Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Tankönyvkérdés a theol. akadémián

50. szám. Pozsony, 1884. évi deczember 13. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o.e. JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. — s§>£j}£3<e= Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. 8z. egyszer közölve 7 kr.. többszőr közölve 5 kr. Felelős szerkesztő : Bélyegdíj : külön 30 kr. TRSZTYÉNSZZY FERENCZ. v Tartalom: Tankönyvkérdés a theologiai akadémián. (Bognár Endre). — Vallásoktatás az állami iskolákban. (Kondoros György). — Szerény észrevételek a közoktatási költségvetés tárgyalásához. (Raplianides Vilmos). — Irodalom. — Belföld. — Külföld. — Vegyese k. Tankönyvkérdés a theologiai akadémián. Fontos tárgy, szerintem, minden legkisebb észrevétel, mely a theologiai akadémiát érinti. Úgyde erről legkevesebb ember beszél. Legfölebb az egyet, theologiai bizottság évi jelentéseiben referál. — Mi az oka? Nem vitatom. Annyival nagyobb örömöt leltem benne, mikor ez évi egyet, gyűlésünkön tapasztaltam, hogy arra is termettek férfiúink, hogy a bizottság jelentésének kapcsán egyébre is kiterjeszkedjenek, mi a theologiai akadémia felé fordítja a közfigyelmet. Ugyanis Zsilinszky Mihály a theol. bizottság jelentésének tárgyalása közben fölemlíti, „hogy a theologiai intézetből in in kerülnek ki a megkívántató készültséggel a növendékek, a minek legfőbb okát abban találja, hogy az akadémián a tanárok nem tankönyveket, hanem legtöbbnyire csak kéziratokat használnak." Hogy minő készültségű ifjak kerülnek ki a theol. intézetből, azt az évi tudósításokból mindenki megtudhatja. De ha egyáltalán áll az, hogy nem kerülnek ki a megkívántató készültséggel a növendékek, én ennek legfőbb okául nem azt tartom, mit Zsilinszky Mihály tart. Hanem "gy gondolkodom: ha nem kerülnek ki megkívántató készültséggel, akkor bizonyosan nem is lépnek oda be megkívántató eZökészültségű ifjak. Mi magában oly nagy baj, hogy azon semmiféle tan könyv sem segít. Ha még is valami segít, az a lehető legszigorúbb czenzura. A másik ok meg az lehet, hogy a kik oda mennek, mint jó előkészültségű ifjak, a theologian talán meglankadnak előbbi szép szorgalmukban? No de a tankönyvhiány lett fölhozva okul. Azért ehhez kívánok szólani tüzetesebben annyival is inkább, mert e hiányt egyelőre az egyetem is oly oknak vette, mint a minőnek azt Zs. föltüntette. Mert különben Hunfalvy részletekre is kiterjeszkedő indítványával nem teszi át a tanügyi bizottsághoz tanulmányozás végett. Mindeneknek előtte megjegyzem, hogy én ismertem tanárokat, a kiknek egyike tankönyvet használt, a másik saját kéziratát, a harmadik egészen szabadon adott elő. — És mondhatom, hogy a ki csak a tankönyvre utalta hallgatóit, mert maga is inkább csak azt forgatta, — annak az előadása (nem a tárgya) legkevésbé birt a vonzás magnesi erejével. Igy az eredmény sem lehetett kitűnő, de inkább csak középszerű, ha nem egészen gyarló. Míg ellenben a ki kéziratát veszi vezérfonalúl, nem pedig másnak tankönyvét, az évente maga is újabban meg újabban tanúi; mert dolgozik kéziratán. így tehát maga is lelkesedvén, másokat is képesebb lelkesíteni. Hogy ez így van, példát is tudnék rá mondani: Több mint 40 éve, hogy tanár az a derék és kitűnő férfiú, a ki eszemben van S ban. Mikor én még úgy szólva tűzhelyénél voltam szerencsés ismerni, s előadott egyháztörténetét és dogmatikát, — tudja az ég mióta és hányszor le volt neki irva kéziratban az egész egyháztörténet és dogmatika. És még is évről évre újra irta, újra dolgozta stúdiumait. Mert mindég volt hozzáadni, vagy belőle elvenni valója; a mint jobban, meg jobban ismerni tanulta az ifjúság szellemi szükségeit, avagy pedig tananyagát újabb kútfők tanúimányozásával időről-időre kibővítette. — És csak volt tanítványait kell megkérdezni: Érezte-e csak egy is a tankönyv hiányát? És ha még is valakiben meg volt az ösztön, nyitva állott előtte a gazdag könyvtár teli theologiai szakkönyvekkel, a jeles mester szívesen ölébe rakosgatta azokat. Olyan tanárom is volt, nem a theologián, de a gymnasiumban, ki szabadon adott elő. Soha a tanórán füzetet vagy könyvet (a történelemben) ember nem látott a kezében. Növendékei áhítattal hallgatták, és mellette (Király szerint) egy-egy „(redankenbrücke"-t följegyeztek. De még is, ki és miből tudott az 5-dik iskolában jobban és többet, ha nem a történetből ? Ismétlem tehát, hogy nem a tankönyvhiány lesz szerintem az ok, ha a theol. intézetből a megkívántató készültséggel nem kerülnek ki az ifjak. Mert hiszen egy theologus növendék még korántsem kellő készültségű, ha egy-egy tankönyv tananyagát bevágja. A kellő készültséghez sokkal több kell ennél. Hogy studiuma mellett maga is önállólag gondolkodjék, munkálkodjék, mint az a tanár, ki jól akarván tanítani, maga is tanúi. így lesz theologiai