Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - Cikkek - Ünnep után. Ritter J
Második évfolyam. 8. szám. Pozsony, 1 884 . évi február 21 EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. ^VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konvsntutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos pciit sorkent egyszer közölve 7 kr , többször közölve 5 kr. Bélyegdij: külön 30 kr. Tartalom: Ünnep után. (Ritter István). — Állítsunk kisdedóvodákat. (Schnell Károly). — Irodalom, (-y—). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Ünnep után. (Hétköznapi reflexiók.) II. „Nincs vallás! A keresztyénség is csupán subjektiv képzeraények tünő-muló játéka. Csak a physikai élet az egyedüli bizonyos. Csak annak tünetei nyugosznak örök észtörvények alapján. Kraft und Stoff." Szomorú, megdöbbentő eredmény, melyre a modern tudomány, a mint mondja, ész- és természettani észleletei és vizsgálódásai által jutott volna. De a valódi tudomány ezen eredményt el nem fogadja, el nem fogadhatja; nem pedig csak azért nem, mivel ezen szomorú theoria az embert egész ethikai világával tönkre teszi, hanem különösen azon tudományos érdekből, mivel ezen elmélet az ő érveléseivel az egész embert, és annak psychologiai megteremtettségét be nem éri, és így nem igaz, és nem való észalapokon nyugszik. Határozottan kimondom nem tudomány, nem rationalizmus az, mely az ember szel lemi és erkölcsi produktumai megítélésében az ő dogmati kusan felállított axiómaira nézve utolsó érvelésével csak a közvéleményre és a „korszellem" nyilatkozataira appellál A természeti jelenségek és még inkább a szellemi fejtemények és — még inkább az erkölcsi alkotások vég okai felismerése iránt afl;ciált fürkésző ész — ha az em piriában, a tapasztalatban megjelent tünemények meg ismerésére és megértésére nézve oknyomozati úton halad de még a józan gondolkodás is, amennyiben észficzamíto és szívet bódító theoriák, és félszeg állásból kiindult mondva csinált philosophemák által egészséges észjárásából kiforgatva nem volna, kétségbe nem vonja, hogy — valamint a természeti világ örök észalapokon nyugszik, és a physikai fejlemények az ő fogalmukban rejlő teremtő okok, és fejlesztési erők és törvények szerint történnek, úgy a szellemi világ is, mely az ember szellemi világát, erkölcsi megfejtését és megalakulását, és egyszersmind haladási és tökéletesedési ösztöneit influálja — mint „az úrnak alkotó lelke, mely táplálja vala a vizeket", pozitiv északaraton, örök eszméken, és az ember hatása és akarata körén túleső ok által megállapított törvényeken nyugszik. A szellemi világ — ezt csak az empirikus világ és ennek fel és alá hullámzó jellenségei útvesztő tömkelegében czélt, — irányt és tájékozást vesztett realizmus nem veszi észre, tehát a szellemi világ, melynek erőiből az embernek erkölcsi világa, és ebben erkölcsi, vallási és mívelődési fejleményei, és haladási, alkotási ösztönei táplálkoznak. — ez nem esetleges, subjektiv képzeleti, hanem absolut létű, valóságos existencziával bíró eszmealapokon nyugszik. Ez a szellemi világ nemcsak a hitre, hanem — az okos gondolkodásra és a tudományokra nézve is — peticzió principii. Nevezzük azt Istennek, teremtőnek, absolut eszményiségnek, de helyét a minden szellemiséget tagadó világelvűség és anyagistenesítés sem tudta betölteni. Az ő helye az ő rendszerükben tacendo clamat, ürességével tündöklik. És — ez a szellemi világ az ember erkölcsi világára nézve nem a meddő üres ideák és képzemények országa, hanem merőben aktuális, Isten országa az, melynek saját cselekvési organizmusa, életműszere és oekonomiája van. Elve a szeretet, mely az embert kezénél fogva erkölcsi küzdelmeiben nem hagyja elbukni. Igazságai — örökérvényűek, törvényei szabályozók, parancsolatai — kategorikus imperativumok, hatalma és iránytadó befolyása az ember történeti megalakulásában és kifejlődésében - ha nem is az egyedre nézve — mely elzárkózhatik — hanem az emberiség ethikai kifejlődésére nézve végeredményében feltétlenül győző - ellenállhatatlan. Pált az ő damaskusi útjában — mikor „ösztöne ellen rugódoznék" — a földre terítette és ismét az ő hatalmas cselekedetei véghez vitelére felemelte; Luthert az ő országa építésére egy új korszak megalkotására nézve erős varrá es hatalmas fegyverré tette. A népek és államok, kik ezen ideális világban kijelölt világczélnak ellene szegezték magukat, ezen sziklán megtörtek, és a kik mívelődési asp.raczióikkal ezen sziklához fogództak, és ezen kőre építettek erkölcsi alkotásaikat, ebben megerősödtek és magasra emelkedtek. Mi ez? Hivjuk mi ezt a hit nyelvén Istennek.
