Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - Cikkek - Nyilt kérdés Szeberényi Lajoshoz. Stettner Gy
147 igazságszerető és jogérzetes egyén nem. Mert ha az egyházközségi tagok egyházközségi épületeiket maguk építették és tartják fenn, már akkor ki volna más ezen vagyonnak birtokosa, mint az egyházközség? — Hiszen ilyen egyházközség csak nem került per transactionem et cessionem épületeinek jogos birtokába? Ha pedig az egyházközségi vagyon általános közvagyont képez, akkor vegyünk a gazdag pesti, csabai, pozsonyi vagy soproni egyházközségi közvagyonból és adjunk belőle egy élet-halállal küzdő szegény egyházközségnek. Ezen eljárás pedig nem volna más, mint a kommunizmusnak kezdete. Erre pedig azt hiszszük, hogy nincs hivatva az evang. egyház. Tehát az egyházközségi épületek, az egyházközségi vagyonnak egy részét képezik 8 miután ezen épületek az evang. egyházközségnek nemcsak birtoka, hanem tulajdona is, úgy ezen épületek tulajdonosa se lehet más, mint az egyházközség. Ha pedig az egyházközség vagyonát az ország- vagy egyetemtől nyerte, akkor igenis ezen vagyonnak csak élvezője, nem birtokosa. Ez aztán igenis különös tulajdonjogi felfogás volna. Az egyházközség épületeinek jogos és törvényes birtokosa és tulajdonosa egyedül az egyházközség és ennek nevére vannak azok a telekkönyvben beirva. nem pedig az országos illetőleg egyetemes egyház nevére. S hogy az úgy van, a nagytiszteletű pestmegyei főesperes úr is elismeri czikkének czímével, mely így hangzik : egyházközségi vagyon biztosítása. Tehát nézete szerint mégis csak létezik egyházközségi vagyon, mely nem képez országos illetőleg egyetemes vagyont. A második kérdésre: „ Milyen viszonyban van az esperesség az egyházközség vagyonához, tulajdonosi, vagy pedig csak felügyelői viszonyban? u már nagyon könnyű a felelet. Az esperesség soha nem vindikálhatja magának a tulajdonosi, hanem csupán csak a felügyelői vagy ellenőrzői jogot. — Ezt elismerjük mindenkor, és készek is vagyunk mindig az esperességnek az egyházközségi vagyonról elszámolni. — De viszont az esperesség is éljen ezen felügyelői vagy ellenőrzői jogával úgy, hogy ne terjesztessenek oly hírek, melyek szerint pl. az x- y-egyházközségben ilyen vagy olyan összeget elsikkasztottak volna. Ez lehetetlen, ha az esperesség ez ügyben felügyelői vagy ellenőrzői jogát mindenkor, mindenütt, mindenki ellen egyaránt gyakorolja. — Tehát az egyházközség a birtokos és tulajdonos, az esperesség pedig a jogos és törvényes, általunk mindig elismert felügyelői és ellenőrzői tényező. így felfogván a dolgot, áttérünk a harmadik kérdésre: „ Hozhat-e az esperességi gyűlés oly határozatot, melynek alapján az egyházközségek akaratjuk ellen kényszeríttethetnek épületeiket biztosítani? 1 1 — Ha az esperesség csak felügyelői és ellenőrzői joggal bír az egyházközségi vagyonra nézve, akkor nagyon természetes, hogy a felügyelő vagy ellenőrző esperesség a birtokos joggal élő egyházközségnek legföljebb ajánlhatja a biztosítást, de kényszerítésről szó sem lehet. Nem vagyunk mi a biztosításnak ellenségei, hisz községünkben házak és termések vannak biztosítva; de igenis azt a törvényes jogot követeljük magunknak, hogy ha mi akarunk. Ha tehát a nagytiszteletű pestmegyei főesperes úr azt mondja czikkében, hogy egy olyan község, mely daczára az esperességi határozatnak, még sem biztosít, autonom jogok élvezetére éretlen és gyámság alá helyezendő, akkor ez már nem egy evang. főesperesnek nyilatkozata, hanem igenis egy olyan papi egyénnek véleménye, a ki azt állítja magáról, hogy a purus putus és Juvenalis szavainak akar — ilyen ügyekben is érvényt szerezni: Sic volo, sic jubeo; stat pro ratione voluntas. Igaza van nagytiszteletű pestmegyei főesperes úrnak, ha azt mondja, egy olyan evang. egyházközség, mely autonom jogaitól megfosztatja magát, éretlen az autonom jogok élvezetére, hiszen akkor úgy sincs már autonomiája, mert ily esetben az esperes az egyliázautonomia. — Azért nem hihetjük el azt, h°gy jogos és törvényes volna oly határozat, melynek folytán az egyházközségek kényszeríttethessenek épületeiket biztosítani csak azon egyedüli oknál fogva, hogy az esperességi nyugdíjintézet megkaphassa a biztosító társulat áltat igért százalékokat. Ez csak nem országos vagy egyetemes érdek, hanem tiszta önérdek, s úgy a kényszeríttetés sub colore juris történhetik ugyan, de azt hiszszük, hogy non sic itur ad astra. Végre pedig egészen hallhatólag, mert evang. létünkre sohasem voltunk hivei a „reservatio mentalis"-nak, megmondjuk azt is, hogy azon egyházközség, melyre a nagytiszteletű pestmegyei főesperes úr czélzott, mi vagyunk. — A szentírás, evang. egyházunknak alapja, azt mondja. — Máté 7 rész, 20. vers: „Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket." Legyen ennek folytán rólunk még a következő említve. Községünk oly éretlen és fejvesztett, hogy a megyei és ministeri Ítéletek szerint kedves hazánk rendezettebb községeinek egyike. Egyházközségi épületeink és földeink a franzfeldi ág. hitv. evang. egyházközség javára vannak telekkönyvileg biztosítva, ami oly éretlen és fejvesztett dolog, bogy lelkész urunktól kérték egy esperességi gyűlés alkalmával, mondja el csak, hogy vittük mi ezt (esperességi, kerületi vagy egyetemes befolyás nélkül) oly könynyen keresztül. Iskolánk hat tanerővel bír, melyről a megyei tanfelügyelő azt merte állítani, hogy egyik dísze a magyarországi iskoláknak, amit a tavali esperességi gyűlés jegyzőkönyvileg is megörökített. — Az iskolalátogatás csaknem páratlan a maga nemében, mert nemcsak a mindennapi, hanem a vasárnapi iskolások is pontosan jelennek m eg. — Papunk, — daczára hogy már 75 éves, — erőileg oly megfogyatkozott ember, hogy mindennapi istenitiszteletet tart; hetenként nyolcz vallásórát ád a felsőbb osztályokban; a vasárnapi katechizácziókat húsvéttői oktoberig pontosan tartja; minden funkcziót maga végez egy oly községben, melynek lakossága 3700 lelket tesz; s általában biztosítjuk a nagy tiszteletű czikkező urat, — hogy ezen aggastyán lelkész még mindig szellemileg és testileg oly erőteljes férfiú, mint akár egy ötven éves egyházmegyei főesperes. Továbbá van egyházközségünknek oly egyházfelügyelője, ki elöljárói szavának tekintélyével, pl- a Luther-ünnep alkalmával, öt perez alatt a jelenlevő presbyterektől hetven forintot gyűjtött, az akkor alapított Lutheralapra. - No de elég legyen annyi. Mi erkölcsi kötelese günknek tartottuk a személyes érdek és önkény rendbontó merényleteinek útját bevágni, tettük ezt a boldogult >zekács József főtisztelendő superintendens úrnak szellemeben. Ha nincs igazunk, méltóztassanak jogosan és törvényes ervekkel útba igazítani: de az álokoskodásnak, valamint jogtiprásnak mindig ellenségei leszünk. Az ág. hitv. evang. egyházközség Franzfelden.
