Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Történelmi okok. Bierbrunner G

11 bol az abban csak itt-ott előforduló vallásos elemet elegendőnek nem találná, úgy készíttessen hasonló tanmód szerinti vezérkönyvet s adja ki; tegye behozatalát kötelezővé, ez uton a papi és tanítói özv.-árva intézetek alaptőkéit is növelheti. Groo V. tankönyvei mellett használatúi ajánltatik : Bezso János, selmeczi tanítónak „MacTarské őitanie a cviéenie reéi v sloveuskej národnej skole

1- czímíí 6 kr.-os könyvecskéje, melynek mindjárt első két lapján 200 olyan szó használtatik, melyeknek hangzása és jelentése a tót nyelvben is ugyanaz, s melyeket sikeresen lehet felhasználni. Uhrin P.-től „Mluvnica"; Zsigmondik F. bazíni tanítótól „Skola mad'. reői", „A kis magyar

1' stb. Ily előzmények után 4) az V. és VI. osztályban egy oly szerkesztendő olvasó könyv szerint következnék a tanítás, mely a reál-tantárgyaknak összes tananyagát ölelné fel. Ily, a kerület által szerkesztendő (?) olvasókönyv megjelenéséig ajánltatik a következő czímű : „Népiskolai tankönyv olvasmányokkal, a magyarhoni népiskolák, mindennapi és ismétlő iskolák számára." Bánhegyi F., Emericy (xéza. Budapest, Franklin-társulat. Az utóbbi osztályban a magyar nyelv tanításának bevezetéseül szép, könnyed irályu, hazafias irányú költemények használandók s a magyar istentisztelet megérthetése czéljából imák és énekek emlékelendők. Ez utóbbiak Haan Lajos csabai magyar énekes könyve szerint, mert ebben az énekszövegek felett oda van irva, hogy melyik tót ének dallama szerint megy az illető ének.*) Az összes reál-tantárgyak mellett az életben előforduló ügyiratok, számlák, nyugták, kötvények, elismervények szerkesztése és tanítása. III. Az ismétlő iskola kell, hogy a magyar nyelv eddig szerzett ismereteinek valóban ismétlője, a magyar népdalok, költemények, szóval a népirodalom hasznos, nemes irányú műveinek ismertetője, terjesztője legyen. IV. A magyar nyelvnek a népiskolában történendő elsajátítása ifjúsági istentisztelettel hozandó kapcsolatba, minőt a lelkész a hétköznapok valamelyikén mindaddig tarthat, míg a magyar istentisztelet életszüksége azokat vasárnapra áttenni nem kívánja. Ily beszédek készítésére a lelkész utasítást nem szükségei, de felemlítjük, hogy ily példányokat Pálfy József, soproni képezdei igazgató tanár hagyott hátra; Decoppet pedig egész köteteket írt össze. A testgyakorlat minden osztályra lévén kötelező, ennél a vezénynyelvnek magyarnak kell lennie azért, hogy a honvédségnél annál könnyebben boldogulhasson a tanulóból majdan honvéddé válandó egyén. A kisdedóvodák felállítása esperességek által kezdeményezhető, társulati uton. Azon kérdésre pedig, hogy a magyar nyelv tanításának e terve, mennyi órát szükségei naponta az iskolában? a felelet az: hogyha naponként öt tanórából egy óra a magyar nyelv tanítására fordíttatik, ez a többi tanórák rovására nem történend. Ezen egy óra is aként osz*) A tiszt, bizottságnak bizonyára nem volt tudomása az alsónógrádi conferenczia azon megállapodásáról, hogy mert nem találja időszerűnek a magyar énekes könyvek szaporítását, míg egy, esetleg egyetemes énekeskönyv az összes eddigiek helyét el nem foglalná — addig azt ajánlja, a mely leginkább el van terjedve: a győrit; amúgy is gyönge érv lévén, hogy a melódia oda van irva, nagyon könnyen ráakad arra a kántor. — F. G. tandó be, hogy '/

4 ™ I-ső osztálybeliekkel, >/

4 a Il-ik osztálybeliekkel töltetik be. Magától értetik, hogy csak az ezentúl így fokozatosan tanítandó gyermekekkel lehet az V. és VI. osztályban az összes tantárgyaknak magyar nyelven való tanítását kívánni. Hogy a népiskola VI. osztályából a magyar nyelvet helyesen beszélő s a magyar istentiszteletet értő tanulók kerüljenek ki, azt a magyar érzelmű, lelkiismeretes tanító, e terv alapján okvetlenül bebizonyítandja. — Losoncz, 1883. oktober 1. — Pokorny Gusztáv, kiküldött; Degenfeld Lajos, bizottsági tag: Sztolár György, b. t.; Osztroska Lajos, b. t.; Biszku/> Lajos, b. t. Közli: Farkas Gejza Történelmi okok! Bizonyos, hogy régóta nem forgattuk oly nagy szorgalommal a reformáczió történetkönyveit, mint a legközelebb múlt napokban, midőn a Lutherünnep méltó megiilésére készültünk. Minden áron feleleveníteni akartuk emlékezetünkben ama nagyszerű történelmi okokat, melyek a protestantizmusnak s általában az újkornak, a modern culturának megvetették az alapját. P] szorgalmunknak kett ís czélja volt. Ugyanis, hogy a 16-dik századbeli nagy mozzanatok hű ecsetlése által buzdítva, először méltán ünne peljük a kérdéses nagy napot; másodszor azokra utalva, oly szellemi eszközökkel lelkesítsük egyházunk híveit vallásosságra. melyeknek hódító hatása kétségtelen. Egy sziikkeretű párhuzam kimutatja, hogy fáradozásunk nem volt hiába való. Midőn Midier János világtörténelmét írta, Lutlier reformátori tettéről emígy emlékezik meg: rA történelemben nincs csodálatosabb, mint egy egyes ember szemlélése, ki a szerencse minden adományai, a hatalom minden iszonyai ellen csak oly eszközökkel, melyekkel mi is rendelkezünk, győzelmesen küzd. Dr. Luther Márton, a wittenbergi egyetem tanára; egy magán ember, ki észszel és bátorsággal igen, de sem kiváló tudományossággal, sem mívelt Ízléssel nem bírt, ez, egyedül hősi érzülettel, minden más hatalom hiányában, csak az által, hogy sok fontos dologról józan felfogása volt, és hogy ott, hol visszaéléseket meg kellett támadnia, igazságot mondott, a fél Európának adott új lelket és legyőzhetetlen hatalmat Mi pedig számba vévén ama történelmi okokat, melyek folytán a reformatiói nagy tett létesült, Luther négyszázados születésnapján azt vallhattuk, miszerint a wittenbergi szerzetes az újkornak legóriásabb hősalakja. Az általa szerzett valláselvek egy hatalmas egyházközösségben élnek és nemcsak a fél Európának adtak új lelket és legyőzhetien hatalmat hanem a félvilágnak. Mert hol míveltség és lelki szabadság léteznek, ott ezek léteznek a protestantizmus következtében, melynek édes atyja Luther Márton. Ezt mutattuk ki a Luther-jnbilaeumán. és a világ állításunkat nem utasította vissza; ellenfeleink azt nem czáfolhatták meg; híveink pedig áhítatos lelkesedéssel csüngtek ajkainkon, midőn ezt hirdettük. íme e kis párhuzam, mely dicsőén hirdeti a protestantizmus igazságteljes voltát, hódító haladását; kétségbevon, hatlanul bizonyítja, hogy, ha híven fáradozunk egyhazunk elveinek szolgálatában, nem fáradozunk hiaba, hogy hiaba most sem fáradoztunk.