Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Hont-vármegye

166 Felolvastatott az 1883-ik év aprilis-hó 27-én és ugyan­azon évi szeptember-hó 13-án tartott gyűlések jegyző­könyvének 12 pontja. — Mely határozatok minden észre­vétel nélkül helyben hagyattak s hitelesíttettek. Tárgyalás alá került a hosszufalusi ág. ev. egyház papi üresedés ideje alatti pénz-, földek-, kaszálokjövedel­mének megállapítása s hováforditása. Erre nézve helyben­hagyó véleménynyel fogadtatott el a föesperes úr előter­jesztése, miszerint: ama javadalmak egyharmada az öz­vegyet, kétharmada pedig az új lelkészt illeti. A „Honterus-emlék" alapjának mikénti gyarapítása kezelése tárgy altatván : tudomásul vétetett. — Nt. Haupt Frigyes, föesperes úr német nyelven — meleg szavakban üdvözölte Horváth László újfalusi lelkész urat, s elfoglalt papi új állomására neki szerencsét, sikert, áldást kivánt. Nevezett meghatottsággal fogadta az üdvözletet, és hiva­tását mélyen átérezve — komoly szavakban fejezte ki magyarul — azon irányelveket, melyek alapján papi kötel­meinek igyekezik minél inkább megfelelni. Föesperes elnök úr nagy munkával és szorgalommal kidolgozott statisztikai adatokat olvasott fel németül — a brassói egyházmegye utóbbi évtizede életéből. A szász hit­felek köréből 10 évet, a magyarokébői pedig 7 évet karolt fel. Hihetőleg ezen évkülömbségből eredt a 26 ezer szász, és a csak 16 ezer magyar lélekszám konstatálása. Mit egyébiránt ő maga sem tartott — felfejtett indokainál fogva ;— teljesen kifogástalannak. Más vélemény szerint az egyházmegyei népesség igy áll : van 24 ezer szász, és 18 ezer ág. ev. magyar a 10 falusi és az egy brassói hit­községben; mit az 1851-beli kimutatás is, összehasonlítva az adatokat — inkább megerősít. Különben a minden irányból feltüntetett számokból határozottan kitűnik, hogy a szászok fogynak, a magya­rok pedig szaporodnak! Eszmecserére adott alkalmat a szász hitközségekben húsvéttól pünköstig gyakorlatban levő hit- és erkölcstani katechizacziókon az ifjúságnak kellő számbani meg nem jelenése és részvétlensége. E tárgyban Sindel Ferencz lel­kész úr kéretett fel, hogy a lelkészektől hitközségenkint vegye át az idevonatkozó adatokat, hogy ez ügyben gyö­keres intézkedések tétessenek — a nemes czél elérhetése, vagy inkább reformok életbeléptetése iránt. Meschendorf er József lelkész úr ajánlatára kérdésül tűzetik ki az úrvacsora mikénti kiosztása a lelkészeket, káplánokat, tanítókat illetőleg. E tárgyban a szász lelké­szek, mivel mindegyike káplánnal, sőt káplánokkal rendel­kezik : előbb a rendes lelkészek — a káplánok által; az­után a káplánok és tanítók részesültek — az előbbeniek által — a sz. vacsorában — évente egyszer. Két magyar lelkész ugyanígy cselekedett, de a többi, mivel káplánjuk nincs — maguk osztanak maguknak úrvacsorát. Ez utóbbi mód nem helyeseltetett; de ennek ellenében felmerült azon nézet is, hogy mivel másképen nem lehet — inkább oszsza ki a lelkész magának is a szentségeket, mintsem hogy a kitközség tagjai egyik évben se lássák a lelkészt úrvacso­rával élni. Főtisztelendő Dr. Teutsch György püspök úr a káp­talannak egyik 1769-bőli jegyzőkönyvét kéri. A kérdéses jegyzőkönyv a levéltárban nem található. Az egyházmegyei föesperes úr felhívja a lelkészek figyelmét, hogy a házassági perek beterjesztésénél a szük­séges születési, esketési s egyéb mellékleteket: az anya­könyv egész tartalma alapján — szabályszerű nyomtatott iveken, a megállapított rovatok szerint kitöltve terjeszszék be. Mely — felhívás — ahoz tartás végett tudomásul vétetett. Elnök jelenti, hogy Luther Márton négyszázados szü­letése emlékéből keletkezett s nála elárusitás végett letett német nyomtatványokból még sok a feles példány. A lel­készek felhivatnak azoknak átvételére. Több tárgy nem lévén : a gyűlés véget ért. Fejér Gyula, piirkereczi ev. leik. Hontvármegye, szitnaaljai járás. (A feltámadás, luthe­rani capiuntur, kivonat a körlelkészi jelentésből.) Köszön­jük a bókot, melyet Pozsonyból N.-Hontba lapjának f. é. 14. számában nekünk papoknak küldeni kegyeskedett. Ta­vaszi idényre olyan szabású az, mint ama apostoli szó: eyeiQs (Efez. V, 14). — Csakugyan szokatlanul korán be­köszönt a tavaszi idő nálunk is. Hanem a tavaszt a tél, a halál képe, és a húsvétét nagypéntek, a nagy halott ünnepe szokta megelőzni. Ez a természet rendje. Diasporámban nagypénteken volt három hívem a gyászravatalom. Hogy homályos ne legyek, el­mondom a tényt úgy, amint történt összefüggésben. Zöld csütörtök előtti szerdán egyik filiára egy beteghez menvén, az úton jelentették nekem, hogy egy másik filián meghalt az egyházfi és egy öreg özvegynő. Haza jővén, a teme­tést, mivel zöld csütörtökön konfirmáczió volt, nagypénteki délutánra határoztam. Zöld csütörtökön reggel már a szer­dán meggyónt atyának halálát is jelentették, aki szintén nagypénteken délután, mivel délelőtt passió olvasás, nagy gyónás és prédikáczió tartatott, volt eltemetendő. De ugyancsak ekkor néhány perczczel későbben a két halott hitközségéből azon pótjelentések jöttek, hogy a róm. katho­likusokkal közös harangok be vannak kötve, az illetők harangozás nélkül halottaikat semmi szín alatt eltakarítani nem engedik, a róm. kath. plébános pedig oda nyilatkozott, hogy a harangokat, ha „császár is meghalna", feloldozni nem engedi. Tehát mit tevő valék, a két temetést szom­batra kellett elhalasztani. Elindultunk szombaton reggel a két temetésre. Es mi történt? Már tizenegy óra volt, még sem engedett harangozni az állami tanítónő. Míg végre erélyesebb fellépésre a harangokat megeresztették és teme­tésre mentünk. De itt is egy másik malheur várt. Meg­állapodás szerint a két halottat egy csűr alatt, mert templom nincsen, egy füst alatt egy prédikáczió és paren­táczióval és egy valedikczióval kellett elvégezni. Hanem a gyászolók nagyon kértek, hogy a funkcziók külön tar­tassanak. En a kérésnek engedtem, hanem a tanító az egybefoglalt valedikcziót hamarjában elosztani nem birván, irónával füle mögött vakarózni kezdett és nolle velle a két halotti beszéd és parentácziók után a gyászszertartást, mely három óra hosszat tartott, valedikcziójával bevégezte. A szomorú tapasztalat ebből az, hogy a két holttestet szerdai reggeltől szombat délutánig eltemetlenül kellett hagyni, azonfelül pedig a lutherani capiantur travestirozva nem csak ismétlődött, de a lekötött harangokkal az evang. egyház tana is az egyházi renddel a temetések körül kötő­fékkal megkötözve, akadályoz'va volt. Bizony a keresztyén-

Next

/
Oldalképek
Tartalom