Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Hont-vármegye

167 ség a maga fenségéből mit sem veszítene, ha ilyesféle ad iapboron miatt erőszakoskodások a vallásjogegyenlőség szabadelvű korszakában nem történnének. Csak az evan­gyéliomi hitnek betudandó az itteni ev. hívek azon önmeg­tagadása, mely szerint ezek a róm. kath. ünnepeken még a mezei munkától is, a béke kedvéért, tartózkodnak. Épen a népiskolák zárvizsgáiról jövök. Feljegyzek még körlelkészi jelentésemből néhány közérdekű adatot. Hat zárvizsgán 446 növendéket vizsgáltam meg, ezek között volt r. kath. vallású 5, zsidó vallású 4, a többi ág. hitv. evangelikus. Valamennyi iskolában az olvasás magyar és tót nyelven jó és folyékony. Egy vizsgán az első- és másodéves tanulók, agg mesterüket mint atyjukat körülvéve, az olvasásnál valósággal versenyeztek nagy örömünkre. Az irás jó, kevés kivétellel csínos is. A természeti tudományokban meglátszott a haladás, külö-*" nősen ahol azon czélra készült ábrák, képek és minták kéznél vannak. Az iskolák mindenütt felszerelve és jó karban vannak. A tanítók mindnyájan oklevelesek. Hanem észlelhetők némi fogyatkozások is, melyek legnagyobbika az, hogy az értelem gyakorlására, a jellem képzésére elég gond nem fordíttatik — non scholae sed vitae, — nem csak tanítani, hanem nevelni is kell. A tanító példájával tanít és nevel. Különösen hogy az angol Wellingtonnal németül fejezzem ki magamat, vallás nélkül nevelünk „die schlauen Teufeln." Raphanides Vilmos, körlelkész. KÜLFÖLD. Ausztria. — Egy házasság érvénytelenítése. N. római kath. plébános, ki 1861-ben felszenteltetett, 1875-ben a papi rendből kilépett, 1878-ban áttért az ág. h. ev. egy­házba s a következő évben 1879-ben házasságra lépett egy, az ó-kath. hitközséghez tartozó nővel. — E házasság ellen az illető hatóság fel nem szólalt, hanem csak 1883-ban, tehát négy év múlva történt feljelentés következtében látta szükségesnek, hogy e házasságkötés ellen pert indítson, a minek eredménye volt: hogy e házasság, 1883. évi augusz­tus-hó 2-án kelt rendelettel érvénytelennek lőn nyilvánítva. N. a legfelsőbb bíróság elé terjesztette ügyét hivatkozva az államtörvény IV-ik ezikkére, melyben mindenkinek hit­s lelkiismereti szabadsága biztosítva van, hivatkozott to­vábbá az 1868-iki felekezeti törvényre, — melyben a róm. kath. lelkészekre vonatkozó törvény, mely szerint nem lép­hetnek házasságra — eltöröltetett. A legfőbb bíróság el­vetette e felebbezést a következő felette érdekes érveléssel: „Papoknál a házassági akadály azon körülményben rejlik, hogy azon személy, amely házasságra lépni szándékozik, már felszenteltetett, vagy pedig valamely szerzetben a nőt­lenség fogadalmát letette, de semmi esetre sem azon körül­ményben, hogy váljon az illető személy tényleg pap-e még vagy szerzetes, mivel a papi öltönynek levetése s önkényes kinyilatkoztatása a róm. kath. egyházból való kilépésnek nem szüntetheti meg ezen akadályt. Ezen házassági akadály a róm. kath. egyház alap­elvén nyugszik, és a polgári törvényhozás által nem befolyásolható. A nyilvános jog tételei között felvett házassági akadály szerint az osztrák állampolgár, ki pap­nak szenteltetett, erkölcsi tekintetben képtelennek nyilvá­níttatik, hogy házasságra lépjen. Ily házasságok törvény­telen volta által eleje vétetik ama zavaroknak, melyek be­következhetnének, ha az illető apostata nősülése után ismét visszatérne a róm. kath. egyházba." Németország. — Greifswald, május-hó 9-én. — Ha az ember valami szokatlant, meglepőt lát, első pillanatra csu­dálkozásának ad kifejezést; az értelem helyett az érzelem lép előtérbe s az ember ítél a nélkül, hogy számot tudna adni arról, vájjon helyesen s az igazságnak megfelelően itélt- e. Csak később s lassanként szorul vissza az érzelem, s helyét az elfogulatlan hideg értelem foglalja el, mely latba veti s kutatja az előbb felébredt s most már más színezetű érzelmek okát. Félévi itt-tartózkodásom után az itteni rendezett társadalmi viszonyok s vallás-erkölcsi élet látása folytán bennem keletkezett érzelmek helyét a re­flexió foglalja el s azon mondhatnám öntudatlanul bántó érzés, miért nincs ez minálunk is így! Előttünk, magyar protestánsok előtt eléggé ismeretesek a német társadalmi vi­szonyok s a vallás-erkölcsi élet s igen merésznek találnám azt, a ki a németországi vallás-erkölcsi életről e lap olva­sóinak valami újat akarna adni. — Mind a mellett északi Németország kevésbé ismeretes s Pommeraniának, Porosz­ország e tiszta luth. tartományának viszonyai bizonyára eléggé ismeretlenek; pedig sok szép s megkapó jelét látjuk itt a tiszta keresztyén életnek s áldásosán működő szere­tetnek, úgy hogy sok tekintetben példányképül szolgálhat a prot. szellemű keresztyén életnek. — Jóllehet Pommerania több helyét meglátogattam, még sem mondhatom, hogy ismerem viszonyait s következés­képen nem jellemezhetem az egész tartomány vallás-erkölcsi életét. A mennyiben azonban Greifswald, egyeteménél fogva a szellemi élet központja, a melyből a vidék inditást, lük­tető tápot nyer, annyiban e városnak viszonyaiból lehet biztos következtetést vonnunk az egész tartomány vallás­erkölcsi életére, társadalmi viszonyaira. Hogy mily nagy a keresztyén szeretet, annak meg­mutatására szolgálnak az intézetek, melyek a lakosság filléreiből, önkénytes adakozásaiból s hagyományokból ve­szik fentartó szükségleteiket. Van a városnak csinos árvaháza, melyben a város polgárainak elhagyatott szegény árvái kapják neveltetésü­ket; kis leányok menháza, a melyben 10 s több éves oly leányok nyernek gondozást, a kik lustaságuk s rendetlen­ségük miatt nem kaphatnak sehol helyet; — az intézetben 4—5 diakonissza vezetése alatt tanulnak rendet, munkát, szorgalmat s ha javultak és biztos remény van arra, hogy rendes életet fognak élni, kiadatnak azolgálatba. Igen szép hivatása van az „evang. egyletének, mely több gyermek­kel biró elhagyatott Özvegy-nőket, esetleg férjeket kenyér­rel, burgonyával s ruhaneművel segélyez; a segélyezés történik azon esetben is, ha pl. a férfi elhagyja nejét s gyermekeit és nem gondoskodik ellátásukról, vagy ha a férfi iszákossága miatt elhanyagolja családját. A „nőegylet­szegény gyermek-ágyas nőket lát el 14 napig, nekik való étellel, s a kis csecsemőket ruhával. Ez intézeteken kívül van még a városnak egy lelenczháza és 4, öreg asszonyo­kat, férfiakat, gyermek nélküli öreg házaspárokat eltart, intezete, melyek azonban csak bizonyos összeg lehzetese mellett fogatatnaü be. Ez intézetek ugyanis biztosító intézmények s a KI felvétetni akar az általa óhajtott ellátás minőségéhez te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom