Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - De kenyérrel is! Farkas Géza

Második évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. 9. szám. Pozsony. 1884. évi márczius I. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZZY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr , többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: De kenyérrel is ... ! (Farkas Gejza). — „Sincerus" e czímü czikkéhez. (Láng Adolf;. — A természeti tudományok túlbecsülése. (Sincerus). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. De kenyérrel is! 11. Állítók, hogy addig míg a lelkészek helyzete egészségesebb alapokra fektetve nem lesz, hiába emelünk a papi pálya képviselőivel szemben fokozottabb igényeket. Az utolsó események fényesen — bár szomorúan — igazolják állításunk helyességét. Az ujabb aerával keletkezett életpályák teljesen ab- ' sorbeálják az intelligens contingenst. ltjaink kapva kapnak a világi pályákon, s kicsinyléssel nézik le azt is, a ki elég együgyü egyházi pályára szentelni magát. S ha még vannak olyanok, kik — hogy úgy mondjuk — velők született hajlamuknál fogva, az egyház s evangyéliom iránti szeretetből az egyházi térre léptek; ezek nem egyszer keserű csalódásra ébrednek, s eszmények után vágyó lelkeik — a kenyérgondnak sarától beszennyezve, a megélhetés nehéz küzdelmeiben kimerülve — az Isten országa számára meghaltak. Megölte őket a mindennapi élet gondja. Vágjátok le a sasnak szárnyait, s egy tehetetlen szánandó nyomorék fog vonaglani előttetek! Máskép volt hajdan. Az igények egyszerűbbek, az élet patriarchálisabb, s az egyház szolgálatában lévő személyek helyzete aránytalanul kedvezőbb. Nem is szűkölködött evangyéliomi egyházunk papi jellemek nélkül. Az űri családok is szívesen neveltették üaikat papoknak : mert míg egyrészt a jogi pályát kivéve alig volt tér, hol a tanult ember tudományát érvényesíthette volna: másrészt a papi pálya oly helyzettel kecsegtetett, mely anyagi tekintetben elég biztosítékot nyújtott a tisztességes megélhetés —, esetleg egy család fentartására, mely utóbbi az ev. keresztyén papi hivatal postulátuma. Ujabb időkben azonban a papi pályára készülő ifjúság contingensét nagy részben az alsóbb néposztály szolgáltatja : s bár minden elismerésre méltó az egyház iránti ragaszkodásuk, mégis a szűk látkör, melyben növelkednek, bizonyos félszegségektől — melyek bizonyára nincsenek hivatva a papi pálya emelésére — meg nem menti őket. | Talán ifjaink kirívó távolmaradása a papi pályától enyhítő körülmény gyanánt szolgálhat a legfelsőbb körök azon eljárása megítélésében, mely szerint nem mérlegelik mindenütt a legszigorúbb mértékkel az ifjú képzettségét, hajlamait, jellemét — mielőtt a papi pályára bocsátanak. Az egyházak pedig nem igen válogatósak. A választásoknál a papi kellékekre gyakran legkisebb tekintet sincsen. Az egyházak engedményeket követelnek s a jelölt, hogy czélhoz jusson, kész az engedmény megadására. Azt hiszik, hogy mindketten nyertek: pedig vesztettek; s legfőképen meg lett károsítva a vallás-erkölcsi élet. Mert hiába, a vallás-erkölcsi élet emelkedése- vagy esésére is befolyással van a minden emberi intézmény létfeltételét képező — kenyér. Innen van aztán, hogy a középszerűséget alig megütő tehetségek oly egyházak élére jutnak, a hol minden evangyéliomszerű készültség — a kor színvonalán álló míveltség, jellem és tekintély szükségeltetnék; s az igazi tehetség mint „a rab gólya1 — szárnyaszegetten valamely félreeső helyen várja — gyakran iiiába, a szabadító kikeletet. Hány szép tehetséget idegenít el e sajnos tapasztalás az egyházi pályától? Ismertünk egy házaspárt — a szerelem vezérelte össze őket. A szülők ellenezték összekelésüket — a fiatalok daczolva a szülők akaratával megszöktek — s titkon keltek össze. Csakhamar azonban reájok nehezedett az időkjárása, mit elviselni nem birván — törvényesen elváltak. A nő a szülők lábaihoz borult, bocsánatot esdekelve; a férfi a nagy világ zajába vetette magát, ott keresve liirt, dicsőséget s foglalkozást, a mely — kenyeret ad. Az ég sikerrel koronázta munkáját, s most már mint független ember újra megkérte elvált neje kezét, mit az meg sem tagadott — összekeltek másodszor is. Nem egy jobb sorsra méltó tehetség bánta meg házasságát az egyházzal, pedig nagyon sok esetben uj szerelemre lehetne gerjeszteni a csüggedő szivet a szükségek nyújtásával. Mert ugyan piszkos jellem lenne a k. knlo-