Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Sebaldus Notnanker Magister uram és F… úr

•311 Végre annyira változott meg a világ, hogy a hit és ruha szabása, a mely Luther idejében minden jó embernek közös tulajdona vala, egy bizonyos rend Symboluma maradt. — De mégis attól tartok, hogy még más tekintetben is úgy vagy a symbolikus könyvek egyöntetűségével, mint a papok köpönyegeivel és kabátjaival. Habár amannak neve mindig orthodoxia és emezek mindig feketék, mégis mindkettőt — különösen a legközelebb elmúlt ötven év alatt, — sok kisebb, de lényeges változás ért. Tessék nekem elhinni, egy jó öreg orthodox falusi pap, a ki JBuddeus óta sem tudományosságán sem kabátján és parókáin nem változtatott semmit: mégis minden egyöntetűség mellett, a jelen kornak egyik íiatal orthodox diakonjától — a ki négy éven át nemes családoknál nevelő volt — épen úgy külömbözik a ruházatra mint a hittanra nézve." Scbaldus mosolygva szólt: „Úgy rémlik nekem mégis, mintha a papi dogmatika ifjúkorom óta többet változott volna mint a ruházat. Úgyhiszem a papok most is épen úgy öltözködnek mint negyven évvel ezelőtt: fekete kabátba, gallérba s köntösbe." „Épen úgy? Nem hiszem! Ön csak ama változást figyelte meg inkább mint emezt, a mely szerint az ember magát más hitfelektől megkülömböztetni akarja, és akkor ez az egyháztörténelem egyik részévé lett!" „Ön tréfál. Miképen befolyásolhatná a hittan a ruházatot ! Hiszen az összes protestáns egyházban úgyis egyik papiruha hasonló a másikhoz !" „Semmiesetre ! A kemény felhÖ-gallér (Wolkenkragen) Hamburgban, Braunschweigban, Boroszlóban, Lipcsében, — és a más helytt divó finom felsö-gallér (feine Ueberschlägelchen), — a holsteini s meklenburgi sziik surnmária — a szászországi és anhalti bő papi köntös, — a brandenburgi köpeny, — a bársony sapkácska, melyet a danzigi lelkész parókájára varr, — ezek mind lényeges külömbségei a papi ruházatnak, és birnak mint a világon minden dolog, kimerítő okkal — (determináló okkal, gondolá Sebaldus magánál) — még pedig legközelebb a tanban. Itt van kezemnél egy kinyomatlan kézirat „historische Versuche über Berlin" czímmel, a melyet egyik barátom velem közölt. Szeretnék Önnek egykeveset a berlini papság kalapjai s köpenyei történelméből felolvasni. Talán kitalálja Ön belőle, hogy minden rendnek beavatottjai birnak jelekkel (symbolum) a melyek közönséges ember szemeinek fel nem tűnnek." Ismét padra ültek s F. .. ur olvasott a mint következik : „Spener Fülöp Jakab, egy jószívű, becsületes ember szerény és békeszerető ama theologiai büszkeséggel és theologiai czivakodással telt korban, a ki mellőzni szeretett volna minden dogmatikai szörszálhasogatást, a ki ezeket ugyan korának geniusa szerint el nem kerülhette — de kiváló súlyt fektetett a szívek becsületességére és tisztaságára: nem törekedett ruházatával feltűnni. Tiszteletet gerjesztő ősz fejét, melyről ezüstfehér haja természetes fürtökben lógott le, egy kis sapkácska melegítette ; és bő redőjü köpenye — a tudósoknak akkor közönséges viselete, mely még ezen század (XVIII.) első negyedében minden berlini tanulónál dívott — használható fedezetül mesterkéletlenül lógott le vállai — s karjairól. Nem sokára utána a berlini papság egy részében vágy támadt a spanyol parókák, divatszerű pipere, után, melyeket jó királyunk I. Frigyes udvaránál a nemes apródok és belső titkos tanácsosok fejein láttak. Habár Frigyes Vilmos király trónraléptekor mindenki félretette a nagy parókákat — mégis még a pietistikus papok sem akarták eme, sokszor szószékről lehordott és a nők fontangjaival együtt az ördög sugalmazásából származott fejdíszt nélkülözni. Alighanem a tekintélyesség miatt; mert most, hasonlólag azon emberekhez, akik „megszélesítik az ő homlokokon való filaktériomokat és köntösöknek prémjeit meghosszabbítják" — (Máté XXIII. 5.) — szántszándékosan elkezdtek magokat ruházatokban más emberektől megkülönböztetni. Gallérjokat széles karimával látták el. Egy na^v, csak kétszer felfeléhajtott hajóskalap fedte elől és hátul fejőket; a köntösbe pedig annyira betakargatták testöket, hogy a lábaknak kevés tér maradt, a miért is annak közülök, a ki természettől nem birt nehézkességgel, nehézkes járáshoz kellett szoknia. Mivel pedig akkoriban összes lutheránus papságunk a lármázó Mayer és Neumeister hamburgi orthodoxiájától a szelid pietizmus felé hajlott, — azért az épen most festett öltözet csakhamar minden lutheránus papnak jelvényévé lett. Mert a reformáltak, közelebb állván az udvari körökhez, nem akartak — mint azok — annyira a közönséges viselettől eltérni, ők megtartották a háromszorosan felfeléhajlított kalapot és a köpenyt, — melynek sok merev redőit ők észrevétlenül kevésbítették, — a vállról levetve menésközben ildomosán balkézzel felemelték, úgy hogy szabadabban léphettek. Későbben — nagyobb kényelem kedveért — a köpenyt, melyet eddig balkézzel felemelve tartottak, egészen bal karon hordották. A lutheránusok közül, akik a reformáltak keskenyebb köpenyét és szabadabb mozgású lábait irigy szemmel nézhették, —

: legelsőbben merészkedett egy férfiú, a ki nagy dolgokban kicsiny és kis dolgokban nagyszerű, — a köpenyt teste köré takarni és szabad lábbal járni, miben : őt sokan követték. Messze vezetne elmondani : mennyi ellenmondásra talált mindegyik ilyen változás, mennyiszer következtettek a köpenyhordás különbféle módjából a tannak megváltoztatására, — és hányszor csúszott be a tanba észrevétlenül újítás, mivel az újitó a köpenyt a régi divat szerint viselte. Elég legyen. A köpenyhordás régi symbolikus tisztasága még inkább bemocskolva lett, mikor néhány kryptokahinista a köpenyt — a reformátusok módján — karra tenni merészelte, habár, hogy ne tekintessenek amazokkal azonosaknak, jobb karon hordták. Rövid idő múlva a felekezetek ezen kisebbszerű megkülönböztetése sem lett betartva. A köpönyegek (palástok) minden szabály nélkül úgy hordattak, a mint mindenkinek tetszett. És most immár egy lutheránus papot annál kevésbbé lehetett egy reformátustól az utczán megkülönböztetni, mivel épen akkor papjaink közül néhányan merészelték a tiszteletreméltó hajóskalapot, — a berlini lutheránus lelkésznek eddigi Schibolethjét — a háromszögletű kalappal felcserélni, a melyet Berlinnek minden lakosával együtt, a református papok is viseltek. Bármennyire ellenszegülésre talált is ezen intézmény,*) mégis Egyebek között egy bizonyos templomban, hol felváltva lutheránus és református prédikáczió mondatott, mindkét gyülekezet okot talált ezen újítás miatt panaszkodni. Eddig t. i. az volt a