Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Hont-vármegye

166 Felolvastatott az 1883-ik év aprilis-hó 27-én és ugyanazon évi szeptember-hó 13-án tartott gyűlések jegyzőkönyvének 12 pontja. — Mely határozatok minden észrevétel nélkül helyben hagyattak s hitelesíttettek. Tárgyalás alá került a hosszufalusi ág. ev. egyház papi üresedés ideje alatti pénz-, földek-, kaszálokjövedelmének megállapítása s hováforditása. Erre nézve helybenhagyó véleménynyel fogadtatott el a föesperes úr előterjesztése, miszerint: ama javadalmak egyharmada az özvegyet, kétharmada pedig az új lelkészt illeti. A „Honterus-emlék" alapjának mikénti gyarapítása kezelése tárgy altatván : tudomásul vétetett. — Nt. Haupt Frigyes, föesperes úr német nyelven — meleg szavakban üdvözölte Horváth László újfalusi lelkész urat, s elfoglalt papi új állomására neki szerencsét, sikert, áldást kivánt. Nevezett meghatottsággal fogadta az üdvözletet, és hivatását mélyen átérezve — komoly szavakban fejezte ki magyarul — azon irányelveket, melyek alapján papi kötelmeinek igyekezik minél inkább megfelelni. Föesperes elnök úr nagy munkával és szorgalommal kidolgozott statisztikai adatokat olvasott fel németül — a brassói egyházmegye utóbbi évtizede életéből. A szász hitfelek köréből 10 évet, a magyarokébői pedig 7 évet karolt fel. Hihetőleg ezen évkülömbségből eredt a 26 ezer szász, és a csak 16 ezer magyar lélekszám konstatálása. Mit egyébiránt ő maga sem tartott — felfejtett indokainál fogva ;— teljesen kifogástalannak. Más vélemény szerint az egyházmegyei népesség igy áll : van 24 ezer szász, és 18 ezer ág. ev. magyar a 10 falusi és az egy brassói hitközségben; mit az 1851-beli kimutatás is, összehasonlítva az adatokat — inkább megerősít. Különben a minden irányból feltüntetett számokból határozottan kitűnik, hogy a szászok fogynak, a magyarok pedig szaporodnak! Eszmecserére adott alkalmat a szász hitközségekben húsvéttól pünköstig gyakorlatban levő hit- és erkölcstani katechizacziókon az ifjúságnak kellő számbani meg nem jelenése és részvétlensége. E tárgyban Sindel Ferencz lelkész úr kéretett fel, hogy a lelkészektől hitközségenkint vegye át az idevonatkozó adatokat, hogy ez ügyben gyökeres intézkedések tétessenek — a nemes czél elérhetése, vagy inkább reformok életbeléptetése iránt. Meschendorf er József lelkész úr ajánlatára kérdésül tűzetik ki az úrvacsora mikénti kiosztása a lelkészeket, káplánokat, tanítókat illetőleg. E tárgyban a szász lelkészek, mivel mindegyike káplánnal, sőt káplánokkal rendelkezik : előbb a rendes lelkészek — a káplánok által; azután a káplánok és tanítók részesültek — az előbbeniek által — a sz. vacsorában — évente egyszer. Két magyar lelkész ugyanígy cselekedett, de a többi, mivel káplánjuk nincs — maguk osztanak maguknak úrvacsorát. Ez utóbbi mód nem helyeseltetett; de ennek ellenében felmerült azon nézet is, hogy mivel másképen nem lehet — inkább oszsza ki a lelkész magának is a szentségeket, mintsem hogy a kitközség tagjai egyik évben se lássák a lelkészt úrvacsorával élni. Főtisztelendő Dr. Teutsch György püspök úr a káptalannak egyik 1769-bőli jegyzőkönyvét kéri. A kérdéses jegyzőkönyv a levéltárban nem található. Az egyházmegyei föesperes úr felhívja a lelkészek figyelmét, hogy a házassági perek beterjesztésénél a szükséges születési, esketési s egyéb mellékleteket: az anyakönyv egész tartalma alapján — szabályszerű nyomtatott iveken, a megállapított rovatok szerint kitöltve terjeszszék be. Mely — felhívás — ahoz tartás végett tudomásul vétetett. Elnök jelenti, hogy Luther Márton négyszázados születése emlékéből keletkezett s nála elárusitás végett letett német nyomtatványokból még sok a feles példány. A lelkészek felhivatnak azoknak átvételére. Több tárgy nem lévén : a gyűlés véget ért. Fejér Gyula, piirkereczi ev. leik. Hontvármegye, szitnaaljai járás. (A feltámadás, lutherani capiuntur, kivonat a körlelkészi jelentésből.) Köszönjük a bókot, melyet Pozsonyból N.-Hontba lapjának f. é. 14. számában nekünk papoknak küldeni kegyeskedett. Tavaszi idényre olyan szabású az, mint ama apostoli szó: eyeiQs (Efez. V, 14). — Csakugyan szokatlanul korán beköszönt a tavaszi idő nálunk is. Hanem a tavaszt a tél, a halál képe, és a húsvétét nagypéntek, a nagy halott ünnepe szokta megelőzni. Ez a természet rendje. Diasporámban nagypénteken volt három hívem a gyászravatalom. Hogy homályos ne legyek, elmondom a tényt úgy, amint történt összefüggésben. Zöld csütörtök előtti szerdán egyik filiára egy beteghez menvén, az úton jelentették nekem, hogy egy másik filián meghalt az egyházfi és egy öreg özvegynő. Haza jővén, a temetést, mivel zöld csütörtökön konfirmáczió volt, nagypénteki délutánra határoztam. Zöld csütörtökön reggel már a szerdán meggyónt atyának halálát is jelentették, aki szintén nagypénteken délután, mivel délelőtt passió olvasás, nagy gyónás és prédikáczió tartatott, volt eltemetendő. De ugyancsak ekkor néhány perczczel későbben a két halott hitközségéből azon pótjelentések jöttek, hogy a róm. katholikusokkal közös harangok be vannak kötve, az illetők harangozás nélkül halottaikat semmi szín alatt eltakarítani nem engedik, a róm. kath. plébános pedig oda nyilatkozott, hogy a harangokat, ha „császár is meghalna", feloldozni nem engedi. Tehát mit tevő valék, a két temetést szombatra kellett elhalasztani. Elindultunk szombaton reggel a két temetésre. Es mi történt? Már tizenegy óra volt, még sem engedett harangozni az állami tanítónő. Míg végre erélyesebb fellépésre a harangokat megeresztették és temetésre mentünk. De itt is egy másik malheur várt. Megállapodás szerint a két halottat egy csűr alatt, mert templom nincsen, egy füst alatt egy prédikáczió és parentáczióval és egy valedikczióval kellett elvégezni. Hanem a gyászolók nagyon kértek, hogy a funkcziók külön tartassanak. En a kérésnek engedtem, hanem a tanító az egybefoglalt valedikcziót hamarjában elosztani nem birván, irónával füle mögött vakarózni kezdett és nolle velle a két halotti beszéd és parentácziók után a gyászszertartást, mely három óra hosszat tartott, valedikcziójával bevégezte. A szomorú tapasztalat ebből az, hogy a két holttestet szerdai reggeltől szombat délutánig eltemetlenül kellett hagyni, azonfelül pedig a lutherani capiantur travestirozva nem csak ismétlődött, de a lekötött harangokkal az evang. egyház tana is az egyházi renddel a temetések körül kötőfékkal megkötözve, akadályoz'va volt. Bizony a keresztyén-