Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Boldog újévet

3 s csakis erős hitet kérek. Hiszen a közvélemény ketté választja az embert, hit kell ú. m. a vallásban, az állami életben nem. És én itt sem tágíthatok. Ki a népek sorsának kegyelemteljes intézőjében, a nemzetek Idvezítőjében nem hisz: nem hisz, nem hihet nemzetének jövőjében. Vagy vak végzetre hagyja népe sorsát, vagy szerencsés esélytől vár egy jobb jövőt. Boldogtalan maga, szívének folytonos remegése között; boldogtalan nemzet, mely ily fiakkal bir. Mi Istenben bizó szívvel, hit által megszentelt lelkünk egész odaadásával, önzetlen áldozatkészséggel munkáljuk nemzetünk üdvét: s fel fog virulni e haza, dicsőség fogja övezni nemzetünket, mely fiainak fenkölt szellemében s jellemében birja örök életének zálogát. E hit, mely a szeretetben munkás, egyesítse mindnyájunk munkáját hazánk oltára körül, hogy hőn ápolt reményeink teljesüljenek. Boldog újévet kérünk Istentől; de hogy boldogok lehessünk, kérünk élő, erős Krisztusi hitet. jBoldog újévet! Keresztény-zsidó házasság. A keresztény-zsidó házassági törvényjavaslat, melyet az alsó ház elfogadott, a felső ház pedig visszautasított, ma már úgyszólván napi kérdést képez, mely nem csupán a hon atyáit az országgyűlésen, hanem egyszersmind a sajtót és a közvéleményt is foglalkoztatja. E becses lapnak hasábjain is jelentek már meg erre vonatkozó czikkek. — S minthogy szükségesnek tartom, hogy mi evangyéliomi lelkészek is a csendes hallgatás homályos burkából kibontakozva, minél tömegesebben színt valljunk s minden leplezgetés nélkül kinyilatkoztassuk, minő álláspontra helyezkedünk mi a fent érintett törvényjavaslattal szemben: azért a szőnyegen forgó kérdést illetőleg igénytelen véleményemet röviden én is elmondom. Én minden csűrés-csavarás nélkül kimondom, hogy nekem zsidó-keresztény házasság nem Jcell; én abból hazánkra, különösen pedig evangyéliomi egyházunkra s a vallás-erkölcsi élet emelkedésére nézve semmi jót, semmi üdvöset nem várok, sőt ellenkezőleg azt — a családi élet kertjében fejlődő s ápolandó vallásos érzület és isteni félelem hátráltatójának — legtöbb esetben megsemmisítőjének tartom. Tudom, hogy darázsfészekbe nyúlok ezen állításommal, de nem tehetek róla. Én, ki gyülekezetemben a családi boldogság és keresztényies élet őréül rendeltettem, azt óhajtom s arra törekszem, hogy a napokban ujolag megszületett Krisztus, necsak a máris együtt élő, hanem az ezután házassági frigyre lépő házasfelek házában is Bethlehemjét s mindegyik házasfél szívében bölcsőjét lelje fel. Ami zsidó és keresztény házastársak között szerintem lehetetlen; azért is ám legyen a fentebbi törvényjavaslat törvényerőre emelve, én minden rendelkezésemre álló erkölcsi eszközzel oda fogok hatni, hogy ilynemű vegyes házasságtól hiveim tartózkodjanak. Mért is lett ama zsidó-keresztény házasságról szóló törvényjavaslat az országgyűlés elé terjesztve?! A törvényhozók féltek a hazánkban is fellobogó antiszemitizmus pusztító tüzétől. Mert hiába takargatjuk a dolgot, hiába hivatkoznak a hírlapok a magyar nép felvilágosultságára, józan belátására, türelmességére, mely ilyen mozgalomtól távol tartja magát, hiába mondják, hogy az egész antiszemita zűrzavarban idegen kéz s rosszlelkü felbujtogatás működik. Nem mondok sokat, ha azt állítom, hogy Magyarország lakosságának 90 százaléka antiszemita; csakhogy természetesen nem olyan vad értelemben, mint a zalai zavargók, hanem értve antiszemitizmus alatt azon idegenkedést, ellenszenvet, melylyel a keresztény társadalom túlnyomó nagyrésze a zsidók iránt viseltetik. Ezt az ellenszenvet akarja tehát a kérdéses törvényjavaslat a zsidóvérnek és vagyonnak (hinc illae lacrimae) a keresztényekével való egybeolvasztása által tárgytalanná tenni, megszűntetni. De váljon ez a czél eléretett-e ott, hol a polgári házasság erre az alkalmat tényleg megadta?! Feleljen e kérdésre azon országok belviszonya, hol a zsidó-keresztény házasság lehetősége daczára is meg van, s nagyon is lármásan jelentkezik a zsidó-kérdés. — Nem vagyok ugyan a polgári házasság barátja, de, ha a keresztény felekezetűek közötti polgári házasság törvénynyé válik, — nincs ellene szavam, — ára vegyék el tőlünk azt a befolyást is, melylyel híveinkre különösen a házassági ügy kezünkben tartása által hathatunk, marad nekünk még egy hatalmas fegyverünk, az isten igéje, melylyel a lelki pásztori befolyást magunknak visszaszerezhetjük s biztosíthatjuk; de, hogy a zsidó-keresztény házasság által a keresztényi vallásos érzület s boldogság a családi életből már előre száműzessék, azt nem tartom helyesnek. Mert az ily fajta házasságra nem a lelkek és szívek boldogító harmóniája vezérli az illető feleket, hanem száz eset közül 90-ben az anyagi érdek. Az elszegényedett keresztény úr — tán báró etc. — elveszi a gazdag és nagyravágyó zsidó-bankár- vagy kereskedő leányát, vagy a szegény — de csinos keresztény leány férjhez megy a gazdag zsidó-legényhez. Már most, a mi a törvényjavaslatnak különösen sérelmes pontja, a szülők határoznak a gyermekek vallásos nevelése felett, — kérdem a szegény keresztény jegyes nem fog-e a gazdag zsidó-rokonság kívánságának engedni s gyermekeinek zsidóvallásban leendő neveltetésébe belegyezni? De bármily vallásban neveltessenek is a gyermekek, milyen áldásos lesz majd, ha a zsidó nő keresztény-, vagy a keresztény nő zsidó-vallásban oktatja — anyai tiszte szerint gyermekeit?! Vagy kedvezőbb-e a kilátás, ha azt reméljük, hogy a gyermekek minden vallásos oktatás nélkül nőnek fel?! Az a felekezetnélküliség, — vagyis vallástalanság s az ebből folyó hideg önzés, rendfelforgatás, soczializmus úgyis fenyegetőleg mutogatja a távolból borzalmas alakját, ne tárjunk neki ajtót a zsidókeresztény házasság lelkesült üdvözlése által! ... A ki az én Krisztusomat megtagadja, kigúnyolja s a mi nekem itt és a más világon legdrágább kincsem — azt piszkolja, — én azzal boldog házasságban nem élketek, s így, ha mindkét fél buzgón ragaszkodik vallásához, kész az örökös viszály, keserű harcz s boldogtalanság, — ha pedig csupa kíméletből mindenik félre dobja a vallást, mint a megbotránkozásnak kövét s vallástalanná lesz: váljon lehet-e köztük igaz boldogságról még szó?! - „En vagyok az út, az igazság és az élet - úgymond Krisztus - teukt nem mehet az atyához, hanem én általam. Pedig az igaz boldogságot csakis az „atyánál- találjuk fel. De tegyük fel hogy a szerelem vezérli össze a fiatal szíveket; aligha