Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Nazarenísmus az ág. h. ev. egyházbrn

•396 tam, hogy sikerülend egy közép utat találni, . . . s „Ezen út egyengetésére szolgáljon azon körülmény, hogy a prot. püspökök nem kötelezvék (épen úgy mint bármely más tagja a főrendi háznak nincsen kötelezve) részt venni minden tárgy tárgyalásánál a főrendiház ülésein. A mit B. E. úr tovább állít, azt aláírom, hogy t. i. lelkiismeretük lesz a tanácsadó : mikor jelenjenek meg, akkor ugyan is, mikor egyházunk vagy hazánk érdekében szükségesnek látandják. De az nem az ő alternatívájából hogy „vagy, vagy!" következik, hanem igenis következik abból, hogy „nem kötelezvék." — — Azon kérelemmel, hogy ezen helyreigazításomnak lapunkban helyet adni szíveskedjék maradok kiváló tisztelettel — A.-Bodony 1884, nov. 23. Farkas Gejza. Nazarenizmus az ág, hitv. ev. egyházban. (Tanulmány.) III. A nazarenizmus keletkezésének okáúl sok mindent szoktak felhozni. A mult évben egy hosszabb czikksorozat jelent meg a csehországi „Ev. cirkevnik"-ben a magyarországi nazarenusokról, melyben a rationalizmus hozatott fel okul. Ez már a szokásos polémia, mindég az ellenfélben keresni a baj forrását. A római pápa már nem egyszer jelentette ki azt az absurdumot, mintha minden forradalom eredete a protestantizmusban volna keresendő. Luther idejében ép a reformátio korában legerősebb volt a nazarenizmussal rokon anabaptizmus s ugyancsak Luther nyilatkozott úgy, liogy az anabaptizmus s a Schwarmgeist-ok az ő gyermekei, amint csakugyan az övéi is voltak. A reformátio korabeli anabaptizmus a mi nazarenizmusunkhoz igen közel áll s a régi, úgynevezett szekták közül hasonló a paulicziánok, patharenusok szektáihoz, melyek ellen egykor N. Lajos királyunk is hadat viselt. A sz. irás elvének egyoldalú felfogása s az individualizmus korlátlan érvényesítése volt bizonyára oka a reformátio korabeli anabaptizmusnak. Luther az egyházi és állami institutiokat egy rangra emelte, az államot az egyház rabszolgaságából felszabadította s kimondotta, hogy mind az egyház mind az állam isteni institutio. Luther elve a gyakorlatban hamisan vitetett keresztül. Az állam intézményei felszabadúltak ugyan az egyház gyámkodása alól; de az eredmény az lett, hogy mindjárt a reformátio kezdetén az egyház került az állam mostoha bánásmódja alá. Luthertől halljuk a panaszt, hogy mily mostohán bánnak a világi hatóságok az egyházzal. Azok, kik azelőtt erejükön felül fizették a kolostorok lusta lakóit, most midőn az evangyélium szolgáiról kellene gondoskodni, azt a legutolsó dolognak tartják, Az egyház legtöbb helyütt állami institutiová lett s így a haladás helyett visszahanyatlás a pogány állapotba, állott elé. Luther s vele a reformátio az őskeresztyén egyházat ideálul állította fel, úgy amint az a szentírásban leírva van, anélkül hogy figyelmessé lett volna arra, hegy az ős egyház, úgy amint sok tekintetben mintaképül szolgálhat, sok tekintetben elrettentésül is. A keresztyénség áldásainak magvát magában foglalja az ős egyház; de egyszersmind minden veszélyét is. Az ős keresztyén egyházból fejlődött a katholiczismus s a gör. keleti orthodoxia. Ha ma visszaállíttatnék az ős egyház, belőle újból a keresztyénség kipróbált s túlélt formái keletkeznének. Luther s vele a reformátio kifejezte azon elvet, hogy a szentírás hitünk zsinórmértéke. A szentírásból a katholikus szentségek nagyrésze ép úgy kimagyarázható, mint az ev. szentségek. A szentségeket oly formában, mint aminőben azok az új ev. egyházban be lettek hozva a sz. írásból bebizonyítani nem lehetett, vagy legalább is az anabaptizmus jogosultabb alapon áll, midőn a szentírás elvéhez egyoldalúlag ragaszkodva a felnőttek keresztelését hozta be a gyermekkeresztelés helyett, az agapékat az úrvacsora és mise helyett. Minden hívő kötelessége a sz. irás olvasása és vizsgálata Luther szerint. Később ebből fejlődött azon nézet, hogy a sz. irás olvasása különös erény. A sz. irás olvasása ép oly mechanikus volt s még ma is sok helyütt az evangélikusoknál az, mint a katholikus rózsafüzér olvasása. A sz. irást az egészen tájékozatlan léleknek kezébe adni meg nem fontolt lépés volt, pláne ha még azt mondjuk; kutass, vizsgálj abban — bizonyára meg is fogja abban találni azt, amit keres a létezőnek teljes ellentétét az ős egyházi ideállal. „Hit által való üdvözülés" a ref. ezen legdrágább gyümölcse is csakhamar elromlott, amennyiben az élő hit helyett a historikus hit lett még Luther életében érvényesítve. Az augusztana konfessióban említtetik ugyan az élő hit; de ezen élő hit felfogásában is az anabaptizmus jogosultabb s evangelikusabb állásponton állott; mert a ref. élő hite ismét historikus hitté lett, igaz. hogy a kath. formától eltérő. Az augusztana konfessio a hitet annak elhivésébe helyezi, hogy Krisztus halála által bűneink megbocsáttattak. E tekintetben világosak a konfessió szavai Art. XX. de bonis operibus (9—10): „Principio, quod opera nostra non possint reconcilare Deum, aut mereri remissionem peccatorum et gratiam et iustificationem, sed hanc tantum fide consequimur, credentes, quod propter Christum recipiamur in gratiam, qui solus positus est mediator et propitiatorium, per quem reconciliatur Pater. Az élő hit ezen degenerálása mindjárt a ref. kezdetén, adott okot az anabaptizmus egyik apostola Denk életirójának dr. Kellemek, hogy a ref. vívmányát a hit által való igazúlást elvitassa a reformátoroktól s mint az anabaptizmus gyümölcsét állítsa elé. (Ein Apostel der Wiedertäufer von Dr. L. Keller. 237 és 238 1. Leipzig Hirzel's Verlag 1884.) Hit által s nem a cselekedetek által igazul meg az ember ez volt a reformátio jelszava. A cselekedetek alatt a reformátorok az egyház által jónak tartott cselekedeteket értették, minő volt a mise hallása, bojt, ima, zarándoklás. A reformátio után csakhamar ama egyházi cselekedetekkel a keresztyén szeretet cselekedetei egy rangra emeltettek — a kicsinylés rangjára szemben a historikus hittel. A satisfactio tana különösen a luth. egyházban igen hangsúlyozva lett, ezzel szemben haladás volt az anabaptizmus által hangsúlyozott Krisztus követése. A fentiekből eléggé kitűnik, hogy az anabaptizmus a reformátióval együtt járt s hogy bármennyire kárhoztatjuk is annak rossz kinövéseit, mégis jogosultságát Istenországában el kell ismernünk ép úgy, amint a katholicziz-