Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Autonóm felekezeti közép-iskolák

•312 további megfenyités nélkül ment gyakorlatba át. Mert most bekövetkezett az idő, mikor a tanbeli rendetlenség és lanyhaság — amely már régóta a szivekbe lopódzott volt — a ruházaton is láthatóvá lett. — Azelőtt a lutheránusok és reformátusok a mennyire csak lehetett elkülönitették magokat egymástól; vagy — mindegyiknek symboluma körül kifejtett búzgóság következményeképen — bővebben czivakodtak egymással; nem kevésbbé — a czivakodásból folyólag — egymást szívből gyűlölték: most pedig, miután papjaik még ruházatban sem különböztek egymástól, majd nem is kérdezték, ha váljon valaki lutheránus-e, vagy református? Ezen indifferentismusnak pedig más káros hatása is volt. A papi öltözet ugyan is nagy részben elveszté symbolikus jelentőségét, egyszersmind tekintélyének jó részét is. A minden meghatározott külső jel iránti általános közönyösség miatt, a palástok mindinkább keskenyebbek, könnyebbek és rövidebbek lettek és czéltalan diszítményül szolgáltak; a parókák, melyek különben ünnepélyes díszben nyakra lógtak, vagy szelid oldalfürtök alakjában a vállakon nyugodtak, naponta világiasabb alakot nyertek, galambszárnyak, feltűzött fürtök gyanánt égnek szálltak, és végre a papok egyszerűen parókák nélkül, sőt minden hivatalos öltözet nélkül is, kék, szürke, barna kabátban jelentek meg utczán és társaságban és nem vonakodtak oly közönyös dolgok mivelésétől, a melyeket minden más feddhetetlen polgár is teljesíthet." Es most kérde F. . . úr mosolyogva: „Mit szól Ön a ruházat változásaihoz, a melyek nyilvánosan lépést tartottak a hit dolgaiban történt bizonyos változtatásokkal? ,.Azt — feleié Sebaldus nagyon komolyan — hogy ezek csak akkor válnak nevezetesekké, ha nevezetes következményeik vannak; ilyenekkel pedig csak akkor birnak, ha nyomósságot tulajdonítunk nekik. Ha valami lényegtelen dologra súlyt fektetünk, legyen az akár kabátujj akár symbölrkus könyv — úgy annak megváltoztatásából czivakodás és elkeseredettség, sőt lázadás és polgári háború is támadhat. Épen ezért — nézetem szerint — oly dolgokban, a melyek az emberek véleményeitől függnek, nem kellene túlságosan sokat körülírni vagy jelvények által meghatározni; mert ez által mellékes dolgoknak több jelentőség tulajdoníttatik, mint a mennyivel valóban birnak. A jelzett dolog a lényeges, a jel önkényszerű. Ha egy jelenkori pap Spenernek nemes gondolkodás módjával bír, úgy épen oly tiszteletre méltó lesz, akár fekete akár zöld színbe öltözködik; és minden becsületes ember, a ki a mennyire tőle telik, erényesen cselekszik: tiszteletet érdemel, akár szabadelvűén gondolkodik, akár symbolumhoz köti magát. Ha nem csalatkozom abban, a mit az igazság jeleül ismerek: úgy hinnem kell, hogy az Isten maga bennünket gondolkodásmódunk és nem szemlélődésünk szerint fog megítélni; hogy ő mindenki iránt kegyelmes leend, a ki annyi jót tesz, a mennyit tenni tud és senkit sem fog elkárhoztatni azért, mivel az a symb. könyveket — a melyeszokás, hogy a szónok, mielőtt sekrestyébe lépett volua, kalapját annak ajtaja mellé akasztotta, a miből a hallgatók mindjárt tudhatták, melyik felekezeten van a sor. Miután a kalap a maga symbolikus erejet elvesztette, a tévútra vezetett hívek nem tudták j semmi jel után megkülönböztetni: hogy a prédikáczió, melyet hall- I gatnak, lutheránus-e vagy református? ket valamely hatalmas párt zsinórmértékül megállapítani törekedett — vagy fel nem foghatta, vagy helybenhagyni nem tudta." W. K. BELFÖLD. Az autonom felekezeti középiskolák. Az érettségi vizsgálatok 1884-ben. Minapában a kormány félhivatalos lapja a „Nemzet" e czím alatt egy hosszabb czikksorozatot közölt. írója ismeretlen de hangjából, s összeköttetéseiből gyanítanunk lehet, hogy a magasabb u. n. irányadó körök tekintélyes tagja. Különösen bizalmas lábon áll a vallás- és közoktatásügyi ministerrel, aki is egyenesen rendelkezésére bocsátotta az ez évi érettségi vizsgálatainkhoz kirendelt kormány képviselők jelentéseit, hogy — úgymond — a maga s esetleg az érdeklődő közönség számára összeállíthassa azokból az emiitett vizsgák képét s az eredmények szorgos megfigyelése által tanulságokat vonjon le arra nézve : „minő hatással volt a középiskolai törvény egy rövid év alatt is a felekezeti középiskolákra s mit lehet attól várni jövőre is ezen intézetekre" A czikkiró közleményeinek ez eszélyesen megokolt öszszeállitása amily érthető önmagában — nyilvánosságra bocsátása ép oly korai s jelen alakjában érthetetlen is. Annak, hogy szeret tanügyünkkel foglalkozni, sőt fáradságot vesz arra is, hogy épen a mi intézeteinkről alkosson magának képet — csak örülünk, de hogy ő legyen az, aki — hogy is mondjuk csak — ugy kéz alatt, de azért nagy hűhóval első adja tudtunkra, miszerint ami iskoláink egészben nem érnek semmit s ha részben valamit mégis érnek, hát okát keresd az 1883. évi XXX. tÖrvényczikkben és a budapesti tanárképző és gyakorló iskolában: ennek — bár az érdeklődő közönség körébe tartozunk — bizony egy cseppet sem tudunk örülni. Az autonom felekezeti középiskolák, melyek pedig vallomása szerint „országos középoktatásunk tetemes részét képviselik" — méltán megvárhatták volna, hogy ne a „Nemzet" adja be nekik a keserű orvosságot, bár aranyos kanálban. Még hivatalos értesülést sem nyertünk az illetékes forumtói, még úgyszólván véglegesen s teljesen el sincsenek intézve az érettségi vizsgálatra vonatkozó ügyek — javallásnak avagy rosszalásnak hire sincs s már a nyilvánosság elé hurczolnak s pellengérre állítják nemcsak egyes intézeteinket hanem egyes tanárainkat is. Hanem hát áldozat kellett s áldozatra legalkalmasabbak — a protestánsok. A közvélemény megnyugtatása (?) végett bekellett frisstibe bizonyítani, hogy az uj középiskolai törvény mekkora áldás a hazán; — ime! csak egy évi hatás s már is mekkora haladás még az autonom felekezeti középiskolákban is. Ám jó ! A bajok, bajok — gyógyításra várnak s nálunk baj van elég. De kérdem osztó igazság-e az, ha egyik beteg nyomorúságait világgá kürtöljük a másikról pedig — nagy bölcsen hallgatunk ? Érettségi vizsgákat nemcsak nálunk tettek, — tettek az államnál, tettek a római katholikusoknál. Hát azoknak képét nem találta idő- és alkalomszerűnek a minister úr czikkirónk által megalkottatni. Hadd láttuk volna az árny mellett a fényt is, legalább hazafiúi aggo| dalmainkat részben eloszlatná a tudat, hogy mégis vannak I középiskolák, melyek az állami s római kath. felekezeti ! ellenőrzés üdvös hatása folytán a kor színvonalán állanak