Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Gyermek istentisztelet

126 neveltetése mindig együtt jártak. A lélek beteg s az egyedüli gyógyszer a bibliai oktatás és neveltetés. — A biblia csodálatos könyve, mely 4000 évnek történetét foglalja magában, elejétől végig csodálatra méltó figyelemmel viseltetik a gyermekek iránt. így közel 4000 évvel ezeló'tt a könyvek könyvében ezeket találjuk írva Ábrahámról : „Mert tudom, hogy ö megparancsolja az ö fiainak és az ö háznépéyiek ö utána, hogy megőrizzék az Urnák utát. (1. Mózes 18, 19.) — És József, Mózes, Dávid, Sámuel és Dániel ifjúságának története, mily hathatósan ecseteli a gyermekek bibliai oktatás- és neveltetésének becsét. Midőn Mózes Sinai hegyén Isten kezéből vette a törvényt, összehíván az „összes Izrael népét," következőképen szóla hozzá Istentől vett utasítása szerint: „Hallgasd Izrael, — Hz igék, melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szivedben. És gyakoroljad azokat a te gyermekeid előtt" stb. (V. Mózes, 6, 7.) így már 4000 évvel ezelőtt látjuk előképezve a gyermek-istenitisztelet vagy a vasárnapi iskola magasztos elvét. De Isó Pál lelkész úr újdonságnak nevezi. Urunk s mesterünk maga akárhányszor lepte meg saját tanítványait azon kiváló gondja s figyelme által, melyben a kicsinyeket részesítette, s szomorú szívvel feddette követőit, hogy nem engedték Őket hozzá jőni. Urunk születése után a második század vége felé Origines által berendezett „Katekuménok iskolái* — mi egyebek voltak, mint vasárnapi iskolák, gyermek-istenitiszteletek a gyermekek és ifjak bibliai oktatása és neveltetése czéijából életbe léptetve? De Isó Pál ennek dacsára is újdonságnak nevezi. A „katekuménok iskolái" csakhamar szép virágzásnak indultak, miglen a 6-dik század vége felé majdnem végképen elenyésztek. A vasárnapi iskola vagy gyermek-istenitisztelet ezen szomorú korszaka a 16-dik századig, a reformáczió virradtáig tartott, a mikor Luther Márton 1527-ben Wittenbergában új életre ébresztette ezen áldásdús intézményt. Mily komolyan vette a nagy reformátor ezen gyermeki istentiszteletek vagy vasárnapi iskolák életbeléptetését, azt következő szavai eléggé bizonyítják : „Weil nun denn solch' erschrecklich und ganz epikurisch und wälsch Wesen angeht, so helfe wer doch helfen kann, und lasse sich erbarmen der lieben Jugend, unserer Nachkommen! — Wehe über alle Wehe, wo wir solchen Dienst und Beruf in den Wind schlagen; Gott wird's von uns fordern und von uns Rechenschaft nehmen aller nachkommenden Seelen, so durch uns versäumt werden." Luther példáját 1590 Knox János követte Skotiában s 20 évvel ezután Borromeo Károly, a kegyes milanói érsek s nagy lombardi érsekségében szintén kezdte életbeléptetni a gyermek-istenitiszteletet s berendezni a vasárnapi iskolát. Kétszáz évvel ezután 1781. Raikes Bóbert, angol lapszerkesztő lépett fel hazájában s létrehozta az első ev. vasárnapi iskolát Gloucesterben. Ő nemcsak hogy létesítette, de organizálta is a vasárnapi iskola rendszerét és népszerűvé tette a gyermekek bibliai oktatása és neveltetésének intézményét. Ezért joggal a vasárnapi iskolák, a gyermek-istenitiszteletek atyjának nevezhető. — A vasárnapi iskola ezután csakhamar meghonosult Walesben, Skotiában és Írországban. Irlandiából nemsokára ezután átplántáltatott Aslibury Ferencz püspök által 1786. Virginiába, — Amerikába. Innét csakhamar leküzdve minden útját álló előítéletet, rövid idő alatt elterjedt egész Amerikában, úgy hogy mai napság nincsen jól szervezett egyházközség, mely nem birna egyszersmind egy jól szervezett s berendezett vasárnapi iskolával. Németországban Iíuntze Ede, berlini lelkész, honosította meg a gyermek-istenitiszteleteket a harminczas években. Hazánkban tudtommal König R. és Moody A. Budapesten székelő skót hittéritők léptették életbe először a vasárnapi iskolát. Az ő lelkesült fáradozásuknak s áldozatkész közreműködésüknek köszönhetjük, hogy ezen égből származott kimondhatlan áldást árasztó intézmény nálunk is meghonosult s napról napra tovább terjed. Ezen megczáfolhatlan adatokkal szemben úgy hiszem Isó Pál lelkész úrnak vajmi bajos lesz továbbra is fentartani abbeli nézetét, hogy a gyermek-istenitisztelet, a vasárnapi iskola — újdonság, s hogy csakDecoppet hazájában dívik. Ámde ő czikkében többet talált mondani. O egészen kategorice azt is állította, hogy a gyermek - istenitisztelet „felesleges" sőt „káros"; hogy „nekünk nincs reá szükségünk, nekünk nem való." Kimondta catonice a „delendam esse censeo

u-t, s a gyermek-istenitiszteletet prot. egyházunkból s szeretett hazánkból kiutasító levelére rányomta, anélkül hogy keze remegett volna, az „El vele!

u feliratú pecsétjét. Feleslegesnek véli, mert úgymond: „Ott van az anyaszentegyháznak veteményes kertje — az iskola. Ott van a tanító, kinek ezer meg ezer alkalma van a valláserkölcsi érzés fejlesztésére jótékonyan hatni." Nem akarom itt rosta alá venni jelen korunk iskoláit. Nem is szándékom megvizsgálni, hogy mennyiben használják fel tanítóink ott, a hol erre még kötelezhetők, azon Isó Pál-féle „ezer meg ezer alkalmat a vallás-erkölcsi érzés fejlesztésére jótékonyan hatni." De egyet mégis meg fog engedni a tiszt, lelkész úr, azt t. i. — bogy az új „iskolarendszer" és az u. n. „korszellem" abból a „veteményes kertből," mely állítólag az anyaegyházé, vajmi sokat lealkudtak már annyira, hogy az egyháznak csak a „kert" maradt meg s a terhes kötelesség azt jó karban tartani, a saját „veteményét" szélnek eresztheti, mert más ott most a liferáns. Bátor vagyok, a lelkész urat Luther fentebb idézett panaszára utalni s azon szerény kérdést koczkáztatni, váljon nekünk kevésbé van-e okunk feljajdulni a mai iskola állapota felett? Megengedem, hogy az iskola még mai napság is veteményes kert; kell is, hogy az legyen. De itt a főkérdés, a melyen megfordul az egész az, hogy abban a kertben ki, mit vet? És ami a tanítót illeti, arra csak egyet mondok: „Uj idők, uj emberek." Rég elmúlt már az a patriarchális kor, midőn még a tanító volt a lelkipásztornak jobb keze és hű segéde az Úr szőlőjében. Azt mindenesetre Isó Pál úr is érezhette, mert számba volt kénytelen venni azon lehetőséget is, „ha nincs" — valláserkölcsi fejlesztésre alkalmas, megbízható tanító. De feltéve az esetet, hogy van, hogy az anyaegyház veteményes kertjében minden rendjén volna, még akkor is felette merész állítás, többet mondok: az anyaszentegyház ellen elkövetett merénylet feleslegesnek, károsnak, eltörlendőnek decretálni a gyermekistenitiszteletet, a vasárnapi iskolát. Mert a vasárnapi iskola nem egyéb, mint maga az egyház teljes lelkipásztorkodó, belmissziónáló activitásában. Azért lényeges a különbség a közönséges heti iskola az ú. n. vasárnapi