Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Népszokás (Farkas Géza)

139 pedig nagyon is kellene a világnak szemet húnyni, hogy azt kívülünk más is meg ne lássa, állítván a baj okául egyedül a papi család fokozott igényeit, mely jogosulatlan igényeknek legalább ez idő szerint sem egyházi dignitások. sem egyházhíveink a legjobb akarat mellett is eleget nem tehetnek. Teljesen osztom azon véleményét, hogy egyházi főhatóságaink nem tesznek majd semmit arra nézve, hogy a csekély lélekszámú egyházak lelkészeinek nagyon is nyomasztó anyagi helyzetén segítve legyen : osztom azt is, hogy magok az egyházak sem hajlandók nagyobb terhet elvállalni magokra a meglevőnél, sőt szépszerivel ha tehetnék kibújnának még azon kötelezettségek alól is, melyeket úgy a hogy eddig teljesítenek. Mindezzel azonban még nincs elütve a dolog, még azzal sem, hogy hivatkozik a nógrádi esperesség 46 egyházára, melyekben középszámítással egy-egy papi fizetés volna, ha volna! kerekszám 1000 frt. Nem vette itten figyelembe a papzsák czikk megírója, hogy tőszomszédságában lakó alsó-bodonyi-legéndi s felső-petényi tiszttársainak összevéve is tiszta jövedelme mely után jövedelmi adó is jár, nem tehet ki — a mint én tudom — nem 1000 frtot, de talán nyolczszázat sem. Ezt pedig onnan tudom, hogy említett egyházak egyikéből évek előtt csak azért távoztam, mert a mostani egyházamban a tiszta jövedelmet sokkal nagyobbnak gondoltam a volt egyházamban élvezett lelkészi jövedelemnél; pedig hát ebben is 280 frtnál nem vehető többre, és a ki azt kétségbe merné vonni, én is annak könnyű szívvel felajánlhatnám 250 írtért csakúgy, mint szügyi testvér az 1000 frtos felvételt 800 frtért. Elvitázhatlan tény az, hogy a magyarhoni ev. papságnak legalább is a fele, nincs abban a kedvező helyzetben. melyből ágaskodhatnék — britannikára gyújtva, fédérés hintóban himbálódzva — a mívelt közönség szeme láttára. Lehetnek, megengedem, egyes esetek most is, mint annak előtte is mindig voltak, de múltban csak úgy, mint jelenben inkább szánakozást keltettek, de komolyan soha semmi körülmények közt nem vétettek. Ahol elő állanak, a két kellék is hozzá okvetlen szembe tűnik a vizsgálódónak, az t. i. hogy vagy az egyház, a melyben működik, jó és a középnél jobban díjazza papját, vagy családi gazdag örökség folytán kaphat fel oly szokásokat egyik-másik lelkész, mely szerény állásának meg nem felel, de a mit minden nagyobb fejtörés nélkül is meg lehet magyarázni. A pap és családja igényeinek fokozódása korunkban nagyon természetes, fokozottak azok minden rendű és rangú más embereknél is, de azt, mint tűnő bajt csakúgy hajnál fogva elő rántani azon siralmak okául, a melyek már is hű kifejezést nyertek e becses lap hasábjain; még sem tartom helyesnek, még akkor sem tartanám a valóságnak megfelelőnek, ha valóban szegényesen díjazott pap is mondaná azt. A bajt bárminő alakban is mutatkozzék az egyház testén, nem leplezni, nem tetszetős szólamokkal elcsitítani, hanem komoly vizsgálat tárgyává tenni, és azt, az egész test romlását megelőzőleg a seb természete szerint alkalmas gyógyszerekkel ideje korán, mig nem késő, eltávolítani kötelességünk. Csodálatos, hogy e baj orvoslása tekintetéből, a mi sok mindenféle elmondva lett, mi sem helyezi kilátásba azt, hogy a papság nagyobb felének anyagi állapotán könnyítve legyen. Pedig hát közel hozzánk az orvosság és teljesen evangyéliomszerű az út és mód, melyen és mi által a feljajdulás elhallgattatható: csak magokat a papokat fűzze egymáshoz szorosabban az őszinte, igazi testvéries jóindulat s érzelem; egyházainknál pedig elevenebb együvétartozás szelleme segíthetne a bajon, melyek szerint azután a hintónjáró pap felemelhetné magához a gyalogjáró tiszttársat, a tehetős egyházak pedig saját körükben gyakrabban rendezett gyűjtés által támogathatnák a valóban szegény és nem ritkán feloszláshoz közeledő társegyházakat, az apostoli korban keletkezett első gyülekezetek példája szerint. Es miért is nem segíthetné erős a gyöngét, gazdag a szegényt, tőkepénzes az a nélkül valót. A mit különben meg is tesznek itt-ott — dicséretkép legyen felhozva — egyes egyházaink; de tegyék meg ugyanazt a többi vagyonos egyházak is ezután — tőlök telhetőleg — kötelességszerűleg. Vége lesz akkor az elégedettek és elégedetlenek közti huzavonának és csipősségéből sokat fogna veszteni időjártával azon nem is ránk kigondolt, de most már nekünk is szemünkre vetett piszkos vád, mintha bizony mi is tudnánk telhetetlenek lenni akkor, a mikor még mások is és nemhitfeleink elismerik rólunk azt, hogy szerénységünk, igénytelenségünk nem ismer semmi határt. A papzsák nincs szerencsésen alkalmazva ránk, hisz nem hogy telhetetlenek volnánk, hanem fizetésünk legalább iigy mint a hivatalnoké egészben — ki nem jár talán sehol sem. Engem legalább egyházam híveinek egy negyedrésze nem fizet sehogy sem, nem, mert nincs miből! Nem lehet itt már használni papzsákot, de járja a koldustarisznya mindenféle czikkből sokszorosan felpanaszlott czók-mókkal. Kis Péter, tótgyörki ev. lelkész. A népszokás. Minden népnek megvan a maga sajátos jellege — se jelleget a népszokás adja meg; maga a nyelv sem egyéb egy-egy népszokásnál, mely pedig legkiválóbb megkülömböztetése az egyes népeknek, s a legerősebb közfal, a népek életének hullámai között, a mely megakadályozza azt, hogy azok a hullámok összecsapjanak, vagy egyik a másikát elborítsa. S a mily joggal mondható, hogy „nyelvében él a nemzet," s .,míg nyelv van, van nép is," ép oly joggal állítható, hogy a míg népszokás van, addig nem kell aggódnunk a nép élete felől. Ki tagadná ennélfogva a népszokás jogosultságát vagy annak nagy fontosságát? Midőn azonban a népszokásnak őt megillető elismeréssel adózunk, elfogultság nélkül teszszük azt, — nem becsülvén túl azt értékén, s annak fényoldalai mellett nem akarjuk leplezni annak — ha vannak — árnyoldalait is. Vannak — kétségtelen — népszokások, a melyek nemzeti és erkölcsi tekintetben igen fontos szerepet játszanak, a melyeknek közmivelődési rendeltetésök van, a melyek a nép életére nemesítőleg, finomítólag hatnak, s a faj vagy nemzeti jelleg fentartására nagyobb hatással vannak, mint újabbkorú, bármily fényesen felszerelt iskoláink. A görög nép egyedül szokásai által lett görög néppé.