Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Pozsonymegyei esperesség

30 BELFÖLD* Magyarhoni- és külföldi illetőségű felek házassága tárgyában főtiszt, dr. Geduly Lajos sup. úr, következő körlevelet intézett az esperesekhez : Nagy tiszteletű Esperes úr! Miként tudva van Nagytiszteletűséged előtt, magyarországi illetőségű egyének, az 1882. évi jan. 13-kán 52. ein. sz. a. és ugyanazon évi jun. 12-én 17,397. sz. a. kelt vallás- és közoktatásügyi minisztériumi rendelet szerint, a birodalmi tanácsban képviselt országokban, vagy a külföldön csak úgy léphetnek házasságra, ha ugyanazon minisztériumtól kiadott bizonyítványt mutatnak fel, hogy e házasságuk ellen nem forog fenn polgári akadály. Másrészről osztrák illetőségű feleknek hazánkbeli illetőségű felekkel leendő egybekelésénél, az 1883. évi május 11-kén 12,816. sz. a. kelt miniszteri rendelet szerint „ugyanazon eljárás követendő, vagyis osztr. honos egyének hazánkban szintén csak a saját hatóságuk által kiállított házassági bizonyítvány felmutatása esetén eskethetők meg." — Ez utóbbi rendelet általunk úgy magyaráztatott s a t. lelkészi hivatalok is úgy lettek utasítva, hogy a kérdéses bizonyítványnak szintén a es. kir. illető minisztérium által kell kiállítva lennie. Miután azonban az ottani alsóbb rendű hatóságok vonakodtak ilyet a folyamodó felek részére kieszközölni, részemről szükségesnek tartottam, a fentidézett 1883. évi máj. 11-kén 12,816. sz. a. kelt rendelet közelebbi felvilágosításáért a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz fordúlni. Mire múlt 1883. évi deczember-hó 17-kéről 39,626. sz. a. a következő választ vettem : „Ami a külföldi illetőségű egyének által a magyar korona területén kötni szándékolt házasságok körül követendő eljárást illeti, megjegyzem, hogy jelesül az osztr. cs. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium e czélra házassági bizonyítványokat azon okból nem szolgáltat ki, mert az ottani szabályok szerint ilyenek kiállítására az illetékes alsóbb politikai hatóságok jogosítvák. Folyó évi május-hó 11-kén 12,816. sz. a. Nagyságodhoz intézett átiratom azon tételét tehát, hogy külföldi illetőségű egyéneknek Magyarországon való házassági összeadásánál ugyanazon eljárás követendő, mely magyar honosoknak külföldön való házasságra lépésöknél követeltetik, olyképen értendő, hogy külföldi illetőségű egyének hazánkban szintén csak az erre jogosított saját hatóságuk által kiállított abbeli bizonyítvány alapján eskethetők meg, hogy a czélba vett házasság ellen p. o. hadkötelezettségi szempontból, vagy esetleg már fennálló más házassági kötelék tekintetéből stb. polgári akadály fenn nem forog. A miniszter meghagyásából: Tanárky Gedeón, államtitkár." — Eszerint magyarországi illetőségű egyének a Lajtán túl csak miniszteri bizonyítvány felmutatása mellett eskethetők meg. Ellenben a lajtántúliakkal az nálunk alsóbb-rendű politikai hatóságok bizonyítványa alapján is megtörténhetik. Kérem Nagytiszteletííségedet, méltóztassék a kebelbeli tiszt, lelkésztárs urakat ez értelemben utasítani. — Kelt Pozsonyban 1884. évi január-hó 16-án. Nagytiszteletűségednek az Úrban testvére, dr. Gedtdy Lajos, superintendens. A pozsony-megyei esperesség folyó hó 17-ikén Pozsonyban tartott rendkívüli közgyűlése alkalmával örömünnepet ült. — A kebelbeli egyházak fényesen nyilvánúlt, majdnem egyhangú bizalmából a megüresedett esperességi felügyelői hivatalra megválasztott tek. Kalenda János, nagyszombati felügyelő úr hivatalba igtatása igen szép számban hozta össze az egyházak világi s egyházi képviselőit a díszes gyűlésre; melyen a főesperes úr áhítatos megnyitó imája után, mindenek előtt az üres társelnöki szék ideiglenes betöltésére a jelenlévők közül hivatal szerint legidősebb egyházfelügyelő lett fölhíva. Ezután a szavazatbontó bizottság jegyzőkönyve olvastatott fel, melyből kitűnt, hogy a kebelbeli 16 egyház közül 15 beküldte volt szavazatát. E 15 szavazat közül kettő formahiány miatt érvénytelen lévén, 1 t. Jamniczky Féter úrra, esperességünk érdemdús ügyészére esvén, a többi 12 tek. Kalenda János úr nevére szólott, ki is ennek következtében lelkes éljenzés közben esperességünk törvényesen megválasztott felügyelőjének jelentetett ki. A főesperes úr üdvözlő beszédében hangsúlyozá a megválasztott kitűnő s őt e hivatalra annyira képesítő tulajdonságait, — melyek közül leginkább az ő ritka egyházszeretete, nemes szerénysége s máris oly örvendetesen mutatkozott áldozatkészsége megnyerte számára az esperesség osztatlan hajlamát, s kérte, hogy épen ennek az ő megválasztásában őszintén nyilvánuló szeretetét fogadja egyrészt hálás elismerésként, melylyel esperességünk neki már eddigi működéseért is tartozni vélt, másrészt pedig serkentésül, ez új tisztében is a megkezdett úton erélyesen s áldásosán tovább haladni esperességünk s egyházaink, valamint az összes anyaszentegyház javára, saját dicsőségére, mindnyájunknak pedig igaz örömére. Következett a hivatalos eskü letétele, mely után az új felügyelő úr elfoglalván a társelnöki széket meghatottságtól reszkető hangon megköszönte az egyházak benne összpontosuló bizalmát, s miután, úgymond, fájdalom a magyar nyelvet nem birja annyira, a mennyire azt szereti, engedélyt kér. hogy nézeteit és elveit, melyeket ez új tisztében mérvadóknak tart s követni szándékozik, német nyelven mondhassa el. — Egyházunk létét nem tartja külveszedelmek előtt eléggé biztosítottnak ; mutatják a római katholikus klérus túlkapásai, melyek, fájdalom, oly sokszor büntetlenül követtetnek el egyházunk kárára, mennyire nem tiszteli az ide vonatkozó hazai törvényeket; ő e tekintetben esküvel fogadott kötelességét lelkiismeretesen akarja teljesíteni és a mennyire tőle telik, egyházunkat minden sérelem ellen megvédeni. Egyházunk beléletét sem tartja veszélymentesnek; a nemzetiségi izgatásokat, súrlódásokat határozottan rosszalja s ép ezért azon lesz, hogy esperességünkben, a mint eddig is volt, úgy ezentúl is az ő elnöksége alatt a politika az egyház teréről távol maradjon; ezen szándékának hathatós foganatosítása czéljából őszinte testvéries egyetértő közreműködésre hívja fel az esperesség valamennyi tagját. — Az iskolát az egyház drága kincsének, veteményes kertjének tekinti, melynek elhanyagolását egyházunk jövőjére nézve minden más fenyegető veszedelemnél vészesebbnek tartja; ép ezért azon lesz, hogy az ilyen, netalán itt-ott mutatkozó veszedelemnek minden módon eleje vétessék, s hogy iskoláink, ha kell, az áldozatkészség megfeszítésével is, azon polczon maradjanak, melynek jó hírüket köszönik s tovább haladjanak azon czél felé, melyet a mai kor követelményei az oktatás terén elébünk szabnak. Ezután a főesperes úrhoz fordulva, és az ő szigorú részrehajlatlanságát s lelkiismeretes rendtartását, valamint ügybuzgóságát kiemelve, a maga részére kikéri magának elnöktársa