Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházunk és a tudományos élet (Dr. Masznyik E.) II.

Harmadik évfolyam. í 15. szám. Pozsony, 1885. évi április 11, EVANGELIKUS EGYHÁZí Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VÍ.EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. / — Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom: Egyházunk és a tudományos élet. (II.) — Istentiszteletünk iránt fokozzuk az érdeklődést. (—

es.—n). — A papzsák. (Wladár Viktor.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Egyházunk és a tudományos élet. — Az akad. tankönyv-kérdés vita alkalmából. — (Folytatás). II. De ugy látom én, hogy Zs. esp. felügyelő ur tulajdonkép nem is annyira a tanuló ifjúság, mint inkább a tudományos és egyházi élet érdekében óhajtja, hogy a tanárok „tankönyveket" Írjanak. Erről győz meg a Bognár-féle czikkre irott felelete. „Ep abban áll — úgymond — az irott füzetek veszedelme, hogy az illető tanárok és tanítványokon kívül más nem is bírálhatja meg. A tudományos világ nem fér hozzájuk, tehát nem mondhat felettök Ítéletet". E pontot olvasva, pillanatra gondolkodóba estem — nem ugyan tudományos theologiai világunk léte — hanem a felett, ami ebben a panaszban vagy vádban a tankönyvki vánással összeegyeztethetetlen. Ha a tankönyv az adott definitió szerint csak „tájékoztató vezérfonal, mely a midőn összefoglalja az illető tudomány anyagát, figyelmessé teszi a tanulót a különféle tudományos felfogásokra, azok alapjára, eszközeire s ugyanakkor ösztönt ad az önálló tanulmányozásra", — ugy vagy az akadémián kívül vagy azon belül létező „tudományos világ"-nak kell igen igen korlátolt világnak lennie. Ily elemi dolgokat, — amik, hogy mást ne is említsek — a ma már nem csupán formális de egyszersmind materialis alapon tárgyalt encyklopaediákban, helyesebben theol. tudománytanokban is bőven előadvák s ország-világ előtt ismeretesek bírálni akarni oly czélból, hogy a bírálat tulajdonkép a theol. tanárok kritikájává magasztosuljon : — talán mégis kicsinyes szándék ott ahol, a tudományok akadémiai álláspontról való tárgyalását, sőt a „tudom, theol. irodalom" megteremtését sürgetjük. Mi — kiket a zsenge akadémia zsenge tanárai gyanánt ültettek a tanszékekbe — óhajtjuk, hogy ha nagyobb bizalommal nem is (mert hisz a bizalmat szokták ugyan előlegezni, de kötelesség kiérdemelni) legalább nagyobb mértékkel mérjék s mérlegéljék a feladatot, melynek megoldására vállalkoztunk, — óhajtjuk, hogy sokkal többet, mint innen-onnan összetákolt tankönyveket várjanak tőlünk. Nekünk — úgy vélem — nem szabad csupán a tananyag összegyűjtésére, problémák megjelölésére szorítkoznunk, hanem azok feldolgozására s megoldására is kell törekednünk. Az igazságot nemcsak közölni, hanem a mennyiben (pedig sok részben) még rejtve van, kutatni, keresni is kell. Szóval a tudomány tanítását össze kell kötnünk a tudomány mivelésével. Gondolja az esp. felügyelő úr, hogy ezt a feladatot a vezérfonalak kinyomtatásával elérjük? En kétlem — ép azért engedje meg, hogy ha fentebb nagyjából ráutaltam az akad. hallgatók kötelességére, most a mi kötelességünket vázoljam. Ott ahol a tudományos theol. életet nem megteremteni, hanem fejleszteni kell — könnyebb a munka, kevesebb a felelősség, — nagyobb a dicsőség. Nálunk — ne érje azért apáinkat, hanem a mostoha viszonyokat a vád — ellenkezőleg áll a dolog. Nehéz a munka,, nagy a felelősség, kevés a dicsőség. Minő örökségbe léptünk mi be? Öröklöttünk rengeteg adósságot minden téren s a jelen nem hitelez többé, okvetlen törlesztenünk kell valamit — sokat, mert különben nyakunkba szakad a tönk. Igen a tönk szélén áll egyházunk, ott állnak iskoláink : ott áll régtől fogva theol. tudományunk. Fájó tapasztalat, melyre a felügyelő ur is megindul, mondván jós lélekkel : „látom a hullámok torlódását, melyek okvetlenül fejünk felett fognak összecsapni, — ha tovább aluszunk." Hát ebből csak az következik, hogy ébredjünk fel s ha felébredtünk — hála Istennek! az ébredés jelei már mutatkoznak — ne sopánkodjunk, hanem munkálkodjunk. „Tenni! a jelszó, szeretett barátim!" A reformáczió korának legszebb öröksége magának a reformácziónak elve. Mindenről lemondhatunk, de az elvről — ha a mnlt ránk hagyományozott műveit az elavulástól, az enyészettől meg akarjuk menteni, ép a nagy mult iránt