Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Népkönyvtárak és naptárak. Farkas G

Második évfolyam. 13. szám. Pozsony, 1884. évi márczius 85. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. az. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr . többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: A népkönyvtárak és a naptárak. (Farkas Gejza). — Olyan tanügyféle. (T. F.) — Irodalom. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. A népkönyvtárak és a naptárak. Azok, kik a nép szellemi táplálékáról gondoskodnak, igen helyes úton járnak, ha gondoskodásuk tárgyául teszik a népkönyvtárakat is. A népkönyvtárak szükségességéről és hasznosságáról mai napság minden mivelt ember meggyőződött; áldásos voltáról — különösen mi papok, kiknek hivatásunk a népnevelést fejleszteni, — tanúságot tehetnénk ott, ahol ilyenek léteznek: s kétszeresen óhajtjuk életbe hivásukat ott — ahol még nincsenek. A lakosság azon osztálya, mely két kezével keresi mindennapi kenyerét, mely igen sok esetben máról a holnapra él; amely sokszor reggel még nem tudja, mit juttat neki — s talán nagyobb számból álló családjának — Isten kegyelme ebédre: hogy is tehetné az, hogy a mindennapi kenyéren túl, még lelkére, önmivelődésére legyen gondja? A földmives, az iparos már szellemi látkörének korlátoltságánál fogva sem járhat utánna az ő lelki táplálékának. O ennek csak terhes oldalát nézi s nincs az az érv, a mely őt az ellenkezőről meggyőzze. Ha tehát e téren valami eredményt akarunk, — készen kell a szellemi tápot neki adnunk, minden fárasztása nélkül. Hát még ha tekintetbe vesszük azt a nyomasztó anyagi helyzetet, melyben a nép nagyon csekély kivétellel él? A legjobb szándékot is megöli az anyagi tehetség hiánya. — Bármennyire is hangoztassuk a mivelődés terjedésének szükséges voltát, azt jó lélekkel semmikép sem kívánhatjuk, hogy a nép maga lássa el magát időről időre könyvekkel, hogy minden egyes tűzhely mellett legyen egy-egy könyvtár is. — A szegények nem áldoznak, mert már erre nem futja; a gazdagabb vagy legalább tehetősebbek, épen nem. teszik, mert sokkal jobban túlbecsülik nehéz munkával, s fáradsággal vagy akar nélkülözéssel s nem egyszer uzsorával Összetakarított filléreiket — semhogy valami olvasmányba fektetnék kamatokat nem hozó tőkéjüket. Nincs is erre szükség ott ahol népkönyvtárak létesíthetők. — A népkönyvtárak megbecsülhetetlen előnye, hogy a terhet leveszik az egyes válláról, s hogy oly olcsón — ha nem teljesen ingyen — juttatják a könyvet az olvasó kezébe, hogy az annak megterhelő voltát egyáltalán nem érzi. — De ami egymagában is elég lenne, hogy áldásos voltát biztosítsa a népkönyvtáraknak : ez az, hogy befolyásolják az olvasmány anyagát. Nem mindenki aki olvas, tudja, hogy mit kell olvasni: s nem mindenki tudja a jó olvasmányt a selejtestől megkülönböztetni, a jóból a jót kiválasztani, s a károst kirostálni. Fájdalom legtöbbször ennek ellenkezője tapasztalható. Az erkölcsrontó, lélekmérgező munkák egész özönével árasztják el az irodalmi üzérek az olvasó közönséget, s a legkeresettebb raffineriával nyakába akasztják jó pénzért azt aminek megírása vagy terjesztéseért nem egyszer a fegyház vagy javitóházba lennének küldendők. — Hány hetyke legény nem kaphatott kedvet — olvasván a haramia történeteket — azok példáját utánozni; lehetett volna belőle derék munkás, kegyes ember, jó honpolgár, de az olvasmány — „az irás" megmételyezte lelkét; az olvasmány elkábította, megrészegítette őt s elragadta olyan életmódra, mely nem egyszer az akasztófán végzi pályafutását. Vagy honnan van a miveltebb körökben is uralomra kapni kezdő ledérség? Bizony nagyon sok esetben részük van abban az erkölcstelen, könnyű regények s füzetes vállalatoknak, holmi titkos történeteknek, melyek után lihegve sóvárog az iQu tapasztalatlan szív, s öntudatlanul stilyed az örvény felé. S épen c részben, egy nemes feladat megoldására vannak hivatva a népkönyvtárak. Azok szervezői és kezelői ugyanis miveltségüknél fogva biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy az anyagot megválasztják; hogy kiválasztják a polyvát a búzától, s hogy csak oly olvasmányoknak adnak helyet, melyek a nép jellemére, érzelmeire, kedelyere nemesítő épitő befolyást gyakorolnak. S ahol az előbbi két szempont mellett különösen az utóbbinak szentelnek legnagyobb figyelmet, ott a népkönyvtárak terjesztése s népszerűsítése, a mai írni-olvasni tudo korban nehéz nem lesz. - Ezen körülmények, --látásának; de különösen az utóbbi tekintet lelkiismeretes szem-