Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházunk és a tudományos élet (Dr. Masznyik E.) IV.

Haruáfliík évíoflyam. 17. szám. EVANGELIKUS SKIL EKifizetéaí .ár : Egész évice . b frt -—k>r. félévre . .. . £ „ — negyedévre . i „ 50 Egy szára Ára-: ilí kr. o. éu MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. £3>á3É3<& Szerkesztő- a kiadó-iiivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos peiit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : kiilön 30 kr. 'Tartalom: EgyiházuKk és a itudomáaros élet. (IV.) — Evaagelizáczió (II.) (Láng Adolf.) — Irodalom Külföl.d. — f egyesek. — Pályázat. Nekrolog. — Belföld. — Egyháznak és a tu&ományos élet. — Az akad. tankönyv-kérdés <rita alkalmából. — (Foíytatás). IV. Hogy az ember mint vallás-erkölcsi lény nem csupán önezélos, hanem egyszersmind közczéios lény, azt legfényeseblxr»-4gaaolják-áitalán a társá's s kíílönösen a legegyetemesebix, legideálisabb rendeltetésű egyházi életformák. De különbség van egyházi életformák, egyházak és — egyház között. Az egyházak (felekezetek) csak történetileg, a véges fejlődés természetéből folyólag, az egyház (istenország) eszmeileg, a véges fejlődést mozgató végtelén elv természetéből folyólag jogosult. Amazok eszközök, emez czél. Egyházakban — felekezetekben — él az érzéki, a korlátolt felfogású, a külsőségekhez tapadó, egyházban — a közös eszmében s eszméért — él a szellemi, az universalistikus álláspontra emelkedett keresztyén, mert ő már érti, tudja, amit még a tanítványok sem hordozhattak el, hogy „eljő az óra, mikor sem a Garizim hegyén sem Jeruzsálemben nem imádják az Atyát" (Ján. ev. 4, 21.), hogy „eljő az óra és az most vagyon, mikor az igaz imádók imádják az Atyát lélekben és igazságban, mert az Isten lélek, és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. (Ján. ev. 4, 23, 24.). Minő keresztyének vagyunk mi, kik nemhogy az ideális egyházban, de sőt még a történeti az ág. hitv. ev. egyházban sem élünk? Minő keresztyének vagyunk mi, kiknek látóköre egy kicsiny terület, illetőleg kerület határán túl nem terjed? Nekünk szólt az intés: „Emeljétek föl a ti szemeiteket és lássátok meg a tájakat (a kerületeket!), hogy megértek már az aratásra" (Ján. ev. 4, 35.). „Mert ebben ama mondás igaz : Más a magvető és más az arató. En elbocsátottalak titeket annak aratásra, amiben t i nem munkálkodtatok; mások (az ősök!) munkálkodtak, és ti, az ő munkájokba állottatok" (Ján. ev. 4. 47, 38.). Folytattuk a munkát? Dehogy! Kerületekben a kerületekért s nem egyházban az egyházért élünk. Ez főbajunk s ennek természetes következménye, hogy theologiai intézeteink s ezekkel együtt theologiai tudományunk erőre nem kap. * * * Ácsán 1869. év julius 4—6. napjain a nagy Prónay Gábor báró s négy nagy püspök tanácskozott három theologiai intézetünk képviselőivel együtt a tudományos theologiai képzés s a theol. intézetek szervezése ügyében. Ott öntetett ki a Szt.-Lélek az összegyűlt apostolokra, — kik is egy szívvel és szájjal kimondották s irásba foglalva indokolták, hogy a theologiai képzés a theol. tudományok mai színvonalára csak „egy önálló, tökélyesen felszerelt theologiai akadémia felállítása által" emelkedhetik. S meggyőződésük szent erejétől eltelten tették hozzá, hogy „ha az egyház igazán akarja, ha elnémul minden helyi érdek s csak a közügy lebegend mindnyájunk szeme előtt az ige testté lesz, a már is n é 1 k ü 1 ö z h e 1

1 e n né s egyházunk életfeltételévé vált intézet létesül s fenn áll and." Mi történt azután? — Megértették az apostolokat a hívek? Erezték mi sújtó Ítélet a késlekedőkre ezen kijelentésök : „a theol. intézetek kiválólag a mieink, melyekre nézve az állam nem igen fogja sürgetni, mint a nép- és középiskoláknál, hogy az általa felállított eszményt megközelíteni igyekezzünk; ép azért ketszeres kötelesség megmutatni, hogy nem külső körülmények kényszere, hanem egyházunk és a tudomány iránti szeretet rendelkezésünknek igazi indoka"? Voltak, akikben az acsai Lélek szava visszhangra talált, — voltak itt-ott; de akiken mindég megdőlt a nemes ügy, akik mindég tudtak követ gördíteni útjába, azok a „kerületeskedők" valának. Az utódok olvasni fogják az 1869—1881. terjedő egyetemes gyűlések jegyzőkönyveit s bámulattal fogják tapasz-