Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Új divatok. Farkas G

20. szám. Pozsony, 1884. évi május 17. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ - „ negyedévre . i , 50 „' Egy szám ára: 12 kr. o. é. JA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. ­Szerkesztő- 3 kiadó-hivatal: Poz3ony, Konventutcza 6. sz. • 1 1 Felelős szerkesztő: TRSZTYÉNSZZY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos pelit sorként egyszer közölve 7 kr , többször közölve 3 kr. Bélvegdij: külön 30 kr. Tartalom: Uj divatok. (Farkas Gejza). — Válasz nagytiszt. Stettner Gyula úr „nyilt kérdésére." (Szeberényi Lajos.) — Magyar olvasókölnv. (Margócsy Gyula.) — Irodalom. — Belföld. — Külföld. — Pályázatok. Uj divatok. (Három közlemény.) L­A régi jó vármegyében volt egy főszolgabíró és két segéd- vagy alszolgabiró, s akkor az jó volt úgy. Ez a há­rom ember ellátta egy hetven négyzet mértföld kiterjedésű vármegye adminisztráczióját, s ezért a vármegye osztatlan tisztelete ;— volt a fizetés. , Majd változtak az idők, —• az alszolgabirák kicsi­nyelték a czimet, .sokalták a munkát, s lett annak okáért hat járás megannyi főszolgabíró va,l. És ez az állapot köz­tetszésben részesült. Most meg már van hat főszolgabíró ugyanannyi segéd­del. S ezek között van választott és van kinevezett; van olyan, akit pajtáskodás emelt a hivatalra, olyan is van, akit kitartó becsületes munka emelt ez állásra, meg olyan is van, aki pénzen vásárolta meg helyét, de olyan is, aki jó pénzért vissza is lépett hivatalától, és ez is jól van most: mert most ez a divat: ha nem érdemmel, hát szép szóval — barátsággal, s ha egyikkel sem, hát pénzzel — elv: a czélnak elérése. Te meg jó vármegye tűrd azt, hogy kormányzásodra oly személyek hivattak el, kik kiérdemült birtokosok lé­vén, legjobban értenek a fizetés felvevéséhez, kik a te ér­dekeidet legutolsó sorban viselik sziveiken; kisebb gondjuk is nagyobb lévén a te felvirágozásodnál. Van ugyan egy törvény, a mely a hivatalnokok minő­sitvényéről szól, de bizony tőlünk elég — ha akkor alkal­mazzuk azt, mikor szükségünk van rá: nekünk külomben a törvény nem kell! Es is jól van. Hát még azok a szép rendben lefolyt egyhangú válasz­tások : mennyivel különböznek azok a régi zajos korteskedő választásoktól. A főispán a felekkel szépen megalkuszik : s az eredményhez képest kiadja a választási lisztát; a vá­lasztó közönség paktál — beadja szavazatát — s végül meghivatik egy nagy úri ebédre a főispán úr asztalához. — Ez a viselkedése pedig a vármegyének igen mély benyomást gyakorol, a mi — korral haladó egyház — alkotmányos életünkre. A római kath. egyház szervezete konzervatív lévén ilyen befolyásoktól örökidőkre nagyrészben meg van mentve: ámde a mi alkotmányunk demokratikus, s így mindazon esélyeknek ki vagyunk téve, — melyeken akár a nemes vármegye akár az egész ország alkotmányos fejlődése végig bukdácsol. Ilyen divatos áramlat a lelkészi állomások szaporí­tása, — a fiók-egyházak anyásitása. Véletlenül szükségünk lenne egy üresedés!, n levő állomásra, talán a fiú vagy rokon, vagy barát foglalhatná azt el; vagy pedig csak mert látjuk, hogy egy egyházban egy pap nagyon tisztességesen megél — ketté szakítjuk, hogy két pap éljen belőle — ha nem is nagyon tisztes­ségesen. A vármegye s az ország gondoskodik ugyan a meg­szaporított hivatalnoki állomások kellő fizetéséről : mi azon­ban odáig nem követhetjük őket. — Utóvégre is a divat­nál nem a kelme drágasága határoz, csak a szabás — a forma — és ennek elég van téve. És jajj annak a vakmerőnek, aki — teszem azt mé­hész módjára két gyönge kaptárból egy erőset akarna csinálni — két anyaegyházat akarna egyesíteni. Birna bár Atlas erejével, ezt az egyet véghez vinni nem tudná. Küldenek a nyakába bizottságot, hogy egyezkedés helyett a hivek féltékenységét felidézze; felhívják a meg­fogyatkozott népet az apák erényeire, hatnak büszkeségére; az ügyszeretet a magasabb befolyást akarja támaszul meg­nyerni, — levelei felbontatlanul érkeznek vissza — az ilye­nekbe legjobb - nem avatkozni; mig végre a dolog meg­marad régi állapotában : megmarad a két egyház elvise ­hetetlen terhével, s a két pap meghallgatatlan panaszaival. Hiába! Ez a kornak szava! Hát bizony nagyon jó lenne, ha minden egyes kis község saját papjával birna: a vallás-erkölcsi élet ez a.tal bizonyára lendületet venne: de csak oly feltétel alatt h^ a paptartás az egyházakra ne nehezedjék elv.selhetlen teherkép. A pap-tartás e körülmények között nem cinozurája a vallás-erkölcsi életnek - sőt ellenkezőleg szülőanyja sok gonosznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom