Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Zólyomi esperesség

31 nélkülözhetlen támogatását, becses bizalmát és magát az esperesség jó indulatába ajánlja. Az esp. gyűlés e székfoglalót többször nyilvánított helyesléssel s végén lelkesen hangoztatott éljenzéssel fogadta és teljes mértékben magáévá tette. A többi ezután következő' tárgysorozatból kiemelendőnek tartom azon indítványt, mely a gyűlés végén tétetett s jelentőségénél fogva megérdemli, hogy tágabb körben is ismertessék. Inditványoztatott ugyanis, hogy az esp. gyűlés tegye a lelkészek kötelességévé, hogy a lefolyt Luther-ünnepélyt kiki írja le, amint az egyházában tartatott, s küldje be bizonyos meghatározandó határnapig az esperességi levéltárnokhoz, a ki aztán a legközelebbi rendes közgyűlésen jelentést téve, a begyült leírásokat összesen külön e czélra rendelt tartós borítékba helyezze el, melynek aranybetűs felirata legyen: „Luther - ünnepélyek a pozsony-megyei ág. hitv. ev. esperesség egyházaiban 1883. november 10- és ll-én

u — se gyűjteményt örök emlékűi a levéltárban tegye le. Ez indítvány természetesen köztetszésben részesült s elfogadtatott. Vajha a többi esperességek s talán kerületek is hasonlót határoznának, hogy utódainkra, kik 100 év múlva ismét ez évfordulót fogják majdan ünnepelni, maradjon emléke annak, hogy mi most e napot hogyan ünnepeltük meg. A gyűlés végével az új felügyelő úr barátságos közebédre hívta meg az összes jelenlevőket a ,,zöld fa" vendéglőbe, a hol aztán, ősök módjára megeredt a pohárköszöntések árja s kicsalta az ajkakra, a mi a szivek mélyében lakozott volna. A föesperes úr első felszólalásától — melyben ezen felügyelő beigtatáson összegyházunk legfőbb felügyelőjére és védurára, 0 Felségére, koronás királyunkra és felséges családjára ürítette poharát — egész az utolsó pohár-köszöntésig, — melyben egyik jeles lelkészünk, utalva a kimagasló férfiak azon hosszú sorára, mely az élet már minden terén a szerény protestáns lelkészlakból s papi családból került ki, éltette új felügyelőnket, mint szintén evang. pap fiát, a ki már eredeténél fogva is magában hordja jövő működése sikerének biztositékát, azon élő hitből fakadó egyházszeretet, a mely, úgy hiszszük, a felügyeletére bizott egyházak gondjai, bajai alapos megértésére s orvoslására legbiztosabb kalauza leend — szépnél szebb, komoly és élezés beszédekben találta kifejezését azon egyetértő s egyházi életünkre elevenitően ható szellem, melyet, ha az Isten tőlünk el nem vesz, nincs mitől tartanunk. Zólyomi esperességünkben egy eddig hallatlan és páratlan eset adta elő magát. Fanatikus brutalitás ennek a legmegfelelőbb neve. Az eset a következő : A zólyomi ev. esperesség mult év szept. 19-én tartott gyűlésén, melyet a pánszláv lelkészek és világiak tüntetőleg hagytak el, azon végzés hozatott, hogy az esperes az eddig dívott tót nyelv helyett a magyart tegye az egyházi igazgatás nyelvévé, hogy tehát mindazokkal, kikkel szemben ezt teheti s kik a magyar nyelvet birják, magyarul levelezzen s az e nyelvbeni levelezést tőlük is megkövetelje. A föesperes Mockovcsák János, e végzésnek érvényt szerzendő, midőn Lacjak Emil Bohuszlav, felsŐ-micsinyei lelkész ez év elején egy tót nyelven szerkesztett jelentést küldött be, ezt f. év 3-án 16. sz. a. hivatalos levelével azon utasítással küldötte vissza, hogy e jelentést az esp. végzés folytán magyar nyelven fogalmazva küldje be. — Lacjak erre f. hó 17-ről 13. sz. a. magyarul csak ennyit irt: „f. évi 16. számú levele tudomásul vétetett." E levelet a föesperes f. hó 18-án vette s alig hogy azt a délutáni órákban elolvasta, hivatalos helyiségébe betoppan maga Lacjak is s a főesperest ezen szavakkal: ki hatalmazta fel önt arra. hogy ily sátáni megrögzöttségü levelet írjon nekem? durván megtámadta. — Midőn a föesperes erre az esp. jegyzőkönyvet vette kezébe s onnét a pontot akarta megmutatni neki, Lacjak a jegyzőkönyvet kiütötte a kezéből s a legbrutálisabb módon a főesperest kétszer arczul ütötte. A föesperes e durva bántalmazás behatása alatt csak azt mondta az őt bántalmazónak, hogy „ott az ajtó, távozzék." — Ez távozott is, de midőn az ajtót elérte, a földre esett szemüvegét kereső főespereshez vadállati dühvel ismét visszaugrott s azt ismét kétszer arczul ütötte s azzal eltávozott. — A föesperes erről azonnal hivatalos jelentést tett az esp. felügyelőnél, hivataláról lemondott s az ügyek további vezetését az alesperesre bizta. — Hogv úgy a világi, valamint az egyházi bíróság útján e brutális tény feletti eljárás megindíttatni fog, magától értetik. —sz.— (E sajnálatra méltó, az egyházra általában, de kivált a lelkészi karra szégyent hozó esemény úgy a zólyomi ág. hitv. ev. esperesség felügyelőjének, valamint Zólyommcgye alispánjának kezünknél levő táviratai által is meg van erősítve. — Meg vagyunk róla győződve, és el is várjuk, hogy az ártatlanul, kötelességében eljáró köztiszteletű főesperesre mért csapások visszaessenek a papi jellemét megtagadott durva támadóra s a felháborodott egyházi és hazai közérzület a minősíthetlen vadságu tett megtorlásával ki fog engeszteltetni. — Szerk.) Modor-Kralova. Az ezelőtt két hónappal önállóvá lett modor-kralovai egyház január 20-án élt a lelkészválasztás nemes jogával, és miután két lelkész, kik ott próbaszónoklatokat tartottak volt, a jelöltségtől visszalépett, Kralova a nyolez év óta ott segédlelkészkedő Javos József urat kiáltotta ki és marasztalta meg első rendes papjául. A választó gyülekezetnek és a választott férfinak testvéri szívből kívánjuk, hogy az Isten minden lelki áldással a Jézus Krisztusban áldja meg; adjon nekik buzgóságot és tehetséget, helyi egyházukat anyagi tekintetben is felvirágoztatni, és azon templomépítési és lelkészlak vételi terhektől mentesíteni, melyek mindekkorig rája súlyosodnak. Es mivel e feladatot csak úgy fogják megoldhatni, ha abban vállvetett erővel munkásak, különösen arra is kérjük az Istent, hogy tartsa fenn és erősítse köztök a léleknek egységét, a törekvés egyértelműségét, az egyházi közszellemet. KÜLFÖLD. Németország. — Berlinben f. é. január-hó 3-án az újonnan épült „hálatemplomot" szentelték föl. A templom a német császár megmentésének emlékéül emeltetett. Az ünnepélyen a császári család vett részt. Berlinnek jelenleg két hálatemploma van. Az első a Ziow-templom, mely az 1860. julius 14-iki baden-badeni merénylet alkalmál.ul a király szerencsés megmentésének emlékeül épült s melynek felszentelése 1873. inárczius 2 án történt. A porosz evang. egyház statiszhkai közlései szerint a