Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - Cikkek - Hogy lehetne az erkölcsi bajokat legbiztosabban megorvosolni?
66 nősen az egyházi téren csak a kenyeret nézné: de a legnemesebben érző lélekben sem fojtható el annak érzete, hogy : kenyérrel is! Bizony kenyérrel is. A lelkészek jelenkori helyzete ev. egyházunkban nem egészséges. A mult századok maradványaiként még létező papi szolgálmányok, — a régi úrbérségre emlékeztetik, értéküket napról napra vesztik; a pap- vagy ágy bérek — a papi tizedek utolsó emlékei leélték magukat. A fának külső kérge idővel elavul — elporhad — s leválik; de egy belülről működő és soha sem nyugvó életerő mindannyiszor ujat teremt s a hiányokat pótolja. Egyházunknak élő fáján is időnként egyes intézmények elavulnak, mint nem lényegesek le-lekivánkoznak. Hagyjuk őket, betöltötték hivatásukat, tegyük őket kegyelettel egyházi életünk emlékei közé. Hitünk rendíthetlen, hogy egyházi életünknek fája bir annyi életrevalósággal, hógy képes lesz önmagából létfeltételét képező lelkészeti pálya helyzetének felvirágoztatásában uj alkotásokra, s hogy saját jól felfogott érdekében nem ugyan első helyre emelni — de őt megillető érvényre fogja juttatni a lelkészek helyzeténél is a sokszor mondott igazságot, hogy: kenyérrel is! Farkas Gejza. „Sincerus" e czímű czikkéhez: „Hogy lehetne az erkölcsi bajokat legbiztosabban megorvosolni?" E lapok 6-ik számában jelent meg „Sincerus" fentczímzett czikke, melynek folyamán javasolja, hogy kisdedóvodák felállításával, a házi fegyelem szigorú kezelésével, iskolákban a vallástanításra fősúly fektetésével, az elvetemedetteknek dolgozó házakban javításával igyekezzük az erkölcsi bajokat megorvosolni. Czikke végén pedig kikéri az érdeklődők e tárgyra vonatkozó véleményeiket. Magam is azt tartván, hogy az erkölcsi bajok orvoslása nem lehet közönyös ügy, szólok a nagyfontosságú tárgyhoz. Altalán véve ezen ügy oly sokoldalú, hogy a fentjavaslottnál gyökeresebb, rendszeres intézkedésre van szükség. A kivitelre nézve pedig a tapasztalat azt tanítja, hogy az erkölcsjavító intézeteket társadalmi úton kell létesíteni^ sőt mint felekezeti ember óhajtom, hogy egyház-társadalmilag járjunk el ez ügyben, hogy a mit létesítünk a mienk legyen, és evangelikus szellemünk bélyegét viselje magán. Ezeknek előbocsátása után kijelentem, hogy az erkölcsi bajok javítását csak a belmisszió felkarolása által hiszem elérhetőnek. Az evangelikus reformáczió bölcsőjében adott példa mutatja, hogy a belmisszió az, mely az erkölcsi bajok orvoslását rendszeresen öleli fel. — „Sincerus" javaslatai az erkölcsjavításra tartozó teendőket nem merítik ki. Némi átnézete a belmisszió munkásságának e részben tájékoztatni fogja a nyájas olvasót. Tekintettel a keresztyén családra, a belmisszió' közegei által befolyást gyakorol a ker. ház népére, buzdítva és segédeszközöket nyújtva a házi istenitisztelet gyakorlásához és a vasárnap megszenteléséhez, csakis ezek segélyével fejlődhetvén azon üdvös fegyelem, melynek jótékony hatása a világba is követi a gyermeket. A belmisszió programmján állnak a kisdedóvodák és a vasárnapi iskolák, mint a melyeket az önkénytes társulás utján létesíti és fentartja. A vasárnapi iskola alatt azon gyermeki istenitiszteletet értjük, melyet 100 évvel ezelőtt Baikes alapított, s mely a vallás-erkölcsi nevelés egyik hathatós emeltyűjének bizonyúlt. Szülőknek elvetemedett gyermeke vagy szüle nélküli elvadult gyermekek számára első Wichern, a belmisszió atyja, állított mentö-házat a Hamburg melletti Hornban alapított „Rauhes Haus" czímű intézetében. — 166 ily mentő-ház hálózza be a németországi belmisszió mezejét s innen átment még Észak-Amerikába is. A Molnár Aladárféle „szeretet-házak" ezeknek módosított utánzásai. „Mentőház"(Rettungshaus), — mennyivel keresztyénibb hangzású, mint — tisztelet jóakaratának — a Sincerus-féle dolgozóházak, melyekből „a ki kilépne, sohsem kívánkoznék többé oda vissza." Wichern e mentő-házaira örömmel emlékeznek vissza a volt növendékek; rajtok esett azon jézusi munka, melynek jelszava: „keresni azt, a mi elveszendő vala." A belmisszió harezot vív a nyilvános erkölcstelenséggel, a prosztituczióval, mely agyontiporja a nőnemet s megmérgezi a nemzedékeket. E vésznek megelőzésére a confirmált leányokat továbbképző intézetekben neveli és kenyérkeresetre képesíti. A fő- és nagy városokba özönlő női szolgaszemélyzet számára állít a belmisszió „Női szállókat 1 1 (Mägdeherbergen), alapít ezek számára „ Vasárnapi egyleteket," — melyekben kellemes szórakozást találva, elvonatnak a korcsmai táncz — és egyéb sikamlós mulatságoktól. — Utólag pedig a megesett személyeknek Magdolna-intézeteiben menhelyet nyit a javulásra és arra, hogy az üzérkedő kéjházak rabságából kivonhassák magukat. A belmisszió tekintettel van a jövő-menő munkásokra, az iparos legényekre is, hogy ezek a családjuktól távol eső egyének városról-városra keresztyén családias otthonra találhassanak a keresztyén szállókban (Herberge zur Heimath). Közel 150 ily szálló fogadja be az iparos ifjúságot s elvonja őket az iszákosság és romlás szállásaitól. A iparos tanonezok számára külön továbbképző intézetek léteznek. Az ifjúsági egyletek pedig most már nagyszerű szövetségeket képeznek északon és délen. A külföldre menő munkások után is járat a belmisszió lelkészeket, hogy hazai nyelvökön gyakorolhassák az istenitiszteletet. Az Amerikába kivándorlókat lelki vigaszszal, utazási utasítással és bibliákkal s vallásos iratokkal látják el. A szegény- és árva-ügy, a városi misszió, a betegápolás diakonisszáival, a csatatéri női és férfi diakónia, a foglyok gondozása mind munkaterei a belmissziónak. Mindezekhez járul még az egyes intézmények saját, gazdag irodalmán kívül, a vallásos iratok terjesztésének ügye, mint nélkülözhetlen segédeszköz. — Drezdában, Berlinben, Stuttgartban, Strassburgban s számos más helyeken olyan „Luther-társaság"-féle ev. irodalmi egyletek működnek évtizedek óta, míg mi a keletkező félben lévő, egyetlen „Luther-társaságunkat" részvétlenségünkkel teszszük népszerűtlenné. Végre a bélmissziói munkások képzése a „Rauhes Haus"-
