Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Istentiszteletünk iránt fokozzuk az érdeklődést

114 való tisztelet s kötelezettség érzeténél fogva le nem mondhatunk. Reformáljuk az egyházat! reformáljuk iskoláinkat! Reformáljuk tudományunkat! A ki az egyiket akarja, annak a többit is akarnia kell, mert ezek nem részlet, hanem egész létünk kérdései, jobb jövendőnk alapfeltételei. Szeretném mindazt elmondani, a mi szívemet nyomja. Szeretnék szólani egyházi életünk s különösen életszervezetünk reformálásáról, bár ennek vitatása kissé elvezetne tulajdonképi czélomtól. Am majd sorát kerítem máskor. Most csak annyit, amennyi ép tudományos életünk megújhodása érdekében szükségesnek látszik. Ki fogja tagadni a szerves összefüggést, folytonos kölcsönhatást, mely az egyház és a theologia, mint tudomány közt létezik. Ha az egyház az Isten országának s ez ország vagyis a keresztyénség történeti fejlődésének szükségszerű szerve, úgy a theologia, mint a ker. szellem egyik életnyilatkozata, tudományos reflexió s gondolkodás eredményezte önismerete, csakugyan az egyház édes gyermeke. Amint nincs egyház történeti isteni kinyilatkoztatásba vetett bit, úgy nincs theologia egyház nélkül. Az egybáz táplálja, neveli a ker. szellemet, a kifejlett s megerősödött ker. szellem igazolja önmagát, eszméjét, s az eszme tudományos igazolása által igazolja az egyházat is, mint melyet amaz eszme, illetőleg eszmetény szükségkép fejlesztett ki önmagából. Az egyház élőhitéből fakad minden valódi theologia, az egyház élőhitével adott eszme képezi tudományos vizsgálódásának tárgyát s az egyház élőhitének tudatos szellemi hatás útján való tisztítása s fokozása képezi czélját. Szóval odatér vissza áldásával, ahonnét kiindult. Ezt tudva kérdem nem első sorban s mindenek fölött és előtt a theologiai intézetek fejlesztésére, felvirágoztatására kell-e az egyháznak törekednie, még pedig egyesített erővel. Mert: nagy, életképes és erős intézmények ; csak az erők tömöritett összhatására támadnak. A történetnek, a fejlődésnek meg van a maga kérlelhetlen logikája. E logika hozta létre a theol. akadémiát is. Ereztük, hogy részekre oszoltan, a kor igényeinek megfelelő intézetet szervezni nem tudunk, hát összeállt a négy kerület, s mit külön-külön elő nem teremthetett, előteremtette közakarattal. Vállat a vállhoz s az ég alatt Nincs mi ledöntse a sziklafat! Hanem az is a történet kérlelhetetlen logikájának folyománya, hogy az idő előtt erőszakolt intézmények megboszulják magukat. Fényes példa erre ismét az akadémia! Lehet, hogy tévedek, de én úgy látom, hogy — bocsánat a drasztikus haszonlatért, — ez a mi magasztos hivatású intézetünk csak olyan kiadott gyermek. Pillanatnyi felhevülés eredménye, gyermek, kihez mindenik fél jussát tartja, de kit igazán senki sem tart magáénak. Fizetik érte a tartás díját, — azon túl viselje gondját a jó Isten. No hát a házasságot is, meg a gyermeket is törvényesíteni kell. Legyen egyház és ne négyház. Üljön össze a zsinat s vessen véget áldatlan egyházi állapotainknak. Ismerjük meg, hogy mi egyek vagyunk mindnyájan a Jézus Krisztusban s ne huzzunk szélylyel, ne féltékenkedjünk egymásra, hanem ott gyógyítsuk a sebeket, ahol azok fájnak, ott ültessük a jó magot, ahol gyom terem. Reformáljuk egyházszervezetünket, hogy reformálhassuk iskoláinkat s tudományunkat. Mert így élni nem élet, hanem csak nyomorult tengődés. Az egyházban magában van, esp. felügyelő úr, a bajok forrása s nem a tankönyvekben. Ki fogom mutatni kerületeink s különösen theol. intézeteink állapotából — ha úgy tetszik — részletes adatokkal is, pedig hát én még most is csak távolról szemlélem a nagyszabású mozgalmakat és — sakkhuzásokat. Istentiszteletünk iránt fokozzuk az érdeklődést

Î Őszintén megvallva, napjainkban nincs annyi érdeklődés a templomi istentisztelet alkalmával, mint egykor; s daczára annak, hogy istentiszteletünk teljesen megfelel szent Mesterünk által kitűzött azon eszmének, mely János ev. IV., 2á-ben nyert kifejezést, hogy t. i. szent ének, buzgó ima és épületes elmélkedés által lélekben és igazságban történik az meg. Mind a mellett még is : mit vagyunk kénytelenek tapasztalni? Azt, hogy az érdeklődés napról napra nem hogy fokozódnék, hanem inkább fogy, hűl, lankad, kevesbedik. Ok nélkül mi sem történik a világon. Ez axióma. Miben keressük tehát ennek okát? Szerintem másban aligha, mint hogy a korszellem által itt is túlszárnyaltattunk. A világ halad; s a mi tán kielégítette igényeit, vágyait tegnap: az már többé nem elégíti ki m a. A mi az imát illeti : azon nem lehet változtatni. Az maradjon ezentúl is és örökön örökké változtatlan : lélekben és igazságban; de már az épületes elmélkedés és a szent énekléshez férne egy kis reform. Mind a kettő Amerikában — az Egyesült Allamok[ ban — az evangyéliom eme hazájában — már nagyszerű reformon ment át, a mi viszonyainkkal szemben. A mi az épületes elmélkedést illeti, ott nemcsak a tartalom magvasságára, de a szónoklat alakjára is nagy súly fektettetik. — Mig nálunk e tekintetben megelégszenek a hívek a lévővel úgy a hogy van, legyen az bár mily selejtes és lapos a tartalomra-, és silány az előadás alakjára nézve, ha mindjárt az csak olyan, a melyről Luther apánk élczelve mondta: „Es schreit ein Männlein auf der Kanzel und schreit, und schreit, und darf ihm Niemand antworten!" addig a protestántismus ama boldog hazájában az istentiszteleten résztvevő komolyan megkívánja, hogy a szent beszéd által legyen értelme megvilágítva, szíve megvigasztalva, egész lénye megszentelve. Szerencsés voltam magam is részt venni többféle felekezet templomában : New-York-, Cincinati-, St.-Louis-, Dallas-, Pittsburg- és Philadelphiában : mindenütt jelesnél jelesebb szónoklatokkal találkoztam. Hanem a mellett arról is meggyőződtem, hogy e Yankee meg is tudja becsülni és díjazni jeles lelkészeit. Ugy pl. Parker nevű 100,000 dollárnyi összeget hagyott családjára. S honnan e roppant jövedelem? Nem is széles, tágas, gazdagon jövedelmező uradalmakból, hanem a gazdag hívek filléreiből. Ott ugyanis minden Sylvester-nap alkalmával megejtetik a templomi székek — illetőleg — ülések árverezése, hol az első ülések