Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Nyilt kérdés Szeberényi Lajoshoz. Stettner Gy

146 Istennek, ki megengedte nekünk azt, Hogy ezen szentély, ezen hivatás gyarló papjai, gyarló munkásai lehetünk. így felfogva a tanulmányozást, az igenis szinte a véges szellemnek a végtelennel való érintkezése; igy tanulmányozva istentiszteletet végezünk. De igy tanulmányozva távol vagyunk minden elbizakodástól, minden önhittségtől; sőt ellenkezőleg a szerénység és az alázat jellemez bennünket minden határozattság és állhatatosságunk mellett, mert tudjuk azt, hogy mire jutottunk, arra Isten kegyelme által jutottunk el, s hogy azzal, amit Isten bizott reánk, hűen és bátran sáfárkodni szent kötelességünk. Szerénységre és alázatra azonban azért is vagyunk utalva, mivel munkásságunk eredménye, — az összszellem fejlődése szempontjából vizsgálva — ép ezen szellem behatása alatt lett azá, ami: egy csekély lánczszemmé vagy annak csak részecsévé; s hogy mind azon egyének, kik ezen összszellem fejlődéséből kilépve magukat eredetiedül állították oda, valóban többnyire Kirkegard szava szerint „eredetiekül születtek másolatokként halnak meg". * •seEbben áll felvilágosításom. Bírálóm álláspontját nem bíráltam, nem kívántam ezt tenni. 0 felvilágosítást kért, s én beszédemhez — ha ugy tetszik — egy tán túlságos bő commentárt irtam. Bocsásson meg ezért a szíves olvasó! Arról azonban biztosithatom a tisztelt olvasót, hogy én ép azon sajátos hivatási érzetem alapján, amely engemet a kathedrához köt, s melynek alapján én — amennyire philosophiai tanszékem azt megengedi — Schleiermacheri értelemben*) „theologus"-nak igen, — de klerikusnak nem tudom magamat; — mindennemű ujsági polémiától távol tartom magamat s jelenjék meg ezen felvilágosítás után bárkitől, bárminemű szellemben tartott czikk vagy megjegyzés : én arra felelni nem fogok. Másrészt azonban biztosithatom szinte a tisztelt olvasót, hogy az én otthonomban, az én kathedrámon kedves theol. hallgatóim előtt, — amennyire ismét tanszékem arra alkalmat adand — a vallás eszméjét ugy, amint az gyarló erőmtől kitelik — megkedveltetni, azért lelkesülést költeni szoros, — protestáns egyházamtól reám bizott köteleségemnek fogom tartani. Ep tudományos intézeten — ha valahol — ugy itt szükséges tudományi alapon az eszményt feltüntetni. Ha itt nem nyerjük az eszményt: az élet azt csak ritkán nyújtja, sőt sajnos, ellenkezőleg még azon kissebb vagy nagyobb tökétől is megfoszt, amelylyel abba leszállottunk. Hogy az eszményt mikép kell az életbe átplántálni: ezen eszközökről gondoskodik a klerikus. Kiki elégedjék meg azon kegyelmi ajándékkal, amely neki adatott. Nem fejezhetem be soraimat anélkül, hogy bírálómnak köszönetet ne mondjak, hogy zárbeszédemben ép azt ismerte el, ami reám nézve a leglényegesebb azt, hogy „a zárbeszéd egészén az ideálismus, melylyel tökéletesen egyetért átvonul;" s továbbá azon reményem kifejezése nélkül, hogy immár eme felvilágosítás után zárbeszédemet újra elolvasva, talán mégis talál egyes részeket és állításokat, melyekkel mégis megtud egyezni. Isten velünk! Schneller István, a theol. akadémia r. tanára. *) Schi. Kurze Darstellung des theologischen Studiums. Berlin 1830. 10. Nyilt kérdés tiszt. Szeberényi Lajos úrhoz. Az „ev. egyház és iskola" f. évi, 16. számában az a merész állítás foglaltatik, hogy •„a sokak által imádott baptista jezsuita Spurgeon komisz hazugságnak nevezte el a gyermekkeresztelést" Ezen állításra nézve bátor volnék kérdezni: 1. Váljon Sz. ur Spurgeont széleskörű irodalmi és áldásdús gyakorlati működésének ismerete alapján nevezi-e baptista jezsuitának? vagy pedig maga nem járván utána a dolognak, csak mások után mond Ítéletet oly férfiú felett, a kit sokan bizonyosan nem azért tisztelnek, mivel őt vagy épen nem ismernék, vagy pedig jezsuitának ismerték volna. 2. Ha Sz. ur saját tanulmányaira alapítja ítéletét, mutatná ki mások előtt is, mi oknál fogva lehetett Spurgeont baptista jezsuitának neveznie? 3. Hol található Spurgeon műveiben az az állítás, mely szerint a gyermekkeresztel és „komisz hazugság" volna ? Stettner Gyula, ev. lelkész. Egyházközségi vagyon biztosítása. E lapoknak f. é. első száma „Vegyesek" rovatában három kérdés tüzetett ki megvitatásúl, melyeknek megvitatása az érdeklődők nagybecsű figyelmébe ajánltatott. Nagyon helyesen volt ott megjegyezve, hogy azok a gyakorlati életbe mélyen vágó kérdések. Három hónap multával ugyan-e lapok 12-dik számában jelent meg egy czikk, melynek tartalma ugyan a fent említett három kérdésre reflektál, de csak egyre ád határozott választ. Ezen czikket a pestmegyei főesperes úr írta, tehát papi felfogás és fejtegetés. Engedje meg ennélfogva nagytiszteletű szerkesztő úr, hogy mi is a kérdéses ügyben egyházközségi véleményünket sine ira et studio egészen őszintén elmondhassuk. — Teszszük ezt pedig úgy, hogy nem felelünk kényünk-kedvünk szerint csak egy kérdésre, hanem úgy, hogy mind a három kérdésnek részletes fejtegetésébe bocsátkozunk, mert nem akarunk az ismert latin közmondás szerint eljárni: „ex omnibus aliquid, ex toto nihil." Az említett három kérdés elseje azt kérdi: Ki az egyházi vagyon tulajdonosa? — Erre a nagy tiszteletű pestmegyei főesperes úr nagyon röviden azt mondja, hogy az egyházi községek épületei közvagyont képeznek. Ez igen helyes felelet, mi is osztjuk. Közvagyon az, de soha országos, illetőleg egyetemes vagyon. — S ebben fekszik a dolog bibéje. Mert az csak minden kétségenkívüli dolog, hogy egyházközségi vagyon csak nem képezhet országos vagy egyetemes vagyont, mert akkor nem volna egyházközségi. A nagytiszteletű czikkező úr is elismeri ezt nolensvolens, mikor azt mondja, hogy a közvagyonért mindkét tényező a birtokos is és az ellenőrző hatóság is, felelős. — Hát már most azt kérdezzük, ki az a birtokos és ki az ellenőrző hatóság? A nagytiszteletű pestmegyei főesperes úr azt állította, hogy az egyházközségi épületek közvagyont képeznek, de azért nem az egyházközség a birtokosa, hanem az összes egyház, az egyetem. Ha úgy van, ki akkor az ellenőrző hatóság? A birtokos és az ellenőrző hatóság csak nem lehet egy és ugyanazon tényező. Ezt nézetünk szerint csakis egy jogcsavaró és álokoskodó állíthatja, de