Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - BELFÖLD - Szent-András
4 lehet az más, mint testi szerelem, érzéki szenvedély, mely ha ellobbant — csakhamar az ellenszenvnek — az ellentétek éles feltűnésének — gyűlöletnek ad helyet. Még a keresztények közötti vegyes házasságoknál is — feltéve, hogy mindegyik fél vallásos — alig-alig lehet az ellentéteket kiegyenlíteni s számtalan szemrehányás, — keserű megbánás hidegíti el egymástól az egybekeléskor oly forró szerelemtől dobogó szíveket; hát még a zsidókeresztény házas feleknek, kiknek gondolkozásmódja, érzülete, neveltetése, — egész múltja teljesen különböző?! . . . Erre azt mondhatná valaki, hogy keresztényebb akarok lenni Pál apostolnál, ki a pogány-keresztény házasságnak nem volt ellensége; s az ilynemű okoskodás s a zsidóság ilyetén megvetése messze eltér, az általunk hirdetett keresztényi alaptól, melyen még ellenségeinket is szeretnünk, s mely szerint Isten előtt nincs személyválogatás. Távol legyen tőlem egyházam egyedül üdvözítő voltát vitatni, de azt már mégsem tartom mindegynek, akár zsidó, akár pogány, akár keresztény vagyok-e. Csel. 10, 34. 35 szerint igenis Istennek minden nemzetségben kedves, akárki, a ki őt féli és igazságot cselekszik, de ezt Péter apostol is csupán a kereszténységbe való felvételről mondja (Csel. 10, 48.); s tanítja — elhagyva előbbi szűkkeblű zsidós álláspontját, — hogy Isten szívesen fogadja s kegyelmében részesíti bármily nemzetségbeli keresztelkedik is meg. Pál apostol pedig megtűri a vegyes házasságot hivő és hitetlen között, midőn az már az egyik félnek kereszténynyé létekor megvolt s reméli, hogy a keresztény fél házastársát a Krisztus részére megnyerheti (I. Kor. 7, 16.), de azt sehol nem mondja, hogy hivő hitetlennel lépjen házasságra. S ha a nagy apostol a vegyes házasságbeli gyermekeket „szenteknek" mondja, úgy nyilván keresztény nevelésben részesült gyermekekről szól. Mért nem intézkedett tehát a törvényjavaslat is úgy, hogy a zsidókeresztény házasságbeli gyermekek keresztény vallású nevelést nyerjenek? Akkor igen is lehetne a zsidóság beolvadását remélni, de igy nem . . . Oly szabadelvűséget, mely a mi népünket az elzsidósodás veszélyének teszi ki — én nem helyeselhetek. Ha tehát valamely keresztény ifjút, vagy leányt szíve zsidó nő vagy ifjú felé vonz, igyekezzék azt a Krisztus hivéül megnyerni, mert egyébként tartós boldogságra aligha lehet kilátása. Különben ís az egész törvényjavaslattal várni kellett volna, mig a zsidók érthetetlen vallásukat reformálják, mint az általuk már legközelebb tervbe is vétetett s rendszerezett hitvallásuk alapján a törvényesen bevett vallásfelekezetek közé felvétetnek. Jelenleg a törvényjavaslat népünk ellenszenvével találkozik, mint azt sok helyütt kimutatták az által, hogv a felsőház visszautasító határozatára kivilágítást, örömünnepet rendeztek s több helyről — s így a mi községünkből is a felső házhoz — valláskülönbség nélkül — köszönő feliratot intéztek. Zábráh Dénes, ev. lelkész. BELFÖLD* Pilisről irják nekünk: Karácsonyi örömünnepünket nem csekély mértékben fokozta érdemteljes egyházi felügyelőnknek, Nyáry Gyula báró úrnak, értékes ajándéka. Az ő tisztelt neve régóta van már egyházunk jóltevői között első sorban bejegyezve. Tőle bírjuk a templomunk középső kupolájáról függő ékes csillárt, ő készíttetett számunkra még a mnlt évben egy díszes márvány keresztelő medenczét, most pedig jótékony szive sugallatából egy szép tűzbiztos Wertheim-féle szekrényt ajándékozott egyházunknak karácsonyi ajándékul. Mi tagadás benne sokkal szerényebbek a mi egyházaink jövedelmi forrásai, semhogy ilyetén nagyobb kiadásokkal járó szekrényre is jutna belőlök. Kisebb egyházainkban évtizedek, mondjuk évszázadok óta, a gondnok kezelése alatt lévő pénztár, s egyéb értékesebb irományok gyarló szerkezetű, gyakran már szúette, tűz és erőszak ellen épen semmi biztosságot nem nyújtó ládákban őriztetnek. Igaz, hogy sem aranyunk sem ezüstünk nincs nekünk, — de vannak gyakran pénznél is értékesebb okmányaink, melyek megérdemelnék, hogy biztos elhelyezésökről gondoskodjunk. Nálunk e hiányon segítve lett szeretett felügyelőnk jótékonysága által. Fogadja ezért hálás köszönetünket a nyilvánosság előtt is. A kegyelem istenének áldása kisérje, s nemes tettének legszebb jutalma legyen az a tudat, hogy Isten népével jót cselekedett. Vajha az ő nemes példája másokat is hasonló jótékonyságra serkentene. Szent-András. (Sopronm.) Deczember 23-án tartotta gyülekezetünk fennállásának századik ünnepét. Szombaton decz. 22-én az ünnepélyt megelőző nap délestéjén istentisztelet tartatott, melyen a lelkész Zsolt. 29, vers 11 alapján tartott egyházi bezzédet. 23-án az Epistola felolvasása után az egész templomi közönség ünnepélyesen vonult ki az ezen alkalomra már felemelt emlékkőhöz. Hol ezen alkalomra készült ének két versének elzengése után, a lelkész Zakariás 4 r. 7. verse alapján tartott beszédében leleplezte az emlékkövet, melyet a hívek a Luther-ünnepi közadakozásból emeltek. A kövön e felirat olvasható: „Itt tartatott a legelső ág. hitv. ev. istentisztelet, 1783. decz. 19. advent 4-iJc vasárnapján. Felállíttatott 1883. 1 1 Innét ismét „Ha Krisztus maga oltalma" éneklése közben visszavonult a közönség a templomba, hol a lelkész II. Királyok 12. r. 4—5. verse alapján tartott egy adakozásra buzdító beszédet. A beszéd és ima végeztével „Maradj meg kegyelmeddel" éneklése közben a hívek egyenként léptek az oltárhoz s kicsinyje nagyja, szegénye gazdaga sajátkezűleg tette le ajándokát; bejött 36 frt 10 kr. Az adakozás végeztével a lelkész lépett ismét az oltár elé, s a hálaadó ima elmondása után az ünnepély véget ért. Selmecz. A helybeli ev. nőegylet dicséretes 'szokása szerint ez idén is felállította karácsonfáját elárvult védenczei számára, még pedig ádvent 4-ik vasárnapján a délutáni órákban, a leányiskola szép új tantermében. Az elnök: Händel-Heincz Victoria, az alelnök: BernliardtSchulcz Anna, a pénztáros: Wankoivits-Bányász Lenke s több bizottsági tag elismerésre méltó buzgóságot fejtettek ki e nemes ügyben. Szép eredmény koronázta is fáradozásukat. A szószékről ismételve történt felhívás következtében gazdagon folytak be az adományok, úgy hogy számszerint huszonkét árvagyermeket ruházhattak fel, még
