik jeles énekekben. Ezek mellett még valódi páratlan kincscsel bir. Ertjük az erőteljes jellegű és sajátságos dallamu eredeti huszita énekeket, melyekről a német theol. tudós világ is, mikor tudomására kerültek, magasztalással nyilatkozott. A Tranosciuson kivül kisebb számú, többnyire városi, míveltebb osztályú gyülekezetekben használatban van a Beszterczebányán kiadott, ujabb eredetű „Zpewnjk," mely lényegében nem más : mint a Tranosciusnak rendszeresített és ujabb jeles énekekkel meggazdagított kivonata. Némileg volt ugyan rá az ujabbkori rationalismusnak befolyása, mely másított, simított, törölt; de az énekek jellegén sem nem tudott, sem nem mert annyit változtatni, hogy az hasznavehető nem volna. Előnye, főkép miveltebb egyházakban : rendszere, tetszetős alakja, ujabb énekei. Megjegyzendő, hogy a legtöbb tót egyházakban, a nép conservativ jelleménél fogva a „Zpëwnjk" a „Tranoscius"-t nem tudta kiküszöbölni. Ragaszkodik hozzá és dicsérőleg legyen mondva, bőségesen használja azt a vallásos és énekelni szerető nép házi körében is. Legyen neki tehát áldott a „Tranoscius"-a és ahol inkább tetszik, a „Zpewnjk." Ez idő szerint a tót népnek más, mint a létező két énekeskönyv, nem szükséges. Lássuk már most a honi német kiadványokat és — kényes térre léptünk. Tarka-barkasság, szánandó szomorú állapot szerteszét egy és ugyanazon egyházközös-