Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi politika (Raphanides V.)

Harmadik évfolyam. 20. szám. Pozsony, 1885. évi május 16. EVANGELIKUS ElfHAZ is ISKOLA, Előfizetési ár : Egész évre . b frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Feleiős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : kiilön 30 kr. Tartalom : Egyházi politika. (Raphanides Vilmos.) — A Papzsák. (Farkas Gejza.) — A népiskola és a vallás. (Micsinay Pál.) — Nekrolog. — Belföld. — Vegyesek. Egyházi politika. Egyházi politika ? Micsoda ? Nem fából vaskarika ez ? Hát a mi egyházi, lehet az politikai és viszont? Igaz, világbölcselem, nem egyházbölcselem. De hát ma már annyira minden a világon politikai kérdés, csupán a vallás, mint idegen elem, a politikai gondviselés keretén kivűl kivetve mostoháskodik ; hanem épen azért a vallás-egyházi kérdés negativ értelemben politikai kérdéssé lett. Hiszen hallottunk nemcsak egyházállamról hanem államegyházról is. — Szadova, Szedan, Plevna és sipkaszorosi operátiók szép lökést adtak új constellátiókra, úgy az államban, mint az egyházban. A vérmes remények, hogy Vilmos császár a protestantismusra egy második Gusztáv Adolf lesz, nézvén a látni valókat, melyek a protestantismusban magában és viszonyában a katholicismussal történnek, ugyancsak megcsaltak ; de másrészt keleten sem sikerült Konstantinápolyban a félhold helyébe keresztet oda állitani, a Dolma-Bagcséra és Aja-Sófiára keresztyén lobogókat kitűzni. — Ezen epochális események és időpontok óta, melyekről visszatekintve, úgy tetszik, a vérontásoknak nem volt keresztyén, hanem világhatalmi czélja, annyiféle a politikai árnyalat, hogy csak a mindentudó jó Isten tudhatja a számát. Valahol azt is olvastam, hogy manapság már a verebek is, a szép szemű buza körül repdesve és cserep-csiripelve, értenek a politikához. Midőn ma már nemcsak Bismark a naphős, ki körül a többi politikusok amolyan nap körül bolygó csillagpontok, vagy egy földrész körül elszórt szporada szigetecskék, a melyeket a bősz tenger bármikor elnyelhet ; hanem a szegény kintornás és zsibárosné is kezében tartva polit, lapot, politizál, a maga esze és módja szerint : hát bizony nem nagy életjel a magyarhoni evangélikusokra nézve azon panasz, hogy csak ők „alusznak", noha bizony proximus ardet Uccalegon. — A láthatáron mutatkozó fekete pontokat pápaszem nélkül még nem lehet észrevenni ? A polit, genius hadat üzent a pápának ; a pápa, betudva a protestánsoknak ezen hajszát és arra való sarkalást, a karácsonyi szent ünnepek alkalmából hadat üzent a protestánsoknak, mint amolyan istentelen szellemeknek, melyek szabadon és büntetlenül terjesztik eretnek tanaikat. Olyan indulatra mutat ezen beszéd, mint a minővel Balak, a Moabiták királya, a jós Bileamot szólitja föl, mondana kárhozatot az Isten népére, hanem csodák csodájára Bileam szamarának a nyelve előbb tudott beszélni, mint megnyíltak a jós szemei, és a nép, mely kárhozatra volt elitélve, kétszer lett megáldva. A protestánsoknak — ezek is különbözők — úgy látszik, egyre több ellensége lesz. A mióta a vallást privát ügynek degradálták, nincsen kilátása sem a r. katholicismusnak, legcsodálatosabb két új dogmájával sem hódolatra birni a világot; sem pedig az evang. egyháznak a Krisztus tisztább vallását egy hamarjában győzelemre hozni. A vértanúságnak ma érdeme van, de értelme nincsen ; a pápaságnak pedig e világon helye sincsen. Rég lelohadt már ama szalmatűz is, melynél alig egy két család maradt honunkban hive a r. kath. egyháznak. A vallás ma már annyira nem érdekli a világot, hogy akármi más jobban érdekli. Majd ha talán egy két századon át jól lakik a mostani elvek gyümölcseivel és észreveszi a föveny re való épitést ; és a világrészek, országok, népek és nemzetek nyelvegység mellett és hitszinezet nélkül új határokat kapnak, és a sivatagon aranyborjú körül addig jól kimulatják és kitánczolják magukat, és majd megéheznek és az élet színpadáról letűnnek ; az új nemzedék ismét fog az életkenyere után tudakozódni. — A vallás elveszité védnökeit és királyait. A Gusztáv Adolf által védelmezett vallás is oly védtelen ma, hogy belőle mindenki tetszése szerint saját caricaturájához hasonló szörnyalakot rajzol magának, még a vaskaru állítólag szabad kőmives Bismark egyeduralma alatt is. A vallás ugyan a maga erejét és illatját nem veszité el, mint az elpárolgó kámfor, hanem az emberiség vallásérzéke eltompult ; vallásunk ismeretes alakjával nem bir többé ingerrel a vallási ideák sféráiból az anyagba leszálló emberiségre nézve. A ker. népek már megtanulták a ker. vallást, már túlokosak, mit keresnének már annyi századokon át a