Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Dobrona

•397 mus egyedül uralma alatt a paulicziánok, patharenok, valdensek, hussiták jogosultságát el kell ismernünk. A fent emiitett okokon kivül, megemlíthetjük még minden szekta keletkezésének főokát az egyház elvilágosodását és megkövesedését. A „Budapesti szemle" szeptemberi számában az orosz szektákról szólva Rajeczi igen helyesen jegyzi meg, hogy azok keletkezésének egyik fó'oka az, hogy az orosz ó-hitű egyház, N. Péter által, úgyszólván pusztán állami hivatalosztálylyá lett. Térjünk át a nazarenizmus terjedhetése okainak keresésére saját hazai ág. ev. egyházunk körén belül. Egyházunk 1849-ig minden szakadástól ment volt. Ennek oka volt: a nyomott viszonyok s a megőrzött élő hit. A külföld theologiai vitái egyházunkra 48-ig behatással nem voltak — nem a nép hitéletére. A pietizmus kora nem ment el behatás nélkül, erről tanúskodik a Tranoscius néhány éneke, erről tanúskodnak a vitairatok. A külföld, különösen Némethon azketikus irodalma nagy szorgalommal lett lefordítva különösen tót nyelvre, így a régibbek közül Kempis, a protestánsok közül Seriver, Arndt, melyek még mai napig is a nép által olvastatnak. A rationalizmus kora magára a népre hatás nélkül ment el, vagy pedig annak nagy ellenzésére talált; daczára annak, hogy nem .egy műve közkézen forgott, hogy nem egy jeles papja volt. 48 nevezetes változást hozott létre az ág. ev. egyházban is. Az elnyomatás korszakában a politikai harcz tere saját egyházunk lőn. A református egyház, nem lévén nyelvkérdése, e tekintetben nem szenvedett oly sokat; de azóta ott is a politikai érdek lett a fő, egyesülve egy színtelen nihilisztikus vallási liberalizmussal. Nem lehet tagadni, hogy a politikai elnyomatás alatt is ne keletkezett volna nem egy új hitélet-nyilvánítás is. A protestantizmus általános érdekeltség tárgyává lett a patentatis harezok alatt. A közvélemény a protestantizmusé volt. A nemzeti párt a protestantizmust a hazafiság védbástyájáúl tekintette, a nemzetiségi párt pedig mint az igaz vallást, mely az anyanyelvre fekteti a fősúlyt. Elhidegülés szemben az egyházzal az intelligentia részéről, vagy pedig annak politikai szerepekre való felhasználása, vokátor kissebbítés, elvilágiasodás a nép részéről, jellemzik a 60-as évek utáni egyházat. Főiskoláink is csak másodrendben szolgálták a vallás s egyház ügyét — fő szolgálatúi a haza vagy a nemzetiség ügyét tűzték ki. A nép hitélete is a legtöbb helyütt, különösen az alföld nagy egyházaiban változott. A nagy s terjedelmes templomok megtelnek ugyan; de az ami oda viszi a népet, többnyire csak mechanikus szokás s gyakran a vallásos életnek még a lelkészek által is túlbecsült alacsony nyilvánulása. A néphit szerint templomba menni annyi, mint Istennek tetsző áldozatot hozni. Az ige bár különféle variátiókban, nagyrészt utánozva külföldi mintákat, még szól. Az igehirdetők magán élete ellen kifogás nincsen, csak az az egy, hogy inkább szolgálnak embereknek, mint Istennek. A közönség elragadtatással szól némelyik papról, aki igen kedves ember, bár mindenről inkább szeret beszélni mint a vallás kérdéseiről. Elragadtatással szól némelyik papról, aki hazafias szónoklatokat tart templomban a megyeházában s pártgyűléseken. A nép dicsőítéssel szól olyan papról, aki nem is pap, hanem ember s ki vele az ő modorában szólni tud s nyilvánítja naponként szeretetét azzal, hogy az ő véréből és csontjaiból levőnek mondja magát. A nép dicsérve szól olyan papról, aki őt ti'éfáival megnevetteti s az ő önző világi dolgaiban ügyes tanácsokkal szolgál neki. A szószék egészen merev ellentétben áll az élettel. Ott még a 16-ik század van egész merevségében, kint pedig úgy a lelkész életében, mint a nép viseletében a 19-ik század. Föl kell még itt említenünk, hogy az ochlokratia különösen nagyobb egyházainkban teljes virágjában van. Sok helyütt egy nyers tömeg kezében van az egyház kormánya, melylyel szemben a lelkész minden igyekezete semmis. A presbyteriumokban a nagy gazdák uralkodnak kizárólagosan, ha szegények vannak is ott, szólni nem mernek — szavukra ha hitből folyik is a hitetlen tömeg nem hallgat. A hívők különféle osztálya kellőleg nincs képviselve, mivel a többség határoz, többség választ s az igyekszik is, hogy mindég többség maradjon. Alföldi nagy egyházainkban a lelkészek száma sehogy sincs arányban a hívek számával. 10-20 ezer lélekre esik egy lelkész; mert ott is, ahol két lelkész van, tulajdonképen csak egy a lelkész, — be lévén hozva a hetes rendszer. Nagy gyülekezeteink nincsenek parochiákra, külön kis gyülekezetekre osztva, ép ezért lehetetlen ott a lelkész egészséges működése. Furcsa s egyházunkat kompromittáló adatok jönnének napfényre, ha a „kettős és hármas" lelkészek viselt dolgait említenők. Egyházunk legnagyobb szegénységi bizonyítványa ez s mégis egy lépést sem teszünk a kérdés megoldása felé, pedig nagy gyülekezeteink létkérdése az. Istennek adhatunk hálát, hogy a nazarenizmuson kivűl nagy gyülekezeteinkbe be nem rontott még a külföldön duló szekták özöne. A methodiszták már Csehországban vannak s az ottani hiterős kis prot. gyülekezetekben is hódítanak. Alföldi nagy egyházainkban egy védtelen nyájra akadnának s hódítási módjuk könnyebb a nazarenusokénál. Ev. intelligentiánk között hódított s hódít a szabadkőmívesség — sőt a lelkészek között is vannak hívei. Keresztyénség-ellenesnek nem állítom a szabadkőművességet ép úgy, amint a szekták némelyikét sem állíthatom egyenesen keresztyén - ellenesnek. De mi jogon kárhoztatjuk népünket, ha ő egyházunkat kielégítőnek nem tartja, ha a titkos más „akolba" tartozást el nem ítéljük. A „ki nem elégítés" az „elégedetlenség" vagy „belső ambitió" ok úgy az egyik, mint a másik oldalon, csakhogy a népnél nyílt s nem titkolt, ami mindenesetre igazolhatóbb! A jelzett okokból kitűnik, hogy a szektizmusra készen van a talaj egyházunkban is. * * BELFÖLD. Dobrona. Folyó évi okt. hó 19-ikén ülte meg a dobronai ev. egyház temploma felszenteltetésének száz éves emlékünnepét, mely alkalommal újonnan megválasztott egyházi felügyelőnk Dr. Medveczbj Sámuel, zólyomi ügyvéd úr is ünnepélyes módon hivatalába iktattatott. Az ünnepélyes isteni tisztelet után, — melyen a felügyelő úr a bányakerületi utasításokban előirt esküt az oltár előtt térdelve a lelkész kezeibe adta, — egyházi gyűlés tartatott,