Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Papzsák (Wladár Viktor)

115 mesés áron kelnek el : 500—1000 dolláron a szerint : melyik templomban, milyen szónok leend a következő évben alkalmazva? Az ekként begyült pénznek a fele a templombeli lelkészt illeti ; a másik feléből egyéb szükségletek fedeztetnek. Persze, hogy oly templomban, hol a fentebb említett „Männlein" lesz a pap, a székek nem kelnek el oly^ mesés áron mint ott, a hol jeles szónok fog működni. Meg kell jegyeznem, hogy az E. Államokban nem fizettetik párbér, hanem a székek bérletéből folyik a biztos és nagy jövedelem. Hirdetik is ám a lapokban jó előre : hol, melyik szónok leend alkalmazva? Egyébként vannak holtig is alkalmazott lelkészek ; igy Európából is importáltatnak a kitűnő kapacitások. A harmadik tényező az istentiszteletnél aszent ének. No ebben nagyon előre vannak velünk szemben az amerikai protestáns testvérek. Mindenütt elbájoló összhangban dicsérik az Istent a hívek; mindenütt rendezett kar megy elől, a közönség ájtatos kísérete mellett. Ha idegen — mint például magam, megjelen az istentiszteleten, ha nem is érti az előadottakat egészen : még is a bájos hangok meghatva átjárják kebelét, épül és megszentesíttetik. Már hogy ne vágynék az olyan helyre a hivek mindannyia? hogy ne keresné azt a szent helyet, a hol ennyi lelki élvezet vár reá? Hogyan tudná azt elmulasztani, hacsak valami elodázhatlan akadály nem állna útjába? Már most kérdem : hogyan állunk mi édes hazánkban e részben? Fájdalommal kell bevallanunk, hogy mi még fővárosunkban is kénytelenek vagyunk nélkülözni a karéneklést, rendkívüli ünnepélyek kivételével. — Hát még a többi egyházakban? „Hja! így vanaz nálunka reformáczio óta. Mire való volna is az másként? Jól van az úgy, a mint van. Mi csak azt folytatjuk, a mit apáink bölcsen megállapítottak? Ez az ellenvetés. Mire mi feleletül azt mondjuk, hogy apáink nem voltak olyan helyzetben, hogy mindent — a mi teendő vala — megtehettek volna. — Es a sok üldöztetés közepett, az is sok volt, a mit tettek. Legyen is áldott emiékezetök ! De mi, a mostan élő utódok, kik már nem hivatkozhatunk üldöztetésekre; és nekünk már nem maradt volna semmi teendőnk? Es csak mindennapiságra legyen-e figyelmünk fordítva? Es a mit apáink vetettek, megállapítottak, mi azt ne gyarapítsuk tovább? ne tökéletesítsük? Az öröklött talentumot a földbe ássuk-e el, a helyett, hogy azt megkétszereznők? Hiszen mi a reformáczio gyermekei vagyunk, kik minden tespedést, minden conservatismust, minden maradandismust kell hogy perhorreskáÍjunk nemcsak, de minden tökélesedésre kell hogy fellángoljunk, fellelkesüljünk. Luther apánk a reformácziót nem fejezte be egészen, csak megkezdte; mi ránk, utódokra hagyván annak további folytatását, A reformáczio élőfa, mely egyre folytatja növését, uj meg uj hajtások eresztése s ízletes gyümölcs érlelése által. Luther apánk tehát, ki mint kitűnő zeneművész, a helyett hogy kárhoztatná törekvéseinket, bizonyosan helyeselné azokat. Ha tehát mi a zenét — illetőleg — éneklést templomainkban tökéletesítjük : az által a protestantismus szellemében járunk el s az érdeklődést fokozzuk templomainkban. „Az helyes lehetne nagyobb egyházakban, hol az intelligentia is nagyobb, elég erő is van és tehetség annak valósítására; de a kisebb egyházakban alig volna az lehetséges. Amerikában az kivihető, azok gazdagok és függetlenek; de mi szegények vagyunk és mint szegények függők és tehetetlenek. Csak a lévőt és a nagy terheket birjuk elviselni: hálát adunk az Ur Istennek?" Ez a másik ellenvetés. Igaz, hogy roskadunk a nagy teher alatt; de az Istenbeni bizalom megedzi akaratunkat, hogy képesek legyünk azt legyőzni. A mellett — a mit én ajánlok — az nem fog járni teherrel. Csak akarat kell az illetőktől és Isten segedelmével az ige testté válik. Hogy mire képes az akarat a tehetséggel párosulva, arra példát mutatott bóld. P1 a c s k o előbb drénói, később szarvasi jeles lelkész. Ez Drénón paraszt fiukból és leányokból énekkart alakított, mely nemcsak saját egyházában istentiszleletkor működött közre, hanem a környékbeli úri temetések alkalmával is elszállították a végső tisztességtételre, hol köztetszésre szerepelt. A Luthertársulattól — ezen ébredés korszakában — elvárjuk, hogy a sok nemes törekvések és teendők közé fogja ezen eszmének valósítását is sorozni. Faxit Deus. —

es —n. A Papzsák. I. Timoth. 6. 10. Ha az „írástudók" valamely tárgyat felkapnak s a közvéleményt „megcsinálják," legyen az bár a legnagyobb absurdum, bajos az ellen síkra szállni. S ha mégis megakad egy-egy önmagát feláldozni kész martyr, ki a rohanó ár elébe áll, bizony nagyon kell vigyáznia, hogy a fékvesztett hullámok el ne sodorják, hogy a felkorbácsolt közvélemény agyon ne kövezze őt. így érzem én is magamat most, midőn a napi renden levő „papi fizetések emelése" közvéleményével ellenkező állást foglalok el. Látom az általános felháborodást, hallom a csatarendbe gyűlt elégületlenek moraját, mely mint zúgó fergeteg mindent elsöpörni kész, mit útjában talál; mégis megkoczkáztatom külön véleményemet. Egyelőre meglapúlva, hogy lélegzetet vehessek, mint a kegyes beduin a számum előtt, — elösmerem azt, hogy anyagi helyzetünk általában véve nem igen irigylésre méltó; de határozottan tagadom, hogy oly kétségbeejtő lenne, minőnek azt a malcontens tábor festi. Bizonyítja ezt az a kétségbe vonhatlan tény, hogy minden a legcsekélyebb papi állomásra is még mindig van pályázó quantum satis. Sőt a legtöbb esetben épen az a baj, hogy nagyon sokan vannak, kik ha tehetnék, hajlandók volnának az „árlejtésre" is, csakhogy a paplakba bejuthassanak. Szerintem sohasem szabad szem elől téveszteni azt, hogy a jólét, vagyonosság vagy gazdagság oly relatív fogalom, melynek elejét és végét, kezdetét és teljességét sohasem lehet pontosan meghatározni. Osmerünk embereket, kik szerény anyagi helyzetükben is megelégedettek, sőt