Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi politika (Raphanides V.)

templomokban a papok lábainál? A kor vallása egyéni vallás, az ember papja ő maga. A mennyit veszített a ker. vallás súlyából a polit, világ mérlegserpenyőjén, annyit száll alá a hitetlenség fagypontja felé a protest. vallás subjectiv hőmérőjén a szív érzékeny higanya is. A r. kath. vallás azonban korszerű alapra, gazdagságra lévén fektetve, szabadabban mozoghat, haladva a materiális korral, új horgokkal és hálókkal látja el magát, és a zavarosban ismét csak áldással fog halászni, és mi protestánsok egész nap dolgozva, mit sem fogunk, ha az Ur intése szerint nem leszünk ovatosak mint a kigyók. A kathol. világ feje, a Krisztus látható helytartója felemelte fejét, kardjával legnagyobb ellensége felé suhintott, mert látja, ha ezen evangyéliomi világosságot sikerülne valahogyan ismét a véka alá tenni, könnyű lenne azokat, a kik a házban lesznek, a vakokat vezetni. A protestántismus tehát ismét ébredjen, készüljön, résen legyen, talpon álljon ! Beteljesedik talán bold. Székács kivánsága, hogy visszajön a jezsuita actio, mely alatt a protestántismus mint a pálma, ismét fölemelkedik. A protestántismus a katholicismus ellen csak a szentirás fegyverével harczolhat. Más, a tudomány bármely éles fegyvere nem fog rajta. Hanem van nekünk más ellenségünk is, nemcsak kül- hanem bel ellenünk is. Egyházunk szegénysége, legnagyobb ellensége, ez leghamarább fogja megbuktatni. Egyházunk olyan, mint a nagy élőfába ojtott terebélyes ág, mely mint ilyen meghozta a maga gyümölcsét, de mert tápszereit csak a közös törzsből kaphatja, és ezen létfeltételektől hova tovább megfosztatik, egyrészt mert az állam nem segélyezi kellőleg, másrészt a közöny a patrónusok számát és sorait megritkítja : hát bizony félő, hogy a táphiány miatt a száradó ág sorsára jut. Már az állat, sőt a növény is a sovány talajtól elhúzódik, és a zsírosabb felé hajlik. Hát bizony a mai korban nem volna csoda, ha az ördög fölütné a fejét, és a maga édes Ígéreteivel ismét csábítgatni kezdene. Az egyet, gyűlés tehát jó egyházi politikát űz és jó húrt penget, a midőn az államsegély fölemelését és elodázhatlan szükségnek, és jogos követelésnek tünteti fel. Ez úgy tetszik ma a legjobb evangelizáczió. Ezzel ma legtöbbet bir az ev. egyház elérni, haladni a czél felé, erősödni, hogy annál edzettebb legyen a kültámadás ellen. Olyan proselytákkal, a kik édes igéret kedveért jönnek táborunkba semmit sem nyerünk, csak veszítünk. Azok sehonnaiak. Krisztus a szent lélek elleni bűnnek tartá, ha valaki az ő üdvtana igazságáról nem akart konok érzülete miatt meggyőződni, vagy meggyőződve nem tért meg, hanem makacs gyűlöletből elpártolt, apostata lett. Az evang. egyház a meggyőződésre alapít. Ha az nem győz, bizony a lélekvásárlás, és a forintos zsoldos, nem biztosítják nekünk sem a jővőt, sem a győzelmet. A katholikusok fősúlyt fektetnek a mennyiségre, a protestánsok a minőségre a hívőket illetőleg. Ezt mutatja, hogy azok érdekében van még a czigányokat is maga kebelén tartani; a közmondás szerint ugyan a czigány a faluja vallását követi, mégis én nem láttam még lutheránus czigányt, olyan ritka az, mint a fehér holló. A bensőség azonban ne felejtse el az investituráját, az eszközöket sem. Forma dat esse rei. Háztetőkről ma prédikálni nevetséges dolog volna. Be kell mennünk a templomokba. Hát milyenek ezek sok helyütt? Nem kell mondanom. Ne csak azzal kérkedjünk, hogy vannak 300 éves templomaink, hanem azzal is, vannak új templomaink, a mai kor ízlésének teljesen megfelelők, egész berendezésük ästhetikai, tehát minden részük ékes legyen. Vagy csak a kath. templomokban csillogjanak a szent edények és a szent képek, és a pogány bálvány aranyosabb legyen, mint az Udvezitő képének kerete ? A harangok ronda falábakon csak a holtakat sirassák tompa morajjal ; ízléses toronyról új harangok soha ne hívják az élőket az Ur házába ? Azután a paplak is legyen egy solid ker. lakás, hogy az idegen szemeit meg ne botránkoztassa, legyen kényelmes, hogy egy szobában ne legyenek a pap gyermekei, mindene összezsúfolva, az egyház nagy kárára. Az iskolákról már gondoskodik az állam. A kocsmák már emeletesek, csak a parochiák vannak roskadozó állapotban. Legyenek alapok szegény egyházak számára, pléh és rézből való oltári edények cseréltessenek be arany legalább ezüstfélékkel, szegényeknek adassanak ingyen tanulságos könyvek, ezek neveltessenek evang. szellemben, arra való intézetekben, mint a katholikusoknál. A nevelés ne történjék a keresztyénségnél is általánosabb szellemben, úgy hogy az Ur imáját is a németek példájára nem tudom kik kedveért meg kelljen változtatni ; hanem legyen az hű kinyomata az evangyéliomszerüségnek, vezessen hűségre. Szóval legyen hű életpezsgés észlelhető minden ev. ember erében. Ennek lehetőségét azonban vajmi megnehezíti a szegénységgel való küzdelem. — Míg egyház-iskolai szükségleteink az állam által kellőleg nem fedeztetnek, kezeink mindaddig meg vannak kötve, az út előttünk elzárva, tengődésre vagyunk kárhoztatva. Mink híven, becsületesen szolgáljuk az államot, helyette dolgozunk, írunk*), fáradunk, hát az Istenért, szálljon már egyszer magába, és nyújtsa ő is segédkezét, de nem úgy, mint koldúsnak alamizsna-adáskor, hanem mint jó barátnak egész kezét. — Hisz cui bono? vagy cui non malo? A józan egyházi politika megkívánja, hogy addig kérjünk, a míg nem adnak, és pedig annyit, a mennyi csak szükséges. Hiszen ha jut a városok szépítésére, vasutakra, és egyebekre, a mi mind mégis csak mulandó, kell, hogy jusson dicsőségére annak is, a ki mind örökön az marad. Hanem van még más ellenségünk is. Hátha ránk is vonatkozik ama ítélet : peccatur et intra muros. — Bizony a hitszegénység nem kisebb malum, mint a nyilt ellenség, értem a hit gyümölcsét a szeretetet is. Bizony, bizony a szeretet jobban munkálkodik a kath. egj'házban, mint a miénkben. Ezt mutatja már az emberhalászás befelé és kifelé, melyre általunk ismeretlen óriási összegeket áldoz a kath. egyház; azt mutatja a számos szerzetrend, irodalmi társulás-vállalat befelé és kifelé való czélokkal, egyes egyedül az egyház szolgálatában. Eltekintve a finis sanctificat media-féle elv alkalmazását és egyebet, bizony az erény az ellenségben is dicsérendő. Hát a klérus? Ez valóban kiválasztott egy teljes testület — corpus — *) Alúlirott rövid idő alatt 35 születési esetet gyámügyben hivatalból kivonatozott, a közjegyző számára. Ez felfüggesztetvén, a központból a nyilvántartási lapok (gyámoltak), visszaküldettek, melyekbe a 35 születési esetet másodszor és egyszerre kellett az anyakönyvekből bejegyezni. Eltekintve a hanyagság-szülte anomaliát, és a papok ingyenes fáradságát, hihető, hogy az anyakönyvek a sok lapozgatás folytán ma-holnap foszlányokká lesznek.